Amikor gondolkodni kezdtem a témáról,
először ez a szólás jutott eszembe. Viszont ez
épp az ellenpéldája a hitelességnek, mert
ez a hiteltelen ember jellemzője, aki nem úgy él, ahogyan
hirdeti, tanítja, mondja… Vagyis életvitele,
cselekedete nem azt tükrözi, amit hirdet, tehát a
szavainak nincs fedezete, hitele.
Azután a hitelek sorozatos felvétele villant be
emlékezetembe, amikor valaki egyik bankhitelt veszi fel a
másik után, s így éli az egész
életét hitelekből (néha eladósodva!),
hitelekkel tele, azaz „hiteles életet él”.
Persze ez nem kapcsolódik a témához, de igen
gyakori jelenség. (Csak eljátszottam a szavakkal.)
Visszakanyarodva a témához, röviden úgy
fogalmaznám meg, értelmezném a kifejezést,
hogy a hiteles élet feltétele az igazi önmagunk,
személyiségünk felvállalása
embertársaink előtt. Tehát nem
„megjátszani” a tehetséges, becsületes,
tiszta lelkű, igaz embert és nem szavakkal hirdetni azt, papolni
róla (mert ezt a szólást leggyakrabban a papokra
használták), hanem valóban úgy élni.
Vállalva gyengeségeinket, hibáinkat,
tévedéseinket, kudarcainkat is. Hiszen nincs
tökéletes ember! Azért születtünk, hogy
tanuljunk. Hitelesnek lenni nem arról szól, hogy
tökéletesítjük magunkat, hanem arról,
hogy elérjük, hogy a hitelesség a
természetünkké váljon. Az a fontos, hogy
elismerjük a hibáinkat, tanuljunk belőlük, és
ne váljon visszatérő viselkedéssé,
gyakorlattá.
A felelősség vállalása
valójában az egyik leghitelesebb
viselkedésmóddá válhat. Ne akarjunk minden
áron megfelelni másoknak, csak adjuk önmagunkat,
megmutatva mindazt, ami vagyok, amilyen valójában vagyok.
Ez lehet a hitelességem.
Fontos az is, hogy tisztában legyünk azzal, miben
hiszünk, mit képviselünk, akkor úgy tudunk
cselekedni, hogy az megszilárdítja az
értékeinket nemcsak magunk, hanem a
körülöttünk élők számára is.
A hiteles élet felé vezető út nem mindig a
legkönnyebb. Hűnek maradni ahhoz, amit helyesnek és
jónak tartunk, esetleg szembefordulni azzal, amit más
tesz, vagy mond. De a hitelesség egy igazán teljes
és elégedett élethez vezet. (Én így
tapasztalom, így érzem.)
Mindannyian sokoldalúak vagyunk és sokféle
szerepkört megélünk: barát, főnök,
partner, szülő stb. Lehetnek olyan területek az
életünkben, ahol könnyebb hitelesnek lenni, mint
máshol. Fontos, hogy milyen emberek vesznek körül,
vagy milyen elvárásokat támasztanak velünk
szemben. Ahogyan E.E. Cummings amerikai költő írta:
„Bátorság kell ahhoz, hogy felnőlj, és
azzá válj, aki vagy. Ez a hitelesség
lényege.” Szerintem is bátorság kell ahhoz,
hogy felvállaljam önmagam. De ez a hitelesség
feltétele is. Különösen fontos ez az
alkotó emberek számára. Amiről az
írásaink szólnak, azt tükrözze az
életünk is.
Én gyakran tartok előadást a krisztusi parancs, a
szeretet gyakorlásáról. De mindig bevallom
őszintén, hogy én nem tudok mindenkit szeretni. Ez a
gyengeségem. Úgy gondolom, ez még mindig jobb,
mintha azt hazudnám, hogy mindenkit szeretek.
Egy riporter egyszer megkérdezte Mérei Ferenc
írót, pszichológust arról, mi a hiteles
élet lényege, mitől lesz egy élet hiteles. A
válasz: „Ez egy nagyon egyszerű kérdés. Az
életben nem kell mindig jól járni. Aki
föladja ezt a belső kényszerítést, hogy az
élethelyzetekben (munkájában,
üzletében, hivatásában, szerelmi
kapcsolatában, barátságában…) neki
mindig jól kell járni. Ha ezt feladja, akkor nagyon
hiteles lesz az élete. Már csak azért is, mert
vannak az életnek olyan aspektusai, amit csak földön
fekve lát az ember. Amikor kiütötték. Akkor
veszi észre. És ebből érték lesz az
életében. Erre meg kellene tanítani az
embereket.”
Tehát eleshetünk, de ne maradjunk a földön.
És törekedjünk arra, hogy ha vizet
prédikálunk, vizet is igyunk. Bár időnként
nem árt egy kis vörös bor sem az
egészségünk érdekében.
*
