Hittel nem születünk, hanem hitre kell jutnunk.
Legszerencsésebb az a gyermek, akinek a nagyszülei
és szülei vallásosak és hívők. Van
példa előtte, látja, hogy szüleik cselekedeteik
által hogyan élik meg vagy gyakoroljáka
hitüket. A hívő élet egy életforma.
Másképp viselkedik egy hívő ember a világi
életben, türelmesebb, megértőbb az
embertársaihoz, empatikusabb a bajban és egyéb
problémával küszködő embertársaival.
Vannak, akik legyintenek a „hit” szó
hallatán, butaságnak tartják, pedig ha Szent
István király nem hozta volna be a
kereszténységet, akkor a magyarság ugyanúgy
beolvadt volna egy más nép soraiba, mint sokan
mások. Keresztény független országot akart a
Magyar Nemzet megmaradásáért, a
jövőért dolgozott.
Sokan azért maradnak hitetlennek, mert túl
keménynek tartják az egyházak erkölcsi
elvárásait, dogmáit. A hit
egyáltalán nem valamiféle megátalkodott
ragaszkodás egyértelműen hamis dolgokhoz. Egy
népcsoport hitét a különböző
természetfeletti lényekben, jelenségekben
hitvilágnak, illetve mitológiának nevezzük. A
hit az elme egyik legalapvetőbb, leggyakoribb és legfontosabb
működésének látszik. A hit
meggyőződésből, bizalomból, vallásból van.
A keresztény vallás pedig Krisztus beszéde
által. (Pál levele a Rómaiakhoz 10.16-17.) A
görög szó jelenthet hűséget is. A hit a
reménylett dolgoknak valósága és a nem
látott dolgokról való meggyőződés.
Jézus ezt mondta Tamásnak: „Te most
láttál és hittél, de boldogok, akik nem
látnak és hisznek”.
A hit a reménylett dolgok birtoklevele. Az önző ember
szívesen elvesz javakat a maga számára, ezzel
szemben az igazi istenfélő ember teljes
önfeláldozással dolgozik másokért,
Krisztus jellemét követve, adva oda egész
lényét, életét és minden
szolgálatát. Sok mindenben hihetünk, magunkban,
másokban a tudós emberektől hallott
megállapításokban, de nem arra van
szükség, hogy általában higgyek vagy legyen
valamiféle hitem.
Így mindenki hisz. Hanem az a fontos, hogy valakinek
valódi hite legyen, olyan hite, amiből élni lehet. A hit
alapulhat személyes bizalmon, amely sokszor érzelmi
kötődés velejárója. Hiszek az
elöljárómban, vállalati vezetőmnek,
házastársamnak stb. Meg kell említenem a
hiedelmet, amely szélesebb közösség
által osztott, de megalapozatlanul terjedő, sőt téves
hit. Városi legendák, falusi babonák,
előítéletek, sztereotípiák. A
néprajzban a pogány és keresztény
hitvilág keveredéséből származó,
teológiailag nem elismert népi jellegű vallásos
képzeteket nevezzük hiedelemnek.
Bizalom és hit nélkül nincs emberhez
méltó élet. A marxisták
számára a hit mindig erősebbnek bizonyult a
tudásnál. A tudás mellett a hit is létezik
vallásos formát öltve, a tudás
meghosszabbításaként, olyan dimenzióban,
ahová tudásunkkal nem tudunk eljutni.
A legelején említést tettem a cselekedetekben
megnyilvánuló hitről. Jakab apostol írja, hogy
míg cselekedet nincs, addig nem lehet teljes hitről
beszélni.
A létbe, a másikba vetett bizalom, a hit nem
ostobává, hanem nyitottá tesz a
valóság iránt, ahogyan a gyermek is először
az anyja, majd a világ és a dolgok felé
nyílik ki. Bizalom és hit nélkül nincs
emberhez méltó élet.
Beszéljünk a történelmi egyházakhoz
tartozó felekezetekről és a zsidókról. A
Katolikus Egyház sok szerzetesrendből áll (Ferenczesek,
Ciszterek, Domonkosrendiek stb.).
Van az Evangélikus (Lutheránus) Egyház,
Református Egyház, Zsidó Egyház.
Ezenkívül van sok gyülekezet, így
régóta működik a Pünkösdista, Adventista,
Metodista, Baptista. Többnyire az egyházak, nemcsak a
keresztények, hanem más keleti vallások is
nevüket egy hitalapítóról vagy
újítóról kapták. (Allah, Buddha,
Mohamed, Krisna, Iszlám vallások.)
A három keresztény vallás (katolikus,
lutheránus, kálvinista) egy hiten vannak abban, hogy
hisznek a Szentháromságban, Jézus Krisztusban. Van
viszont eltérés szemléletükben, és
most értem el odáig, hogy említést tegyek a
vallási toleranciáról. Ez nem azt jelenti, hogy
nem juttathatjuk kifejezésre saját hitünket. Azt
viszont igen, hogy a másik vallásos hitének
és meggyőződésének aláásása,
megtámadása nagy bajt okozhat. Add meg nekik a
tiszteletet! A boldogsághoz vezető út viszályokkal
lesz tele, ha nem tiszteljük mások vallásos
hitét.
Csalódás(ok)
A csalódás nem elégedett érzés,
amely az elvárások és remények meg nem
valósulását jelenti, követi. Aki nem
jól értelmezi a Biblia tanításait,
csalódhat, egy tragédia megrendítheti a
hitét, vagy megerősítheti. Van, amikor csalódunk
embertársainkban, túlértékeljük vagy
le, ekkor következik be részünkről a kellemetlen vagy
kellemes csalódás. De van, amikor én is
hibás vagyok, mert nem reálisan vélekedtem
emberekről, dolgokról.
Látjuk, mennyire fontos a hit, ami ha van, tartsuk meg!
*
