"Így, hetven felé"
Horváth Edit
OKTÓBER 23.
Évszázad
választ már ötvenhattól,
Nagy Imre múltja ma is közvetít,
Messzeségnek tűnnek régi harcok,
De érző szívet múlt nem csillapít.
Körbevesz mindent újra háború,
Ártatlan ezrek kínok közt halnak,
Fegyverek uralma a vérbosszú,
Ember ember elleni vad harcban.
Mi lett világ veled, aljasság fon át,
Békét hirdetve gyilkol hatalom,
Ötvenhat őszén gyászolt egy ország,
Ma egész Föld köp vért ravatalon.
Trikolórral csendben emlékezni
Kellene, múlt veszteségét vállalni,
Mégis rettegést kényszerítve ki
Borzalom, árnyékot vet a talmi.
Új fegyver kell a mának, hit, erő,
És akarat, hogy legyőzze együtt
Összefogva sátáni agyvelőt,
Isten színéhez téve kegyelmünk.
|
|
|
|
