Kalapos Mikós Péter
(dr.) Budapesten született, a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett
villamosmérnöki (1980) és
mérnök-tanári (1988) végzettséget,
valamint doktori címet (1991), a Semmelweis
Orvostudományi Egyetemen általános orvosi (1986)
diplomát és a Nyugat-Magyarországi Egyetemen
egészségügyi minőségbiztosítási
tanácsadó (2013) diplomát. Az orvostudomány
kandidátusa (1992). Nyugdíjba vonulásáig
pszichiáter-addiktológusként dolgozott.
Számos magyar és idegen nyelvű tudományos cikket,
szakkönyvet és szakkönyvfejezetet írt.
Szépirodalom területén eddig megjelent
önálló kötete „A kétfejű
borjú” 1998-ban, megjelent
könyvfordítása Roy Porter: A téboly (2022),
valamint tanulmányok és publicisztikák.
Rendszeresen megjelennek művei a Klárisban
és a Kláris
antológiákban. 2020-ban a Kláris
Nívódíj II. fokozatát vehette át.
Most pedig első történelmi regényével
jelentkezik.
Mint tudjuk, „A történelmi regény olyan
regény, mely valamely történelmi korban
játszódik. Főhőse vagy történelmi
személy, vagy pedig kitalált karakter, de a
mellékszereplők közt történelmi alakok is
vannak.” (Wikipedia)
Nos, Kalapos Miklós Péter (dr.) meglehetősen
terjedelmes regénye pontosan meghatározható, mikor
játszódik: 1265-től, Andrea, a későbbi III.
András magyar király születésétől.
Vagy inkább csak 1273-tól játszódik a
regény, amikor a gyermek Andrea a Morosini házban
élt már évek óta? Minden esetre az
események ideje igen pontosan meghatározott nemcsak
év, de hónap és általában nap
szerint is, ami tovább erősíti a regény
hitelességét. Mi több, a hónapok nevei
régi magyar megnevezésük szerint szerepelnek,
pontosan megadva mai elnevezésüket. A hitelesség fő
bizonyítéka a részletes és pontos
függelék: „A regényben szereplő, illetve
megemlített fontosabb történelmi
személyek”: az Anjou-család tagjai, a
Habsburg-család tagjai, az Árpád-ház
tagjai, pápák, szentek, a velencei dózsék,
egyéb uralkodók, tudósok és főpapok,
végül a magyar főurak és főpapok több mint 8
oldalon. Ez azonban nem ötlik szemünkbe, mert kinyitva a
könyvet, máris a gyors folyású
események közepében találjuk magunkat,
és már csak olvasni akarjuk a regényt.
A könyv jól tagolt, első részei Itália
városaiban, a későbbiek főként hazánkban
játszódnak. Lábjegyzeteiben fontos
magyarázatokat találunk: orvosi, vagy politikai fogalmak,
latin és olasz kifejezések fordításai.
Az igazi főszereplő, a címben is jelzett Il dottore, azaz
Nicola Zappone, az orvos és olykor ágens.
Az események valamilyen mértékben és
módon rendre összefüggnek Zapponéval, olykor ő
maga meséli el, mit látott. Zappone természetesen
kitalált személy, de akár igaz is lehetne.
1230-ban született; amikor megjelenik előttünk, már
benne van a férfikorban. A neves Morosini olasz család
fejének ágense, akivel egyformán éles
eszűek és széles látókörűek a politika
világában. De képet kapunk Itália és
később a Német-római Birodalom
átláthatatlan hatalmi
kapcsolódásairól, ellentétekről,
gyilkokról és mérgekről, érdekek
összeütközéseiről,
változásairól. Gyanítom, hogy mi aligha
ismernénk ki magunkat, de Nicola Zappone talán igen,
hiszen legtöbbször az ő élete is kockán forog,
„muszáj” kiismernie magát. Bár azt is
tudja, mennyi mindentől függ, hogy valaki trónra
kerül-e… Orvos valóban, sokszor
gyógyít, ameny-nyire lehet és tud (felesége
szüléseihez bábát hív!), de
legalább ilyen fontosak különböző
megbízatásai, amelyeket más-más
hatalmasoktól kap. Vagy éppen Andrea
anyjától, Tomasinától, akihez
korábban érzelmi szálak fűzték. Amikor
nincs ágensi feladata, Páduában egyetemen
tanít, megbecsült orvos professzor, megnősül,
Annával, okos feleségével gyermekeik lesznek.
Pápai megbízatása folytán
Magyarországon tanúja lesz IV. László
betegségének, a kunokhoz fűződő kapcsolatának
és kicsapongásainak. Másodszor
Magyarországra, Andreát trónra segítendő
azonban Tomasina miatt utazik. Közreműködik III.
András megkoronázásában… még
több év után, 11 évvel később pedig
tanúja betegségének, majd halálának
is. A hatalmat, trónt nem elég megszerezni, meg is kell
tartani, aminek egyik pillére abban a történelmi
korban az utódlás biztosítása
(„ágyban dől el”). Ez azonban, mint ismeretes, a
„gazdagok”, hatalmasok világában sem mindig
sikerült, a természet törvényeit a politikai
hatalom sem tudta kijátszani…
Ilyen mélységű és széleskörű,
hiteles és mégis emberközpontú
történelmi mű megírása nagy feladat,
feltehetően több éves elmélyült munka
gyümölcse, ami külön értéke a
regénynek. Olvasmányos jellegéről már
szóltunk, de talán nem árt kiemelni, meny-nyire
fontos itt is a kellő mértékű párbeszéd, a
„kiszólások”, magyarázatok
közlése, de akár a pontos orvosi
megjegyzések, az akkor lehetséges
gyógyítások módjainak leírása
is. (Ne feledjük, a szerző egyben orvos is.) Az egyes
helyszínek pontos leírásaival, a ruházatok
leírásával, az egyes szereplők tömör
jellemzésével még életszerűbben
látjuk magunk előtt a történéseket.
Egy okos, tanult, feladatait küldetésnek tartó
férfi tartalmas, fordulatos, nehéz életét
kísérhetjük végig tele harcokkal,
küzdelmekkel, szerelmekkel, fájdalmakkal,
vívódásokkal egészen keserű
haláláig 1302-ben.
A hatalmi játszmák, cselszövések,
összeesküvések, pálfordulások pedig
– nos, talán nem lepnek meg bennünket. Sajnos.
(Kalapos Miklós
Péter: Il dottore. Orvos álruhában. Fekete Sas K.,
Budapest, 2025, 384 p.)
*
