"Így, hetven felé"
VERS
GYÖRGYPÁL KATALIN
POGÁNY IMA
Ó,
Napfény,
Te
áradó,
ragyogó
tüzes Nap!
Fényed
éltet aranyozó
kedvünket meghozó
tervet kovácsoló
mélabút
feloldó
erõt visszaadó
hitet varázsoló
lelkünkben daloló
fülünkben
visszhangzó
szánkban elolvadó
édes
fényáradat!
Örömünk
dagasztod
álmunkat vidítod
reményünk sugallod
bánatunk csitítod
létezésünk
tetõled függ
ragyogásod mind
figyeljük
tekintetünk csak rajtad
csüng
feléd nyúlik a
gerincünk
Jaj
el ne hagyd
jaj
meg ne csald
földi gyermekeid
itt
lenn a porban
nélküled
elveszünk
kedvünket
veszítjük
erõnket
veszítjük
létünket
veszítjük!
Jaj, el ne hagyj minket
Jaj meg ne csalj minket
te
édes napfény
éltetõ
napfény
áradó,
ragyogó
bujkáló
napfény
minket már el ne hagyj!
|
|
|
|