Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ESSZÉ

Pászti Szabó Zoltán

Gondolatok október 23. kapcsán*

Amikor 1956 őszére gondolok, az akkor és ott elesett emberekre gondolok. Akik bátrak voltak, mert mertek. Akik hittek valamiben, és készek voltak kiállni, harcolni és akár meghalni is ezért.

Ők azok, akikre most emlékezünk. Példaképek, akik mögé bátran állhatunk. Nem múlhat el úgy év, hogy fejet ne hajtsunk hősies emlékük előtt.

De miért is küzdöttek ők? Mely nemes célok elérése érdekében álltak az előttük tornyosuló tankok elé? Miért is vállalták a golyót, az elfogatást, a verést, a börtönt, az önkéntes száműzetést?

A SZABADSÁGÉRT!

Azért, hogy nemtől, fajtól, felekezettől, életkortól, képzettségtől, de mindentől függetlenül, mindenkinek jusson a nagy közös kosárból bármi, és tehessen is oda, ha a szándéka és tehetsége megvan hozzá. Ne csupán a fazék közelében lévőknek jusson a húsból, míg mások esetleg egy kanál leveshez juthatnak csupán. Mindenki számára elérhető legyen a megélhetés, ne legyen szűkölködő család. Szeretet és Béke virágozzék a Földön. Mindenkit kerítsen hatalmába a tudás, az ismeretek megszerzése utáni vágy, világunk megismerésének óhaja. A természet és az emberi kultúrák kincseinek kutatása, őrzése, gyarapítása.

Senki, de senki ne kérdőjelezhesse, csorbíthassa meg ezeket a jogokat. szándékokat, lehetőségeket, elhatározásokat, életcélokat.

Ezekért a célokért, és más, hasonlóan nemes célokért harcoltak és haltak meg közülük sokan 1956 őszén. De ezekért a célokért harcolunk most is, miközben rájuk emlékezünk.

Aki munkanélküliként kóborolt már üres zsebbel a bevásárló központok áruból épített falai közt, vagy pironkodva szabadkozott, amiért ő még nem tudta előteremteni gyermekeinek az iskolához, a tanuláshoz szükséges nélkülözhetetlen kellékeket, vagy az utcákon járva-kelve már nem mert ránézni egy kirakatra sem, vagy a padláson már kazlakban állt az a számtalan ígéret, hogy; „Meglátod, neked itt jó helyed lesz – szólunk, ha lesz felvétel.”

De aki munkahelyén gürcöl szinte már éhbérért a rendszer, a kor és saját maga rabszolgájává válva, az ő helyzete sem különb, hiszen a rezsi és a napi kiadások mellett folyamatosan szorongatják az újabbnál újabb számlák, levonások, adók.

Állítólag itt és most demokrácia van. Demokráciában pedig nincs forradalom. Ezért gondoltam hát, hogy a mai napon állok elő valamennyiünk gondjával-bajával, itt, az 1956-os mártírokra emlékező közösség előtt.

–––

* Elhangzott Pásztón, 2012. október 23-án


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©