Mottó: „Cogito ergo sum”

Hiába gondolkodsz, sehol se’ vagy.
A gigabájtok homályos áradatában
a rád zúduló több tonna infó leigáz.
Életed egyszerű dokumentumfilmje
gyakran sci-fi kategóriába csap át,
amit te bölcsen
arisztophanészi ókomédiaként próbálsz
megélni, túlélni és megérteni.

Túlélni sikerül, mint a többségnek általában,
de megérteni talán sohase’ fogod.
Megérteni ezt a zajos világot
s benne a békétlen, harsány emberi létet,
ami az évezredek alatt a barlangrajzoktól
eljutott az okostelefonokig.

S mi történt közben?
Semmi. Minden maradt a régiben.
Az Ember még mindig azt hiszi,
azért teremtődött,
hogy a Másik fölé kerekedjen,
s bebizonyítsa mindenkinek és önmagának,
hogy ő az értékesebb, ő többet érdemel.
Több ezer éve ez mozgat mindent.
Háborús viszályok, nagyratörő tervek
és egyszerű, sunyi manipulációk
az önhitt népek s a gyarló emberek között
az időfolyam zavaros árjában.

S ha a múlt elmúlt,
a kétértelmű jelen árnyékából már értékelhetetlen,
vagy kinek-kinek hite szerint választható.
De nem csak a múlt.
Bármi, ami ismeretlen:
Hiszed, tehát létezik.*
Hiszel, tehát létezel?
És ha nem hiszel,
ha megfertőzött a bűnös kétely eretnek tana?…
…Élsz tovább a nemléted peremén,
és kacagsz a komédián.

–––