Különös könyv ez az Emlékkönyv.
Belső borítóján ezt olvashatjuk
Táncsicsról: „Legmakacsabb,
legtisztességesebb magyar fantaszta”. (Nem árulnak
tehát „zsákbamacskát”!)
Letagadhatatlanul elsősorban politikai témájú, ami
kívül esik a lap „profilján”.
Általános műveltségünkhöz, a
magyarság kultúrtörténetéhez is
megkerülhetetlen azonban – mégis köztudott, hogy
Táncsics Mihály írásait alig ismerjük.
Ennek számos okára nem térnék ki, ha csak
átlapozzuk a könyv 250 oldalát, már
fény derül erre.
Előszóként Madarász
Imre neves irodalomtörténész „A mi
Táncsicsunk” című írása szerepel,
melyben elsősorban politikai nézetei kapnak szerepet. E
nézeteket sem „elemezném”, de egyik
megállapítását idézem:
Táncsics „aranyló csillagfény felettünk
és erkölcsi útmutató bennünk”.
Több írást olvashatunk Udvarhelyi Andrástól.
Legelőbb is Táncsics Mihály
„Imádság” című művét
elemzi hosszabban, és többek között megvallja,
hogy Stancsics Erzsébet és Madarász Imre
hívták fel figyelmét Táncsics Mihály
műveinek fontosságára. Ezt követik Udvarhelyi
András esszéi Táncsicsról, köztük
a „Nyílt levél Táncsics
Mihálynak” című, mely természetesen
Udvarhelyi András (politikai) nézeteit is tartalmazza.
Majd Stancsics Erzsébet több esszéjét
olvashatjuk Táncsicsról, közelebb hozva
hozzánk Táncsics Mihályt mint embert, és
hosszabban ír a sajtószabadságról is
(Táncsics röpirata), a Summárium
című könyv (aforizma, gondolatgyűjtemény) mellett.
Szó kerül Bölöni Györgyről, Sárosi
Gyula Aranytrombita c.
művéről (egy kis történelem!), olvashatjuk
Táncsics Mihály Biztatás
c. versét (!) is. „Táncsics, a
magánember” című írás
érzelmileg is hat ránk. További fontos
írásai: „Quo vadis, Táncsics?” –
Táncsicsot körülvevő történelmi helyzetről
is –, „Táncsics már akkor megmondta”
– a Summáriumról;
Táncsics és Márai – az olvasás
fontossága; ill. a feleségek szerepe az
írók életében. Végül:
„A szabadság kíméletlen szeretete”. (A
szabadság témaköre később is
hangsúlyosan szerepel a kötetben.) Recenziót
olvashatunk a „Révész Mihály és
kora” c. könyvről (1942), majd Táncsics Mihály
és Szini Károly életének
„párhuzamosságáról”.
Hosszabb történelmi írás következik
Stancic Markó és Zrínyi Miklós
vetélkedéséről az 1500-as években
Sugár István: Szigetvár
viadala c. munkája alapján. Irodalmi munka
Táncsics feleségéről, Seidl Terézről írt
oldalak, amelyekből kiviláglik, hogy felesége tartotta
életben Táncsics Mihályt.
Ezt Táncsics Mihály két levele követi a
börtönből (1847 nyara), melyeket feleségének
írt (és aki megőrizte ezeket: Gyásznapok emlékére,
elsősorban gyermeke haláláról).
Madarász Imre esszéi közül elsőnek
természetesen Táncsics Mihály: Sajtószabadságról
nézetei egy rabnak c. könyvről szerepel, amely
nemcsak Táncsics főműve, de „a hazai szabadelvű és
demokratikus irodalom egyik
csúcsteljesítménye”. (1985) Majd
Táncsics: Életpályám
c. művéről olvashatunk recenziót. (1985)
Táncsics Mihály gondolatai következnek, előbb
az 1947-ben kiadott könyv (Summárium,
avagy az Igazságok gyűjteménye) előszavát
olvashatjuk, eszerint „Istenről, hitről, életről,
boldogságról, szerelemről,
házasságról, vagyonról,
szépségről, szenvedésről, halálról,
magyarságról, politikáról,
szocializmusról, kommunizmusról, erényről,
tudásról irodalomról vallott
nézeteit” teszik közzé, és
leszögezik, Táncsics célja: „a
magyarságot önállóan gondolkodni,
önmagától cselekedni képes
néppé nevelni”. Az Emlékkönyv
abc-sorrendben közli a
„Táncsics-szótár”-t. Ám
elolvashatjuk azt is, „Ami a Summáriumból
kimaradt”!
Sükösd Miklós
több esszéje következik a
sajtószabadságról, majd többek gondolatai
„Táncsics a sajtószabadság magyar
prófétája” témában.
Mellékletben olvashatjuk többek között
Búza Péter írását Táncsics
utódairól, az írás az interneten is
megtalálható (A
sajtószabadság őrének nemzetsége),
majd „Írók, költők, filozófusok
gondolatai a szabadságról” c. fejezetben
gondolatokat, verseket, végül kiemelném Bibó
István: „A szabadságszerető ember
tízparancsolata” c. írást (nem az eredeti
cím, forrás pontosan feltüntetve).
Az emlékkönyvet irodalomjegyzék, majd Stancsics
Erzsébet rövidebb, Udvarhelyi András hosszasabb
életrajza zárja.
(Stancsics
Erzsébet–Udvarhelyi András: Akarjatok szabadok
lenni! Táncsics-Emlékkönyv. Szerkesztette, a Summáriumot ABC-be rendezte, Stancsics
Erzsébet esszéit közreadta Udvarhelyi András.
Megjelent Táncsics Mihály író 225.,
Stancsics Erzsébet költő, író, publicista 80.
születésnapjára. Budapest, 2024, 251 p.)
*