E szó elolvasásakor elgondolkodtam, hirtelen nem
tudtam hova tenni a fogalmat. Nem természetvédelem?
Azt mindig is tudtam, az egy tevékenység, mégpedig
a természet védelmét szolgáló
feladatok összessége, a növények, az
állatok védelme, élőhelyeik
megóvása, mely tevékenység
természetesen kihat az ember életének
védelmére is.
Aztán utánanéztem a teremtésvédelem
fogalomnak, kezdtem megérteni és rájöttem,
hogy e fogalomnak lelki és etikai tartalma van, mely szorosan
kapcsolódik a keresztény gondolkodáshoz.
A teremtésvédelem
küldetése, hogy Istentől az emberre ruházott
felelősséggel, kertként művelje a világot
– mondta Semjén Zsolt
miniszterelnök-helyettes az Együtt
a közös otthonért címmel rendezett
konferencián.
Hát ezt a feladatot sajnos az ember nemhogy nem
teljesítette, de egyenesen tönkretette a folyamatosan az
iparosodás céljára kiaknázott és
elhanyagolt Földünket. Mannon felfalta a lelkeket és a
Földet, hiszen a természet nélkül legyen
bármennyi pénze, bármilyen fejlett
technológiája az embernek, nem élhet semmilyen
élőlény.
A teremtés lényege a férfi és a nő
természetbe helyezése, hogy óvja és
fejlessze azt, és a természet rendje szerint sokasodjon,
és alakítson ki élhető társadalmakat. Ha
ezt a feladatot el akarja látni az ember a Föld
életben tartásáig, akkor a
gender-ideológiának nincs helye a
teremtésvédelemben, hiszen a küldetésnek nem
tud eleget tenni az ember a mesterséges, természetellenes
szaporodással, életmóddal. Ez a feladat
Ádám és Éva után már az
egész emberiség feladata, hisz sem a gazdaság, sem
a politika, sem a tudomány nem tud annyit tenni, mint a
normális ésszel és lélekkel
gondolkodó emberek közössége.
Mindegy, hogy vallásos, vagy materialista
szemlélettel nézzük a témát, a feladat
egy: szembe kell nézni a problémákkal, foglalkozni
kell az éghajlatváltozással, a
technológiák helyes alkalmazásával
és az emberi méltóság
megőrzésének nagy kihívásával.
Értem ez alatt még a rasszizmus
megszüntetését, a szegénység
felszámolását, az emberi jogok
eltiprásának eltörlését. Így
tudjuk csak a teremtett világunkat megmenteni. Hogy végre
gondozzuk, és ne kizsákmányoljuk a teremtett
világot.
Persze, sokszor nem tudjuk a teremtésvédelmi
feladatunkat ellátni, ha természeti
katasztrófák sújtanak minket. És ilyenkor
jön a fohász, mely egyaránt elhagyja hívő
és nem hívő ajkát. Nincs olyan ember, aki ne
mondaná magában, vagy hangosan: Istenem, segíts!
Manapság gondolkodnak e komoly, világokat
megrendítő feladatok kiküszöbölésén
a tudósok több, kevesebb sikerrel. És ahogy fejlődik
a tudomány, egyre közelebb kerülnek a
megoldáshoz, de be kell látni, az agynak és a
léleknek együtt kell működni, hogy a
rábízott földet művelje és őrizze. Őrizze
békében és szeretetben. Mert ha nincs béke,
az ugyanolyan katasztrófát okoz, mint a gondatlan
kezelése a ránk bízott vagyonnak,
élőhelyünknek, a Földnek. Egy háború
több kárt tud okozni, mint a
klímaváltozás.
Miután az ember része a természetnek, meg
kell védenie mindentől, főleg önmagától, a
tudatától, az érzelmeitől, a
természetátalakító terveitől. Nagyon
figyelemre méltó az alábbi idézet: A Biblia
(1Móz 2,15; Mt 25,14-30) arra mutat rá, hogy „a sáfárnak úgy kell a
szorgalmat, a kezdeményezőkészséget tekintve
kezelnie ura gazdaságát, mintha az a sajátja
volna, mégsem szabad egzisztenciálisan magát
tekintenie tulajdonosnak”.
Ezért „ideje lenne
az emberi kötelességek deklarálása a
természettel szemben és ezek rögzítése
a jogalkotásban.” (Dr. Bolyki János: Teremtésvédelem.
Kálvin K., 1999) Persze szembe kell nézni a
népességrobbanás és a
családtervezés, a javak elosztásának
igazságos elvei, a munkanélküliség
kérdésének megoldásával is. A
természet krízise = kultúránk
krízise, mert a természettel való
érintkezést a technikai kezelésre
korlátoztuk.
És lassan a digitális világ is a
természet- és a teremtésvédelem
ellensége lesz. Pedig csak össze kellene fogni
keresztényeknek és a nem hívőknek,
építő kritikával, összefogással
igazán a természet felé kellene fordulni,
és ápolni, védeni Földünket.
„Isten azért adta a
világot az embereknek, hogy törvényei
szellemében vigyázzanak rá, óvják
és úgy adják át utódainak.”
(Ferenc pápa Laudato si!
– Áldott légy! kezdetű
enciklikája)
Nem kell ahhoz vallásosnak lenni, hogy beültessük
a gyermekek lelkébe a környezettudatosság
fogalmát, a teremtett világ iránt érzett
felelősség súlyát. Mert a természet az
ember elválaszthatatlan része. Ezért óvjuk
közösen a természet tisztaságát,
szépségét. Meg kell tanítanunk a
gyermekeinket a környezettel való tudatos
együttélésre és környezetbarát
életvitelre, a környezetkultúra
kialakítására, a környezet okos és
mértéktartó igénybevételére.
„A környezeti
nevelés az iskola minden pedagógusának feladata,
de ebbe a tevékenységbe be kell vonni a családot,
a szülőket is. Ezáltal biztosítjuk, hogy a
megszerzett ismeretek, készségek rögzüljenek
és beintegrálódjanak tanulóink
mindennapjaiba.” (Almási Zsuzsanna)
A környezetvédelem, bolygónk állapota
hitbéli meggyőződéstől függetlenül
mindannyiunkat foglalkoztat, hiszen – ahogy Ferenc pápa a Laudato si'
enciklikájában írja – „mi magunk is földből vagyunk”
(vö. Ter 2,7).
A teremtésvédelem leszűkítve
keresztény szempontú fenntarthatóságot
jelent.
A fenntartható fejlődés a természeti, az
emberi, a társadalmi és a gazdasági
erőforrások egyensúlyban tartását jelenti.
A teremtésvédelem pedig olyan
fenntarthatóságot jelent, ami a Bibliából
adódó minden következménnyel kell, hogy
számoljon.
A teremtésvédelem szigorúbb, mint a
környezetvédelem, ebben az ember lelke is benne van.
És mindenkinek magának kell elszámolni
lelkének parancsaival.
„Annak a hivatásnak
a megélése, hogy védelmezői legyünk Isten
művének, lényegi része az erényes
életnek, nem valami szabadon választható feladat,
s nem is a keresztény tapasztalat másodlagos szempontja.”
(Ferenc pápa)
Ma az egyik leginkább teremtés romboló
dologgal, a háborúkkal kell számolni. Legyen az a
háború igazságos, vagy sem, mindenképpen
szembe megy a teremtésvédelemmel. Pusztul a
természet, és aki azt fenn kellene tartsa, az ember is.
És ki kell térni arra a tényre is, hogy
földünkön milliók éheznek, a föld
másik felén kidobják a kenyeret, melyet
nehéz munkával, a föld
kihasználásával termeltünk meg. A
vallásos emberek ismerik a történetet:
„Jézus pedig
vette a kenyeret, hálát adott, és kiosztotta az
ott ülőknek.” (Jn 6,11) Majd ezt mondta: „Szedjétek össze a felesleges
darabokat, hogy semmi ne menjen kárba.” Ez az igazi
teremtésvédelem.
Ez is arra utal, hogy felesleges kiszipolyozni a földet, ha
termését végül szemétbe dobjuk.
Felesleges génmódosításokkal
szaporítani a termelést, ha úgy is a
szemétben köt ki jó része.
Leginkább arra kellene koncentrálni, hogy
környezetbarát termékeket gyártsunk
környezet kímélő környezetben, és
használni kell a természet erőforrásait, melyeket
nem kell elvenni a földtől, csak munkába kell
állítani: Nap, szél, víz.
Mindez nem nagy feladat, hiszen csak mindenkinek a saját
környezetére kellene ügyelnie, az őt
körülvevő világra, annak lakóira. A
saját munkahelyén kellene körültekintőbben
gondolkodni és dolgozni, és óvni
világát.
A saját városában kellene betartani minden
egészséget és környezetet érintő
óvintézkedést.
És akkor már sokat tettünk, hisz ezek az
apró cselekedetek a tőlünk távolabb élőket is
óvja, hiszen hatással van minden mindenre.
*
