Dob szava szól, és lángol a tűz.
Varázsló sámán szellemet űz.
Énekszó hallik mezőn és réten.
Dal hullámzik át erdőszélen.
„Hej, rege, rejtem,
Hej, hej, hej!”

Mikor a nő így dalolt,
haja szőke búza volt.
Áfonyaszín szája,
fagyökér a lába.
„Hej, rege, rejtem,
Hej, hej, hej!”

Napsütötte mosolyával,
zivataros haragjával
együtt kelt a fénnyel,
hunyta szemét éjjel.
„Hej, rege, rejtem,
Hej, hej, hej!”

Ősi ifjak üzentek
légnek, tűznek, tengernek.
Régi rigmus szájuk,
dobütés a lábuk.
„Hej, rege, rejtem,
Hej, hej, hej!”

Isten lakott fűben, fában,
táltos lovak patájában.
Szabad madár szállt a szélben.
Életfa nőtt televényben.
„Hej, rege, rejtem,
Hej, hej, hej!”