Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

KÖNYVESPOLC

Stancsics Erzsébet

Ez vagyok én

Stefanic Ferenc Alexander könyve

Egyedi, érdekes könyvet kaptam a minap ajándékba: a borítón a színes levelű avarban egy fiatalember hasal és huncut, kópés mosollyal néz fel ránk. A nevetése legalább olyan színes, vidám, mint a könyvének tartalma. A hátsó borítón már állva és kicsit komolyabban néz felénk az „Ha megkérdeznék, ki vagyok, a könyvben van a válasz”.

Nincs előszó, műveinek felsorolása, bölcsességek nagy emberektől, helyette a hátsó borítón Stefanic-Polyák Rita rövid ajánlata: „Van közöttünk egy varázsló, aki elrepít minket világokon, univerzumokon át, gyermeki könnyedséget és igazi mélységeket átjáró gondolatokon keresztül, szerelmeken, tanuláson, életen át egy olyan körutazásra, ahol a szavak kincstára kimeríthetetlen, az érzelmek személyének nincsenek falai, a fantáziának nincs határa…”

Lapozzunk bele a könyvbe, és kérdezzük meg Stefanic Ferenc Alexandert, hogy kicsoda ő, mit csinál, mitől tudta megőrizni kisfiús mosolyát, optimizmusát, jókedvét? Mitől lesz színes körülötte a világ, jókedvűek az emberek, és miből meríti kifogyhatatlannak tűnő energiáját munkájához, családjához, az irodalomhoz? Ez a könyv a második kötete, amely versek, mesék, történetek formájában mutatja be gondolatvilágát, szellemi értékeit, amelyek rövid és ritka szabadidejében foglalkoztatják.

Engem leginkább a tanmeséi fogtak meg, amelyek életről-halálról, az ego történetéről, a kérem és köszönöm fortélyosságáról szólnak. Úgy indul, mintha gyermekeinek mesélne, de hamarosan kiderül, hogy ennél sokkal többről van szó. „Nem mese az gyermek!” – idézhetnénk Arany Jánost a Családi körből. Kemény élet és érző szív diktálta papírra a gondolatokat, amelyek szeretnék átmenteni és megőrizni a régi értékeket, tartalmas kapcsolatokat, az otthonról hozott, gyerekkori tűzhely melegét, semmihez nem hasonlítható, varázslatos hangulatát.

Ha ezeket a meséket este, a kiságy mellett olvassuk a gyerekeknek, a szavak másképp hatnak kimondva, mint leírva.  A kimondott szó többletjelentést hordoz, s minden sor végén, a vers és mese hazájában megszólal a sokhúrú poétikum, magára hagyott időben, egy rekedtes, régi, öreg hangban, a múlt veretes szavaival. Stefanic Ferenc Alexander úgy beszéli el könyvében önmagát, mintha két tenyere közé szorította volna a nyarat, szeme tele van életigenléssel, ujjongással, s lám, ő tudja, hogyan és mivel lehet átírni ezt az egész életet! Ahogy írja róla Stefanic-Polyák Rita: „Ez az utazás verseken, meséken ível át, melynek mondanivalóit, tanulságait egy életen át vihetjük magunkkal. Nem tanulni akarunk, de mégis ez történik, akaratlanul válunk jobb emberré…

A szerző mesékbe burkolta az élet nagy tanulságait. Esténként meggyújtja a lámpát, hogy a nappal keményen dolgozó emberből varázslóvá változzék át, és nem igazságot, hanem mesés valóságot akar szolgáltatni megfáradt gyermek- és embertársainak. Mellette a tűzhely még meleg, lelki tájak festőjeként duzzadó, színes avardunna öleli körül történeteit, melyek még ma is hajnalt táncolnak az ébredő mezőkre. Mintha a szerző szívében mindig tavasz lenne, akár valamikor, hajdanán, a gyerekkorban.

Csodálatos, színes szövegkorpuszt hagyott ránk, amelyben lepárolja a sokszor, sokféleképpen megfogalmazott, újragondolt, újraírt lényeget. Néhol groteszk, misztikus, könnyed, egymástól eltérő aspektusok, szervesen épülő poétikai folytonosság érvényesül írásaiban. Egy lebutított, nyelvét, tartását, kultúráját vesztő, primitívvé digitalizált világban friss forrásvízként élvezhetjük Stefanic Ferenc Alexander emberléptékű mesevilágát.

Hogy mennyire reményt keltő, optimista világnézettel rendelkezik, azt „Az élet”-ről írt vallomásából tudhatjuk meg, amelyet így fejez be: „Az életben vannak örömteli, meghitt, szépséges pillanatok – / Mit csak meg kell látnod, fognod, tapintanod; / S az élményt örökre megtarthatod.”

(Stefanic Ferenc Alexander: Ez vagyok én. Versek, mesék, történetek. Szerkesztette és a borítóképet tervezte: Verebélyi Adrienn. K.: Vertas Trede Kft., 2025, 192 p.)
 

*


.
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©