Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

SZÉPIRODALOM

Regényi Ildikó

Fanyar karácsony

Az utcák díszkivilágítása elegánsan ragyogott. A korai este akár szép is lehetett volna ilyenkor, karácsony közeledtén. Nem volt túl hideg, de a szitáló köd mintha a csontjait égette volna. Húzta a kerekes bevásárló kocsit, cipelni már régen nem tudott.

– Banyautánfutó… – vigyorogtak a kamaszok a piacon, ahogy  belépett a fedett csarnokba.

– Akkor te miért húzod a bőröndöt keréken magad után? – kérdezte meg az egyiket.

– Ez más! Utazok, és hülye lennék cipelni, ha nem kell…

– Na látod, én is így vagyok ezzel!

– De pöttyös? Mi a francnak? Úgy szebb? Nem könnyebb, az tuti!

– Ilyent lehetett kapni, mikor a másik tönkrement…

Elgondolkozott. Összefügg a kor a pöttyökkel? Be kellett vallania magának, hogy tényleg hiúságból választotta a szomorú-fekete helyett.

Frissen kivágott fenyőket kínáltak már. Különböző fajtákat, szélsőséges árakon. Nagyot sóhajtott…

(Öt éve még a csaknem tízezer forintot sem sajnáltam érte! Mintha éreztem volna, hogy az az utolsó nagy karácsonyfánk. Még anyu díszeivel, „hosszú-bajszú” papírjaiba átcsomagolt gyári szaloncukrokkal… A mennyezetig ért, igazi viaszgyertyák illatoztak ágain… Tavalyelőtt már csak egy ágat díszítettem fel magamnak… tavaly már azt sem, hiszen a díszek nagy részét levittem fivérem családjának vidékre, náluk töltöttem az ünnepeket, miután egyedül maradtam a pesti lakásban.)

 Húzta a „pöttyöst”… csak néhány napra kell élelmiszert venni. Főzőcskézik magára otthon, így kisebb a költség, meg különben is diétáznia kell… Krumpli, zöldség, alma, néhány narancs, citrom… egyre nehezebb lett a „banyautánfutó”… Megállt a csillivilli olcsó műanyag díszek előtt.

(Jaj nekem, de rondák! Olyan vásáriak, közönségesek, anyu csoda-fantáziájával, betegen is ügyes kezével világra álmodott színes villanykörtéi, gyógyszeres üvegei sztaniollal bevonva! Maradék szalagból kötött csokrocskákkal a nyakukon! Fonálból horgolt kicsi hálókba asztalt szilvát tettünk! Szép volt! Elmúlt, csak a sóhajai maradtak…)

Elővette a pénztárca belső oldalára ragasztott kis cetlit, megnézte, nehogy még egyszer ide kelljen jönnie ünnep előtt. Egy kevés megelégedéssel nyugtázta magában, hogy  még a zellert sem felejtette el.

Aztán meglátta a másik kis jegyzéket. Elmosolyodott. Kislány holmik, illatszer, vonatjegy, közepes bőrönd, három napi könnyebb-melegebb pólók, pulóverek.

(Nem kéne magamat sajnálgatni! Hiszen oda is hazamegyek! Öcsém kétunokás nagypapa, fiának kicsi lányai nagyot nőhettek, okosodhattak tavaly óta… Jó lesz „kishúgommal” és kedvenc sógorasszonyommal ismét együtt konyházni! Készülődni együtt! Ünnep jön!)

Elhatározta, hogy másnap körülnéz „lánykaruha-ügyben”, megváltja előre a vonatjegyét… Gyorsabban gurultak a „kiskocsi” kerekei…

Hazaért. Levette a szekrény tetejéről a kis Betlehemet, amelyet az ügyes kezű bábművész még a nyolcvanas években  édesapja emlékére faragott. Leporolta, mécseseket gyújtott előtte, köszönt szellemtestvéreinek.

Közeledett a karácsony…

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©