"Így, hetven felé"
Ambrus József
SZÁRHEGYI TRUBADÚR
színeit az ősz
összevegyítette
és új formák egyesülnek benne
– hiába ér hozzám a dallam
szerkezete nem változik – járhatatlan
maradt benne egy csipetnyi kétség
tudjátok – naponta változik az érték
de én a látványból építek
tűzfalat
bárhogy is legyen a versem megmarad
és látjátok festve van itt minden
a valóság ritka – fikció itt nincsen
– a szó formál magának új
világot
de összekeveri az egyhangúságot
a létezés amiből az érték fakad
– sosem győzi le a honvágyamat
persze hogy a versben metaforák égnek
hiszen nem délibáb – benne van a lélek
és hogy váltogatom a világ ruháit
életben tartva a versek molekuláit
mert a saját szavam is megalázhat
– s a világot pusztítja a varázslat
de a halálból kiszakított az élet
felperzseli a valós messzeséget
nem álmodunk mert felébreszt a szó
a tiszta horizont csak illúzió
emberi értékre biztatom magam
és emberi értéket formál az agyam
de tudom egyszer minden elkallódik
gyertek közelebb muszájból a szóig
mert én megcáfolom a messzeséget
– néhány versem a halál után
éget
himnuszomban meghátrál a jelen
kicsit szétmorzsálódott a főszerepem
tudjátok a földi lét is átmenet
talpam alatt lávafolyam – kráterek
és széthintem hamuját a tűznek
szép lassan az ösztönök kibetűznek
volt hogy feladtam az írást – az életem
– csak a balszerencse tartott ki velem
megtagadtam mindazt mit be kéne lássak
reménye fojtogatott a folytatásnak
de a hitnél is erősebb az akarat
megvéd a vers attól ami megtagad
és úgy faragta ki a költő vésője
hogy Ady Endre vére költözött a kőbe
ahol új évszázad látja benned a jövőt
ahol porrá égetünk minden szemfedőt
mert nem az ész az értelem s a lélek
szárnyat növesztve nyer üdvösséget
fohászom mindhiába tör az égre
Isten sem tudja hogy mi a jelentése
de az értelmek ha dolgok mögé bújnak
akkor is megmaradok szárhegyi trubadúrnak
|
|
|
|
