"Így, hetven felé"
Bartal Klári
TÉLUTÓ
Ébred a fűzfa, hajlik az
ága,
Bomlik a barka, zöldül a rét,
Égerek ága lépted vigyázza,
Lágyan lehajtja fű a fejét.
Cserreg a csóka, nyílik a nárcisz,
Kéklőn borul rád felhőtlen ég,
Friss szelek fújnak, víg tüzek gyúlnak,
Megdobogtatva vének szívét.
Futva, rohanva március jön már,
Bizton ígérve nyár idejét,
Messzi elűzi északi tájra
Félelmünk s véle tél hidegét.
|
|
|
|
