"Így, hetven felé"
Szedő Tibor
KARÁCSONYI AJÁNDÉK A CSALÁD
Odakint csendlovat
nyergel a tél,
a tájra hóleplet terít a szél.
A zöld fenyőfák ködbunda
nélkül vacognak,
hajnalok a deres ablakra
álmokat rajzolnak.
Idebent a boldogság
kosarában zöld, sárga,
kék, piros szaloncukor,
a szeretet az ajkakra
arany mosolyt szór.
Mint fonott koszorú
a maroknyi család
apraja és nagyja,
táncot jár a kandalló
vöröslően tüntető lángja.
Gőzölgő leves az asztalon
csak úgy kelleti magát,
a mélytányérba
meríti mindenki kanalát.
A második fogás a
töltött káposzta,
tejföl a gallérja,
végül bejgli, amit a
háziasszony sütött,
nem a boltból hozta.
Pezsgő pezseg az
ezüst pohárban,
víg kedélyek fürdőznek
az ünnepi mámorban.
Mind a karácsonyfa
köré állnak,
az ölelés kabátjában
már nem fáznak.
|
|
|
|
