A Ki vagyok én?
kérdőjeles című kötet a szerző, Koós
László geleji immár ötödik kötete,
2025-ben jelent meg. Ha belelapozunk, rögtön
láthatjuk, hogy időrendi sorrendben tartalmazza a 2024-ben
megírt verseit. (Minden vers alatt láthatjuk a vers
megírásának pontos dátumát.)
Kivételt képez a két első verse: a
címadó vers és az „Egy Istenünk
van” című, jó okkal: mindkettő legfontosabb
értékeinek a megvallását tartalmazza.
Számos verse alatt megtaláljuk a költő nevét
és a vers címét, melyből idézett
versében. Valamennyien magyar költők, illetve a Biblia.
Ki vagyok én?
– kérdezi tehát, a versnek mi most 4 sorát
idézzük: „Én vagyok tán egy
kitaszított, / akit sok rossz lélek
megkínzott.” Ámde „Aki dallal segít,
megáldott, / megbízható, földi
barátod.” Másik versében ezt olvashatjuk:
„Sebzett a testem és a lelkem”, és Istenhez
fordul: „Reményt ad örök tiszta
fényed”. (Egy Istenünk van) Istenhitének
más verseiben is hangot ad, például a halál
kapcsán: „Itt marad békés szellemünk, /
lelkünk ott él, ahol Urunk!” (Porrá
válunk)
Az ajánlást – fülszöveget – ez
alkalommal is Németh Nyiba Sándor írta, aki egy
másik verset emelt ki: a Tollam
az életem címűt, melynek kezdő sora:
„Tollam az életem része régen”, de
kiderül: valaki vétett ellene. Koós pedig így
felel a kihívásra: „Tollam az életem
és fegyverem. / Istenem, igazad hogy védhetem? / Kezembe
veszem az ezüst tollam, / S a kávém mellett
bízok(m) a jogban.” Nem saját
igazáról szól, az Isteni igazságban hisz.
Olykor pedig „jövőt álmodik”:
„Álmodok békés, csendes szigetről, / benne
sok forrással hűs ligetről, / örökké csicsergő
madarakról, / szeretőn ölelő Angyalomról”
– ami „az Égi Mennyország
tükörképe”. (Jövőt álmodom)
Háromszor három sor csak a „Tavaszom”,
mégis különös figyelmet érdemel.
Utolsó sora: „Tebenned ébrednek fényeim /
esőnek örülnek könnyeim / reménnyel
lüktetnek ereim”. Pont nincs is a végén.
Természetesen látja a szenvedő embereket, erről
például így ír: „Fájó a
magány, a kilátástalanság / szeretet
hiány van és boldogtalanság. / (...) /
Hiába tudom, hogy szelíd, kedves vagyok, / a
szegény árváknak mégis keveset
adhatok” (Hold fényénél) – a
szomszéd lányt látja, akinek anyja meghalt:
„néma sír fedi az asszony szívét,
testét” – írja a versben előbb. Ez egy 16
soros, tagolatlan vers.
„Magyar vagyok, idős, tapasztalt és tanult”
– írja magáról másik versében
(Magyar vagyok). „Minden áldott nép büszke a
hazájára, / megvédi, ha kell, róla
szól imája.” A „Nem leszünk
rabok!” felhívó című versében ezt
olvashatjuk: „Szabadság, béke s szerelem /
hívő szívünk ügye legyen.” De
látja azt is, hogy „A természet része
vagyunk, / korlátozott akaratunk.” Mégis
leszögezi: „Őrzők vagyunk, lelkünk a láng, /
fáradt szívünk izzó parázs /
(…) / S kokárdája tekintélyét /
megőrizzük örök fényként.”
Koós László geleji ír szerelemről, a
Nőről, akit tisztelni kell, és természetesen
Édesanyjáról, aki ma is hiányzik neki. Nem
feledkezik meg Édesapjáról sem, így
ír erről: „Apu, tudom, Te mit mondtál, / szent vagy
nekem, mint a Zsoltár”. (Apu, tudom) Szintén
szép és érdekes emlékező verse a
„Vihar a falu szélén” című verse is,
melyben népi kifejezéseket is találunk,
magyarázattal (tippan, szárnyék). Hiszen a szerző
falun született: „Mert itt születtem, e hely kedves, /
ide kötnek a kun gyökerek. // (…) A határ őrzi
verejtékem, az ifjú kori dolgos létem. / Gelej
község a szűkebb hazám”… (Mert itt
születtem)
Találunk a kötetben néhány szép
haikut és ún. sziámi apévákat is,
valamint kifejező versprózákat, vagy akár
szonettet. De minden versében ott van rejtve vagy nyíltan
a mély gondolatiság, az igaz érték:
„Semmit sem bánok, amit eddig tettem, / azt sem, hogy a
bölcs könyvek rabja lettem.” (Költők, magyar
költők) Hasonlóképpen igazi hitvallásnak
tekinthető a kötet záróverse, ennek utolsó
versszaka: „Adjon Isten szép jövőt, /
egészséget, munkát, / a jövővel törődő /
kapja meg a jussát.” (Adjon Isten minden jót)
Egy rövidebb recenzióban nyilván nem lehet
mindenről írni, minden értéket megemlíteni,
de talán ahhoz bizonyságul szolgálhat, hogy
érdemes Koós László geleji verseit nemcsak
elolvasni, de el is gondolkodni kimondott igazságain,
értékítéletén.
(Koós László geleji: Ki vagyok én?
BIRÓ family Nyomda és Könyvkiadó, Bp., 2025,
145 p.)
*
