"Így, hetven felé"
Szénási Sándor István
MIKOR MAGAM MARADOK
Elűzni a kor félelmét
szemed fényét hagyd itt nekem.
Istenszív a bíbor alkony,
a létem csupán kegyelem.
Mint megriasztott vadgalamb
csapkodva röpül az égbe,
fölemeli lelkem a hit,
földi életem szerelme.
Magányos nyári napokon,
ahogy kispadokon a vének
árnyékba húzódva, csendben,
gondolataim úgy ülnek.
Félelmetes lett a jövő:
Európa míves háza
életünk békés hona volt,
nézek bevert ablakára.
Hajdan álruhában
mentek törökök vásárba,
előkerültek a kardok,
és elesett Buda Vára.
Tanultunk talán a múltból,
elég volt rá százötven év:
idegen kultúra ellen
ez a nép új Hunyadit kér.
Szent a béke itt e földön,
szebb életért megy a munka.
Ne akard, hogy az erőszak
vigyen hozzád Uram, újra.
Élhessen, ahol született
háborítatlan az ember:
aki békéjét felveri,
azt büntesd erős kezeddel!
|
|
|
|
