Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

SZÉPIRODALOM

Pataki Katalin Glica

Suttogó Platánok

Városunk elsõ lakótelepe, nyolcvanlakásos, többszintes sorházakból állt. Így maradt rajta a név: Nyolcvanas! Az utcanévvel már más volt a helyzet… Élmunkásból… Platán utca lett!

Juharlevelû, közönséges platánt ültettek, teljes utca hosszant.

Nincs még egy oly különösen viselkedõ fa, mint a Platán. Az idõ elõrehaladtával lemezesen veti le magáról a kérget, és foltossá dekorálja csupasz testét. Terepszínû „bõr” ruhát ölt magára. Fehérszürke, szürkésbarna, sárga-barna-szürke mozaikos kérgû. Áprilisban-májusban a gömb alakú virágzat párban lóg a hosszú kocsányon, olyan, mint a tiki-taki játék. Gömbös termés fejlõdik, repítõszõrös kis részekre hull szét, amelyet az õszi szél repít tova. A levelek hasonlók a juharfával, széles karéjúak. Kastélyparkok ékes dísze a mai napig. Ívesen hajló ágaival, széles koronájával hatalmas termetû lehet. A nyugati platán és a keleti platán keresztezõdésébõl létrejött hibrid. Ellensége a Csipkéspoloska! Városok, települések díszfáit alkotják. Sok helyen külön védelmet élveznek a platánfa-sorok. Az egyedi öreg fákat díszkerítéssel óvja, védi a település. 2010-ben az Év Fája címet érdemelte ki: Zala-megyében, egy ötszáz éves letenyei platán nyerte a 125 jelölt közül. (Szapáry kastély)

Az ország területén pontosan számontartják a matuzsálem korúakat. (1800-as évektõl telepítik.) Ha vízigénye teljesül, meghálálja árnyat adó szép termetével. Ártéri, magas talajvízû területeken gyorsan fejlõdõ fa. Nagyobb figyelmet érdemelne…

Közép keményfa. Egy sorba sorolandó a szilfa,- fekete dió és a szelídgesztenyével.

A Nyolcvanas-lakótelep addig nyújtózkodott, amíg a hely engedte, majd leálltak a lakás-építkezésekkel. Az emeletes házak között virágzik a juhar, az akác, a hárs, fenyõ, vadgesztenye és a sok-sok cserje a parkokban, ligetesben. Kora hajnalban a madarak éneke zeng, fõleg a feketerigó. A fecskék is kedves lakótársaink, ha Afrikából visszatérnek.

A napokban azon gondolkodtam, hogy miért olyan eltérõ a Tölgy és a Platán mesevilága, mítosza, legendája? (A kelta mitológiában már jelen van a Tölgy… õsi gyógyító erõvel. A fehér fagyöngyöt szüretelik, vallási ünnep. A fenyõt a hõsökkel és harcosokkal hozták összefüggésbe.)

Végre sikerült meglelni a magyarázatot: Idegen! (Nálunk.)

A népmese, a népköltészet fontos eleme a magyar kultúrának. A népi hiedelmek valamilyen növénnyel összefüggnek: a szellemek a fák koronáiban laknak. Az emberek bíznak a növények csodás erejében, teljesülnek vágyaik, megszûnnek fájdalmaik. Minden tudás, üzenet bennük rejlik!

A platán a tengeren túlról érkezett, és maga mögött hagyta szép legendáit. Hozomány nélkül érkezett, üres kézzel. A gyökerek „elszakadtak”. Minden megváltozott körülötte… a növények, az állatok, az emberek! Az öreg platánfák is mesélnek az unokáiknak. Az õ életükben 500 esztendõ nem a világ! (Az észak-amerikai, nyugati platán, és a dél-európai, keleti platán megszámlálhatatlan emléket õriz magában.) 

Szimbolikája a platánnak a kommunikáció, a szeretet és az elfogadás megtanulása.

A költészetben megjelenik, ám gyakran félreértelmezik jelenlétét. Szinte semmit sem tudnak, mesélõ múltjáról. (Mihail Lermontov (1841): Platánfa. Ambrozovics Dezsõ fordításában – ajánlom.) A festõknek kihívást jelent ábrázolása. 

Meleg szeretetre, vízre szomjazó fa. Különös lelkivilága arra készteti, hogy az Istenek pitvarába is betekintsen. Könnyedén eléri a 40 méteres magasságot. Ezzel a mérettel az óriás mamutfenyõ derekáig ér!

A fiatalabb harmadkorban Közép-Európa flórájában ott élt a PLATANUS! A fák jó példák arra, hogy a természet miképpen biztosítja az élet folytonosságát. A Platán tisztelete krétai, ill. föníciai eredetû. Heléné szent növénye, de Apollón is szerette. A kígyótestû Ekhidné egy platán alatt adott életet szörnyeteg gyermekének.

A danaidák számára az Auliszi Platánfa nehéz évek árnyékát vetítette elõre…

Az Olimpiában található Zeusznak szentelt Platánerdõ a leghíresebb. A görög mitológia történetében emberek változtak fává.
Sokszor a fák lelkei öltöttek nõi alakot.

Most pedig térjünk vissza a jelenbe, a Nyolcvanasi lakótelepre, és nézzük meg, hogy mi zajlik a Platán-utcában…

November utolsó hetében járunk. A viharos erejû szél esténként megbúbolja a fákat. Színes levélesõ zuhog alá és takarja le a szürke járdát. Kora reggel ezen a színes szõnyegen haladok a közeli bolt felé. Kicsit meglepõdve veszem tudomásul, hogy itt-ott a járdaszegély foglalt. Munkásemberek füstölik a dohányt, várják a fõnököt, az utasítást… Csákányok, ásók, lapátok álmosan dõlnek el az árok oltalmában. Tudják, hogy kemény munka vár rájuk, nehéz az õ életük. Mozgolódás támad. A munkások szakaszonként fölsorakoznak, és a karjukat magasba lendítve, a csákányokkal lesújtanak az esõáztatta földbe.

Ekkor valami egészen különös dolog történik… Fölsikoltanak a platánfák! Ijedtemben a fülemre tapasztom a tenyerem. Minden hiába. A platánfák rémülten ébrednek a félálomból. Több mint ötven éve békességben élnek, ember nem emelt rájuk kezet. Persze, apró csínytevések adódtak, ám azt megbocsátották a fiataloknak! A bicska kifaragta a szívet, a betûket, és a Platán a testén õrzi a mai napig is… Hol vannak már azok a fiatalok? Az ember gyorsan öregszik, rövid az õ idõszámítása! A szerelmi vallomást már csak a gerlék láthatják, ott fönn a magasban. Egyenletesen, tompán csapódnak a csákányok. A lapátra került föld a szomszédos árokba zuhan. Mélyül, szélesedik az új munkagödör. Egy hatalmas hengerre tekerve, várakozik a fekete kábel…

– Emberek! Emberek! Ne bántsatok minket! – erõteljesen ingadoznak a vastag ágak, de senki nem hallja, nem érti a szót.

– Elment az eszetek? Megháborodtatok? – az utca teljes hosszában segítségért kiáltanak a fák. Minden hiába. Az árok egyre szélesebb és mélyebb. A munkások jó tempóban haladnak a földlapátolással. Minden Platánfa gyökerét elvágják az emberek. Döbbenten és tehetetlenül nézem ezt az esztelen dolgot. A kábel nyomvonalát közvetlenül a fák tövénél jelölte ki a szakember, aki a munkálatokat irányítja. A vékony gyökerek könnyen szakadnak ki a táplálékot adó földbõl. A karvastagságú gyökereket fûrésszel vágják, nyiszálják és dobják ki a rögök tetejére. A nyugati irányba nyújtózkodó, táplálékot szállító „csatornáknak” végük!

– Nagyon fáj, nagyon fáj! Ezt nem lehet kibírni… hagyjátok abba! Ne oltsátok ki az életünket… mi mindig jók voltunk hozzátok! – a Platán utcán végig az életükért könyörögnek a Platánfák. Az ember pedig a földbe vagdossa a csákányt, jól halad a munkával. Délután kettõre készen kell lenni az ároknak, mert akkor fektetik le a vastag vezetéket. A technika fejlõdik, az üzlet pedig üzlet! Az autóutat és a járdát költséges lett volna fölbontani. Maradt az alig egyméteres sáv a platánfák tövében. A 21-dik fa észreveszi, hogy értem a fák szavát. Fölzúg a szél, és örvények születnek a csupasz törzsek körül. Pillanatok alatt tova „repült” az üzenet. A növények kollektív tudattal rendelkeznek, és ismerik a félelmet. Ez tudományosan is bizonyított tény! Mégis az önzõ ember figyelmen kívül hagyja önzõ céljai érdekében. A régi idõkben csak télen volt fakitermelés, amikor a Természet mély álomban van. Mostanság erdõket tarolnak zöld lombkoronásan! Fûrészporos halálszagú a táj… szívtelen, kegyetlen lett az ember, a remélt haszon reményében.

–  Kérünk téged, tégy valamit az Érdekünkben. Mondd el nekik, hogy szükségünk van a gyökereinkre. A mi életünk akár 500 évig is kitarthat! Mivel kapaszkodunk, ha jön a vihar? Mivel szállítjuk a táplálékot a levélkéinknek tavasszal? Utánpótlás nélkül lassan sorvadni kezd a fél oldalunk. Elszáradnak a mellékágak, majd a fõág. Fele erõvel kell tartani a súlyunkat… – kedves és gyöngéd nõi hangot hallok. Tudom, igazat mond. Az ember nem létezhet csak úgy, egymagában a Világban. Segítõtársakra van szüksége, akármilyen okosnak tartja magát. Szomorúan nézek a kiszolgáltatott Platánokra.

– Sajnos, nem tehetek semmit. A város Önkormányzata hagyta jóvá ezt a beruházást. A Városgondozás „szakemberei” adták áldásukat a Gyökereitek megcsonkítására! A közmunkások, felsõbb utasításra teszik a dolgukat. Örülnek, hogy akad munka és némi aprópénz… nehéz idõket élünk mi emberek is. – Gondolataim, fölszaladnak a fa derekán, majd a fõágakról a mellékágak viszik az üzenetet. A juharlevelû platánfa fönnmaradt levelei suttognak egymással, végig az utca hosszant. A gömb alakú termések egymáshoz ütõdnek, egyre gyorsabban. Hirtelen mozdulatlanná vállnak. Fölpattannak a burkok, és apró lények szaladnak, mint a hangyák. A Platán gyógyító koboldkái. Az elszaggatott gyökereket szigetelik, hogy az életnedvek benn maradjanak a növény testében. Hogy milyen csodálatos a Természet?! Állok, és nézem a csodát. Egy ismerõs hang szólal meg; pontosan olyan, mint az anyai Nagymamámé.
– A Fák nevében Köszönöm, hogy meghallgattál minket.  Kisleányként is láttunk téged, figyelemmel kísértük eddigi életedet. Tudjuk, miként alakul a sorsod… Mi a jövõt is látjuk! Arra kérünk, írd meg a mai nap történetét… Ne tegyél hozzá semmit, ám ne is vegyél el belõle. Csak az igazat mondd!

A „Nagymama hangja” elhallgatott. Hûvös, novemberi szél vágtázott végig a hosszú úton, majd jobbra kanyarodott. A Platánfák mély álomba zuhantak. Most látom, hogy a munkások végeztek. A fekete kábel a helyére került. Puha föld takarja, mint a temetõben a frissen hantolt holtat. Virágkoszorúk nincsenek… csak az én szívemet szorongatja a fájdalom. Mi lesz ezekkel a Platánokkal, ha jön a tavasz? Mi lesz velük, ha tépázza az ítéletidõ? Nyomja-e majd vállukat 500 esztendõ súlyos terhe? Lesz-e ember a Földön, akiknek meséljenek a múltról…? „Valamikor, réges-régen, volt itt egy város. Az emberek gonoszak voltak, és elvagdosták a platánfák gyökereit… de mi már megbocsátottunk!”



♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©