Kedves Oszkár
Barátom!
Nagy örömömre szolgált, hogy postán
megküldted nekem „A galambok a kastélytetőn”
című új könyvedet*. Gyorsan kiolvastam,
mert az ilyen kötetet, amelyben számos ismert tény
van, nem is lehet könnyen letenni.
Nos, a Te memóriád is jól működik minden
bizonnyal, mert különben nem tudtál volna ennyi
mindent összehozni (nevek, tények,
történések stb.). Biztosan sokat dolgoztál a
könyveden, de a végeredmény megérte a
fáradtságot!
Viszont a könyvedet Neked is meg kellett írnod az
utókor számára. Miszerint okuljanak és
tanuljanak belőle! Csak az elismerés hangján tudok
könyvedről írni, szólni. Ugyanis én is
végigmentem ezen az úton öt–hat évvel
ezelőtt!
Írod, hogy minden kritikát elfogadsz. Nos,
úgy vélem, hogy ezt most, sajnálatodra,
mellőznöm szükséges. Egy gazdag, küzdelmes
életutat jártál végig, amelynek
szerencsére igazából még nincs vége!
Aki ennyi időt eltöltött a népművelésben,
közművelődésben, az tudja csak igazán
értékelni a munkádat. Nagyszerű korrajz az, amit
bemutatsz munkádban. Géza bátyámtól,
aki 1933-ban született, tehát kortársad, tudom
ezeket a történéseket, amiket leírtál.
Neki szerencséje volt, mert még éppen nem
tudták leventeként messze földre elvinni a
„hazát védeni”.
Sok mindent megtudhattam könyvedből Rólad, amit eddig
még nem ismertem. Persze, jó pár dolgot
említettél még a szombathelyi főiskolás
évek során (1968–71). Örömmel
fedeztem fel könyvedben a főiskolás
kirándulós képünket. Ez nekem is
megvolt annak idején, de valahová „jól
eltettem”. Majd egyszer előkerül. Az
valószínűleg Velemben készült.
Tényleg nagyon küzdelmes és szép
évek voltak azok. Simon Gizit én mindig nagyon szerettem
és szeretem most is. Mint ahogyan Téged tisztellek
és becsüllek! Nagyon sajnálom, hogy Gizi
végül is nem lett a feleségem. Nem sok
hiányzott, de Gizi nem akart férjhez menni. És ezt
be is tartotta egész életében, és
ezért tiszteletet érdemel!
Rád a főiskolás években mint igen tapasztalt
és bölcs emberre, vezetőre tekintettünk, mi, sokkal
fiatalabbakként.
Jó lenne mindenképpen összejönnünk
szeptember végén, vagy október elején Veled
és Gizivel. Mint legutóbb is tettük, de annak sajnos
már majdnem öt esztendeje.
Könyvedből kisugárzik a család szeretet,
szüleid, a testvérek, gyermekeid,az
unokáid, dédunokáid szeretete. Azt
kívánom, hogy még sokáig
élvezzék a Te összetartó,
kohéziós erődet!
Viszont egy dologra nem emlékszem könyvedből. Mintha
nem olvastam volna a kiváló Skoda
gépkocsidról, ami már old timernek
számít. Megvan még?
Simon Gizi is biztosan nagyon örült könyvednek.
Olyan mély barázdákkal írsz az 1945 előtti
és utáni szegény zsellér és
cseléd sorsról, hogy Illyés Gyula
„Puszták népe” című
szociográfiai műve jut az eszembe. Te is használsz ilyen
szociográfiai elemeket. Ezek nélkül nem tudtad volna
így leírni a történéseket, a korhű
eseményeket.
Azt sem tudtam például, hogy
szíjártónak tanultál. Sok-sok mindent
megtudhattam memoár kötetnek is beillő
munkádból.
Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam elmenni a
könyvbemutatódra, mert én is hozzá tudtam
volna szólni a méltatásodhoz! Ezt most tudom
méltóképpen megtenni. De majd akkor
legközelebb még személyesen megbeszéljük
a dolgok menetét.
Még egyszer szívből gratulálok megjelent
könyvedhez! További jó munkát
kívánok a folytatásához
Nekem eddig összesen pontosan egy tucat, azaz tizenkét
könyvem jelent meg, mint tudod. Számodra is mindig
postáztam egy-egy tiszteletpéldányt.
Tehát nem vagyunk a munka híján. Közben
még lapot is szerkesztek (Fejér
Megyei Polgárőr Híradó, immár 1997
óta). És rendszeresen írok az országos Polgárőr Magazinba,
és még néha a Fejér
Megyei Hírlapba is. Ezen kívül, mivel
felkértek rá, rendszeresen írok
publicisztikát a Szabolcs
Híradóba (pusztaszabolcsi városi havilap).
Folyamatosan publikálok a KLÁRIS
című irodalmi-kulturális folyóiratban és a
Cserhát Művész Társaság központi
lapjában, a Délibáb
Magazinban, amelynek a főmunkatársa vagyok.
Tehát a soron következő találkozónkat
majd megbeszéljük, hogy hol legyen. Szerinted? Gizit
is meg kell majd kérdezni.
Sok szeretettel, barátsággal
üdvözöllek: Jocó
–––
*(Megjelent
szombathelyi főiskolai évfolyamtársam, Tóth
Oszkár nyugállományú letenyei
művelődési központ igazgató barátom új
könyve (immár a harmadik!) „Galambok a
kastélytetőn (Korrajz egy élet
tükrében)” címmel. Letenye,
Polgármesteri Hivatal, 2024, 404 oldal.)
*
