"Így, hetven felé"
Bíró Gáspár
FEBRUÁR
Jégcsapok lógnak
még a faágon,
s március hónap messzire még!
Bárha a fagyban moccan az élet,
s hómezők alján ébred a lét!
Magcsíra bontja kétszikű szirmát;
sáros avarból bújna elő
lassan csordul az olvadó hó is,
nedves tőle a pincetető.
Városi utcák kockakövén is
zúzmara csillog, ráfagy a dér,
hókásások az utcai járdák,
fáznak a házak, ázik a tér.
Sár csöppen le a csorba ereszről,
szürke tetőket köd lepi még,
törtfalú kémény markol a légbe,
ablaküvegre dermed a jég.
Játszani nem jár senki a parkba,
fém libikóka karja pihen,
árva a hinta, nincs aki hajtsa
zöld színű láncát hó lepi el.
Hókupacon egy lámpa tövében
fázva pihen egy szürke madár,
aggodalom ül szürke szemében:
hosszú a tél, s még messze a nyár!
|
|
|
|
