Amikor 1956 őszére gondolok, az akkor és ott elesett
emberekre gondolok. Akik bátrak voltak, mert mertek. Akik hittek
valamiben, és készek voltak kiállni, harcolni
és akár meghalni is ezért.
Ők azok, akikre most emlékezünk.
Példaképek, akik mögé bátran
állhatunk. Nem múlhat el úgy év, hogy fejet
ne hajtsunk hősies emlékük előtt.
De miért is küzdöttek ők? Mely nemes célok
elérése érdekében álltak az
előttük tornyosuló tankok elé? Miért is
vállalták a golyót, az elfogatást, a
verést, a börtönt, az önkéntes
száműzetést?
A SZABADSÁGÉRT!
Azért, hogy nemtől, fajtól, felekezettől,
életkortól, képzettségtől, de mindentől
függetlenül, mindenkinek jusson a nagy közös
kosárból bármi, és tehessen is oda, ha a
szándéka és tehetsége megvan hozzá.
Ne csupán a fazék közelében lévőknek
jusson a húsból, míg mások esetleg egy
kanál leveshez juthatnak csupán. Mindenki
számára elérhető legyen a
megélhetés, ne legyen szűkölködő család.
Szeretet és Béke virágozzék a
Földön. Mindenkit kerítsen hatalmába a
tudás, az ismeretek megszerzése utáni vágy,
világunk megismerésének óhaja. A
természet és az emberi kultúrák kincseinek
kutatása, őrzése, gyarapítása.
Senki, de senki ne kérdőjelezhesse, csorbíthassa meg
ezeket a jogokat. szándékokat, lehetőségeket,
elhatározásokat, életcélokat.
Ezekért a célokért, és más,
hasonlóan nemes célokért harcoltak és
haltak meg közülük sokan 1956 őszén. De
ezekért a célokért harcolunk most is,
miközben rájuk emlékezünk.
Aki munkanélküliként kóborolt már
üres zsebbel a bevásárló központok
áruból épített falai közt, vagy
pironkodva szabadkozott, amiért ő még nem tudta
előteremteni gyermekeinek az iskolához, a tanuláshoz
szükséges nélkülözhetetlen
kellékeket, vagy az utcákon járva-kelve már
nem mert ránézni egy kirakatra sem, vagy a
padláson már kazlakban állt az a számtalan
ígéret, hogy; „Meglátod, neked itt jó
helyed lesz – szólunk, ha lesz felvétel.”
De aki munkahelyén gürcöl szinte már
éhbérért a rendszer, a kor és saját
maga rabszolgájává válva, az ő helyzete sem
különb, hiszen a rezsi és a napi kiadások
mellett folyamatosan szorongatják az újabbnál
újabb számlák, levonások, adók.
Állítólag itt és most
demokrácia van. Demokráciában pedig nincs
forradalom. Ezért gondoltam hát, hogy a mai napon
állok elő valamennyiünk gondjával-bajával,
itt, az 1956-os mártírokra emlékező
közösség előtt.
–––
* Elhangzott
Pásztón, 2012. október 23-án
♣ ♣
♣