Elgondolkodtam az összefoglaló
témaválasztáson, és az alábbi
felfedezésekre bukkantam, amiket most megosztanék.
Ha általánosságban
akarom áttekinteni a kötődéseinket, nyolc
területre irányul a figyelmem.
1.) Szülőföldünk
– Hazánk
Az első gondolat az, hogy azonos a kettő. Ámde! Ha
mélyebben belemerülünk a témába,
rájövünk, hogy ez nem így van.
Szülőföld, az csak egy van. Ahol megszületünk,
és ha szerencsénk van, legalább
felnevelkedünk. A Wikipédia szerint a haza az, ahol
élünk, és amit hazánknak fogadunk el.
Szerintem pedig ez nem döntés, hanem érzés,
kötődés kategória. A haza, ami befogadott, ahol
úgy tapasztaljuk, hogy jól érezzük magunkat,
ahol szeretünk élni, ahol biztosítva
érezzük magunk, vagy gyermekeink jövőjét, ahol
van perspektíva, ahol van jövő. És itt a
jövőnkön van a hangsúly. És ha sikerül
tisztázni, hogy számunkra mi az elsődleges, akkor
már teljesen tiszta, hogy melyik a mi hazánk.
2.) Hagyományok –
Újítások
A hagyományok az „aha” érzések.
Aha! Apa is így csinálta, gondolta. Aha! Anya teljesen
így érezte, adta tovább. De! Ma már nem
azok a feltételek, körülmények,
lehetőségek vannak, mint az ő idejükben. Oké! De
akkor, ami jó volt az ő idejükben és
adaptálható a ma világában, akkor azt meg
kellene tartanom! Ám ami idejemúlt, okafogyottá
vált, azt meg kell újítanom! Át kell
konvertálnom a mai világ elvárásainak
megfelelően! Igen! Ez az én feladatom. Ezt ők nem tudják
megmutatni, ez az új világ. Kolumbusz Kristófnak
sem magyarázta el senki, merre kell mennie, és mit kell
felfedeznie. Nekünk is Kolumbuszoknak kell lennünk! Fel kell
fedeznünk a világot! Kötődnünk kell az új
dolgokhoz, és ebben ők, az elődök, már nem tudnak
segíteni. Ez a mi utunk. (This is our way.)
3.) Hitünk –
Értékrendünk
A kötődés, ami a születéssel kezdődik,
meghatározza a hitünket és az
értékrendünket. A kettő tulajdonképpen
ugyanaz. Hiszünk egy túlvilági erőben, Istenben
és követjük a tanításait, vagy kialakul
egy öröklött és továbbfejlesztett
értékrend, amelyben vannak elvárásaink
magunkkal és embertársainkkal szemben. És ha ennek
a hitnek, vagy értékrendnek meg tudunk felelni, akkor
bátran hihetjük, hogy jó emberek vagyunk. A
kötődést ebben az esetben vagy a hitet megtestesítő
társadalmi formula, vagy az értékrendet
elfogadó társadalmi réteg jelenti.
4.) Vágyaink –
Tárgyaink
A vágyainkhoz és a tárgyainkhoz való
kötődéseinket a neveltetésünk, a
környezeti hatások (tanáraink, bölcsőde-,
óvoda-, iskolatársak és nevelői
közösség) nagyban befolyásolják, hogy
hogyan hatnak a kötődéseink, kötelmeink
alakulására az ő viselkedésük.
Ha engedik, hogy az általunk preferált vágy,
vagy tárgy a kedvencünk lehessen, akkor ez kialakít
egy pozitív kötődést. De ha ez nem jön
létre, taszító, negatív impulzus
rögzül egy életre.
5.) Sikereink – Bukásaink
Átélted már, hogy minden
erőfeszítésed ellenére egyszerűen… nem
ment.? Nagyon akartad, de akkor sem ment. Teljes kudarc. Bukás.
Égés. Mindegy, mi. A lényeg az, hogy
lebőgtél, leégtél, megsemmisültél.
Porig. Ám ha van egy egészséges
önértékelésed, akkor megszólal egy
belső hang. Egy érzés: én nem vagyok lúzer,
megcsinálom! Hiszek magamban, és azért is
megcsinálom, mert képes vagyok rá. Ha ez a belső
hang erősebb, mint a bukás miatti sebnyalogatás, akkor a
siker mellénk szegül. Kialakul a pozitív
kötődés a sikerrel, és ez jó
érzéssel tölt el minden embert. A siker
boldoggá tesz.
6.) Példaképeink –
Követőink
A példaképek, akik inspirálnak bennünket
a fejlődésben, nagyon szoros köteléket jelentenek.
Ők azok, akiket figyelünk. Lessük, mit hogyan
csinálnak, és rejtett vágyunk, hogy olyanná
válhassunk, mint amilyenek ők. Persze ez rengeteg
tanulással, munkával, próbálkozással
és néhány kudarc leküzdésével
jár. De megéri. Mert ha sikerül elérni a
célt, a valamivé-valakivé válást, a
fejlődés olyan fokára is eljuthatunk, hogy minket is
elkezdenek követni, mi is példaképekké
válhatunk. Ez is egy csodálatos kötődés,
kötelék. Ezeket az embereket is figyeljük,
követjük, kísérjük az útjukon,
és segítünk, ha szükséges. Ezek is
csodálatos kapcsolatokká válhatnak.
7.) Szeretteink –
Ellenségeink
A kötődések, kötelmek kapcsolatok
legmeghatározóbb két területe a szeretet
és a gyűlölet. A gyűlölet nem csak annak az embernek
okoz lelki sérülést, aki felé irányul
ez az érzés, hanem annak is fájdalmas, akiből
árad ez a negatív érzés. A legjobb
gyógyszer erre az, ha elhatárolódunk a
gyűlölettől, kivonjuk magunkat az ilyen kötelmekből.
Néha ez nem könnyű, de aki nagyon törekszik az ilyen
kapcsolatok elkerülésére, mindig találhat
rá jó megoldást. A szeretet is mindkét
felet érinti: aki szeret, és akit szeretnek. A szeretet
égig emelő perce, órája, napja, évei pedig
az a fantasztikus állapot, amikor a szeretet
kölcsönös. Valaki szívébe
beköltözni a világon a legszebb, legmagasztosabb
lehetőség. A szívünk befogadó
képessége határtalan. Minél több
embert zárunk a szívünkbe, annál nagyobb az
esélye annak, hogy mi is szívlakók lehetünk.
Ez egy elszakíthatatlan kötődés, kapcsolat,
és a szeretet mindent legyőz: haragot, háborút,
és még gyógyítani is képes. Egy
utolérhetetlen csoda… a szeretet.
8.) Emlékeink –
Félelmeink
Ha bárkit megkérdezel, mindenkinek vannak, voltak
félelmei. Ezek is kötődések egy ismeretlen dologhoz,
emberhez, élőlényhez, folyamathoz. A legtöbb esetben
a megismerést követően az ilyen félelmek
elmúlnak. A nehezebbik kötelem az, amikor
kiszolgáltatottak vagyunk, tudjuk, hogy nem jó
nekünk ez a kapcsolódás, de nem tudunk tenni ellene.
Itt is az a jó, ha megkeressük a megoldást, ha
szükséges, külső segítséget
igénybe véve. Ki kell lépni az ilyen
kötelmekből. Emlékeink is kötődnek,
kapcsolódnak hozzánk. Azt mondják, az
emlékek az idő múlásával
megszépülnek. Ez mindenkinél más és
más. Többször tapasztaltam, hogy egy családban
felnevelkedett emberek ugyanarra a történetre
egészen másképp emlékeznek. Én ezt a
kötődést úgy jeleníteném meg, hogy egy
adott sztori belőlünk kiváltott érzéseit
raktározza el az emlékezésért felelős
szervünk. Ezek az érzések kötődnek
hozzánk, és ezért jelennek meg mindenkinél
más-más formában.
Mi szükséges a jó
kötődések kialakításához?
– Önismeret. Át kell gondolnunk, hogy melyek az
erősségeink és gyengeségeink. Tudnunk kell, hogy
mi motivál bennünket, és mi az, ami elveszi a
kedvünket mindentől. Fel kell tárnunk, mi az igazán
fontos számunkra.
– Önazonosság. Ez nem más, mint
önmagunk elfogadása. Állandó önkritika
helyett szeressük és fogadjuk el magunkat a
hibáinkkal és erősségeinkkel együtt! Ne
mások elvárásainak, magunknak feleljünk meg!
– Értékalapú döntések. Ha a
fentiek alapján már kialakult az
értékrendünk, akkor mindig erre alapozva hozzuk meg
döntésünket!
– Határok felállítása. Tudni
kell nemet mondani. Nem véletlen az a mondás,
„addig nyújtózkodj, ameddig a takaród
ér”. Meg kell tanulni elengedni. Pillanatokat,
eseményeket, embereket. Amin nem tudsz változtatni, el
kell engedni!
– Hitelesség. Csak az őszinte, igaz ember lehet
hiteles, valósághű. Az idézet Eric
Knight-tól „Légy hű önmagadhoz!”
szintén erre ösztökél. Képviseld a
saját értékrended, és hitelessé
válsz.
Ha bizonytalan (szorongó), bizalmatlan (elkerülő) vagy
elutasító a kötődéseid többsége,
akkor itt az ideje, hogy a tudatos megújulás
útján elindulj a biztonságos kötődés
felé! Szeress, hogy téged is szerethessenek mások.
Mosolyogj, és könnyebb lesz kapcsolatot
létesíteni és megtartani. Ölelj! – az
ölelés két szív
összefonódása. A szeretet gyógyerő.
Irodalom:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Feln%C5%91ttkori_k%C3%B6t%C5%91d%C3%A9s
John Bowlby munkássága alapján
*
