Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

SZÉPIRODALOM

Láng Miklós

Nyomtató

Milyen ember is Félix? Évtizedek óta van jogosítványa, de még a kocsija motorházának tetejét se tudja felnyitni. És ha tudná is, minek? Fogalma sincs a motor mûködésérõl. Annyira terjedt a tudománya, hogy a defektes kereket ki tudta cserélni. Így van ezzel a számítógépével is, amit évek óta sikerrel mûködtet, és a nyomtatójával sem volt semmi gondja. A szerkezetérõl nincs fogalma.

A megszokott, régi masináján túlhaladt az idõ (vaskereke), ki kellett hát cserélni. Vett új gépet és hozzávaló, új nyomtatót is. Nem gond; minden gép lényegében egyforma – gondolta.

Hamar meg is ismerkedett a gép mûködésével, és a nyomtatót is vidáman használta. Feketében és színesben is tudott már nyomtatni, amire nagyon büszke volt. Ám egy napon jelezte a gép (!), hogy a fekete és a színes festék is fogytán van. Ezt tudomásul vette, és úgy gondolta, hogy még egy kicsit ráér, majd ha a szerelõje felé jár, megadja a gép adatait, és megveszi a festékes kazettát.

A gép egyelõre nyomtatott, majd meglátja, ha halványulnak a sorok. Egy festékcsere nem a világ. (Elvégre – ha már hasonlítunk, említsük meg, hogy a kocsija kerekét is ki tudja cserélni, ez a csere se jelenthet gondot.) Megcsinálta ezt könnyedén a korábbi gépén.

Halványodtak a betûk, nincs mese, új festékes kazettát kell venni. Régen ezt úgy csinálta, hogy kiemelte a nagy kazettát, elvitte a szerelõjéhez, és vett helyette másikat. A régit meg ott hagyta, aminek a mester (valamiért) még örült is. Úgy gondolta, hogy most is ezt fogja csinálni; biztonságosabb, mintha csak a gép adatai alapján veszi meg az újat. Hátha nem elég csak a gép neve, ami rá van írva.

Nos, egy napon hozzálátott ahhoz a semmi-munkához, a festékcseréhez. Régi (fájdalmas) tapasztalata, hogy mielõtt egy árammal mûködõ szerkezethez nyúl, azt jó áramtalanítani. Kihúzta hát a konnektorból a csatlakozót, és szemügyre vette a masinát. Jó „fényviszonyok” voltak: besütött a Nap az irodájába. Elöl látott egy nyitható „ajtót”, ám – meglepetésére – nem talált mögötte semmit. Napsütés ide, napsütés oda: elõvette a jó kis zseblámpáját, bevilágított: semmi. Áramtalanítva van, hát nyugodtan benyúlt a kezével, ameddig csak lehetett, de nem érzett semmiféle kazettát. Keresett tovább. Talált egy másik ajtócskát, örömmel nyitotta ki, és meglátott benne két kazettát. Két kicsit, míg az elõzõben egy nagy volt. Nem probléma. Az egyik kazetta teljes egészében látható volt, a másiknak csak a fele. Gondolta, hogy ha az egyiket kiveszi, a másik kibújik a helyébe. Ám a látható kazetta meg sem mozdult. Volt rajta egy billentyû – azzal sem. Keresgélte a módját, fogta elölrõl, oldalról, benyúlt mögé is, de a kazetta nem mozdult. Kicsit szégyellte magát, de ott volt kéznél a házigazdája, aki ezermester, és minden olyan szerkentyût is apróra szétszed, megjavít és összerak, amit még sosem látott. Hívta, és jött. A mester ugyanazokkal a fogásokkal próbálkozott, mint maga Félix, de sehogy sem mozdult ki a látható kazetta a helyérõl. Õ nem olyan békés ember, mint Félix, és nagyokat káromkodott mérgében.

Ezt persze meghallotta Félix húga, aki – mint a mondabeli csapos – közbeszólt:

– Ne vacakoljatok vele! Vigyétek el a nyomtatót, majd a mûszerész kiveszi, és tesz bele újakat is.

Asszonytól jött a tanács, de a két férfi összenézett, és – kivételesen – igazat adott a nõnek. Félix öregember volt, nem tudta megemelni a gépet, de 77 éves barátja könnyedén ölbe vette, és betette a kocsiba. Irány a mûszerész kis boltocskája. Az ezermester barát bevitte a boltba, letette a pultra, és elmondta, hogy mi a gondjuk.

A bolt eladója és pénztárosa a mûszerész felesége. Meghallgatott bennünket, de nem hívta elõ a férjét a mûhelyébõl, hanem odalépett a készülék elé, hozott egy kábelt, bekapcsolta a nyomtatót, és – láss csodát! – a két kazetta teljes egészében kibújt. A hölgy könnyed mozdulattal kiemelte mindkettõt, hozott újakat, és helyükre rakta azokat.

Félix és a barátja egymásra nézett, és egyet gondolt:

„Könnyen megy a munka annak, aki ért hozzá!”

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©