Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ESSZÉ

Pongrácz Zoltán

Kulturális határaink

Első látásra úgy tűnik, hogy kulturális életünk határtalan. Pedig nem így van.

Kultúránk az emberiséggel egyidős. Kultúrát csak az ember hozhat létre, erre nem születünk, hanem az idők során fejlesztjük fokozatosan és hozzuk létre. A magyar nemzet nagyon régi, becslések szerint 2500 éve önálló életet él saját nyelvvel, közös hagyományokkal és műveltséggel bíró és munkálkodó közösség. Amikor a Kárpát medencébe jöttünk nomád pogányként, utána a kalandozás végével Géza fejedelem papokat hozatott, majd fia, Szent István behozta a kereszténységet, így a magyarság a zsidó-latin keresztény kultúrkörhöz tartozott. A 16–17. században a latin nyelv még előbbre is tört az országos és megyei közigazgatásban. Majd a német nyelvet akarták elterjeszteni az országban, de a magyar nyelv lett a győztes. A parasztok és nemesek közös magyar nyelvének művelése a polgárosodást segítette elő.

A kulturális életünk vagy művelődésünk az iskolázottságunkkal kezdődik. Itt derül ki, hogy melyik tantárgyban ki jeleskedik, milyen az érdeklődési köre, és ezt a képességét az iskolák elvégzése után egyetemen kívánja rögtön továbbfejleszteni, vagy a kultúrházak adta lehetőségekkel élve képzi tovább magát.

Többbféle kultúra létezik. Különbözik a városi és falusi kultúra. Van népi, városi, zenei, irodalmi, mezőgazdasági, természettudományi és más kultúra a civilizáció mértéke szerint. De a már említett zsidó-keresztény kultúrkörünk hatása különbözik a közel-keleti, afrikai népek vallásával és kultúrájával szemben.

Sokan a műveltség velejárójának tartják az intelligens  viselkedést, pedig sok esetben nem így van: lehet valaki eszes, művelt, de ha nem tud megértő lenni és nem belátó, nem tudja, kivel szemben hogyan illik viselkedni.

Kulturális életünk minősége nagyon fontos. Főleg a zene világa eltolódott a szórakozás, és nem a művelődés szférájába.

Szórakozni felemelő, nívós, színvonalas műsorokkal is lehet. Nemcsak a modern zenét lehet indulataink levezetésére használni. Lelki kulturáltsághoz tartozik, hogy próbáljunk nem szitkozódni.

A fiatalok a digitális forradalom gyermekei, ők ezekkel az eszközökkel kommunikálnak egymással, idős embereknek sok esetben nincsen internetjük. A fiatalok részéről viszont van egy nagy hátránya: a személyes kapcsolatok elsivárosodása.

Van nemzeti kultúra és van nemzetközi. Sok esetben utánozzuk a külföld kultúráját, ez a képzőművészetre is vonatkozik, de a zenére még inkább. Művelői nem veszik észre, hogy ezzel a magyar kultúrának ártanak. Elveszítjük ezzel a magyar kultúra stílusjegyeit. Mi egyének szabjuk meg, hogy mik legyenek műveltségünk határai. Kodály Zoltán nagy zeneszerzőnk és népdalkutatónk a népművészetről így ír:

„A magyar lélek leggyengédebb virágai a falun nyíltak, mégpedig nagy részük úgy, hogy a várost el sem érte. Mi a faluban nemcsak egy csomó dalt, mindegy, hogy százat-e vagy ezret, szóval onnan kimarkolható, elvihető és felhasználható anyagot találtunk, hanem más valamit is, ami nélkül ezek a dalok sem jöttek volna létre: kultúrát.” (A magyar népdal)

A népművészeti tanítás lehet a hazafias nevelés egyik leghatékonyabb eszköze. A magyar nyelv, népmese, népzene, néptánc, a népi díszítő művész a nemzeti sajátságok. Igyekezzünk kulturális határainkat minél jobban kitágítani. A zeneművészet megismerése a népdalból ered.

Magyarországon sok nemzetiségű embercsoport él, akik megtartották anyanyelvüket, gasztronómiai szokásaikat, amivel a magyar konyhára is hatással voltak. Másféle kultúrájuk elfér a mi kultúránk mellett. Vallásukat a mi történelmi egyházainkban gyakorolják, de van kétnyelvű is. Természetesen tudnak magyarul, és a magyar ünnepeinket is tartják.

A kultúrpolitika is törekszik a művelődést befolyásolni, ami sokszor a művészeket a tematika és technika szabad mozgásában gátolja ugyan, de néha ez nem árt!

Az emberiséget az önművelődésre való ösztön vezethette el a teljes sötétségből a tudományok és művészetek fényes világába. Aki keveset olvas, nem lehet művelt. De a műveltséghez annyi minden kell, hogy azt nem sajátíthatjuk el csak könyvekből.


*


.
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©