Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

IRODALOMELMÉLET

Tárkányi Imre

Érték – értékválság

Gondolatok a Somogy c. folyóirat ankétjához


A Somogy c. folyóirat ankétot rendezett a magyar irodalom értékrendjéről, az értékrend nyomán kialakult helyzetről és alakulásáról. Pomogáts Béla vitaindítója és a hozzászólások a lap idei első számában láttak napvilágot Értékőrzés vagy értékválság címmel. A vitaindító érdekes megállapítása: mintha megrendültek volna az irodalmi kultúrában hosszú évtizedek során elismert értékek. Valóban, a jelenség nem új, hiszen így volt ez az első háború után, majd a második világháborút követő években is. Később új értékrend alakult ki a diktatúra mûvelődéspolitikája következtében. A hetvenes években kialakított értékrendnek kellett kiegészülnie a hazai ún. konzervatív irodalom jeles képviselőivel: Herczeg Ferenccel, Csathó Kálmánnal, Gulácsy Irénnel, Surányi Miklóssal, majd később Márai Sándorral, legújabban pedig Nyírő Józseffel, Wass Alberttel és Tormay Cecillel. Pomogáts Béla megállapítása szerint ugyanakkor huszadik századbeli íróink sora szorult háttérbe: Babits Mihály, Tersánszky Józsi Jenő, József Attila (!), Kassák Lajos, Déry Tibor. Az ún. értékhierarchiában az előbb említett Wass Albert, Nyirő József és Tormay Cecil jelenleg megelőznek olyan alkotókat, mint Tamási Áron, Kós Károly, Áprily Lajos – hogy csak az erdélyieket említsük.
Az olvasó furcsának tartja a kialakult régi és jelenlegi „hierarchiát”, és felteszi a kérdést: szabad-e, lehet-e ilyen és ehhez hasonló rangsorokat felállítani? Mert minden alkotó más és más; ha kezünkbe vesszük könyveiket, valamennyit érdeklődéssel olvassuk, és élvezzük különbözőségüket, az élet, a világ megközelítésének sokszínû ábrázolását. A politika „segítségével” azonban sokszor értéküktő1 független rangsor keletkezik. Feledésre ítélnek alkotókat, másokat piedesztára emelnek.
Harminc évvel ezelőtt az Új Tükör c. folyóiratban is vita folyt e kérdésről Végzetes végletek címmel. Fekete Sándor, a lap főszerkesztője így fogalmazott: „Az ördögûzésre következő szentté avatási cécók helyett jobb volna eleve méltányos, történelmileg igazságos ítéletre törekedni.” Igaza volt. Akkor már túljutottunk Herczeg Ferenc „rehabilitásán”. Könyveiket olvashattuk, élvezhettük társadalmi, történelmi vagy éppen életrajzi regényeiket is. A ma már szintén kevésbé emlegetett Kodolányi Jánost, Krúdy Gyulát, Szabó Lőrincet viszont már a hatvanas, hetvenes évektől olvashattuk. A lapban én is hozzaszóltam, és véleményemet ma is fenntartom: „Milyen fórumon és kik döntik el, hogy melyek a kiadásra érdemes mûvek?”  Idéztem a Magyar Irodalmi Lexikon Surányi Miklósról alkotott meglehetősen lesújtó véleményét, és felemlítettem az éppen akkor megjelent Egyedül vagyunk – Széchenyiről szóló –  könyvét, melynek fülszövege a következőket tartalmazta: „A regény lélektanilag és történelmileg egyaránt nagy távlatú”, és e két eltérő véleményhez hozzáfûztem: „Az ilyen végletesen ellentétes vélemények könnyen szembesíthetők egymással, és még köny-nyebben eredményezhetik, hogy az olvasó egyáltalán nem fogad el semmiféle irodalmi kinyilatkoztatást.”
Pomogáts Béla mostani  ankét bevezetőjéhez számosan hozzászóltak, kifejtve gondolataikat, néha ellenvéleményüket az írók értékelésénél. Abban azonban megegyeztek, hogy nem szerencsés a különböző korokban megjelenő „kánonok” kinyilatkoztatása. A „valódi” olvasó saját maga is fel tudja állítani a „tetszési indexét”. Természesen segíthetik ebben iskolai tanulmányai – melyekről kritikusan írt a Mûvészet és Barátai c. lapban Kósa András professzor, felróva a jelenlegi középiskolai tananyag következetlenségeit, ugyancsak furcsa, kirekesztő módszerét. De legyünk tárgyilagosak: számomra ugyanilyen kirekesztő megnyilvánulás volt a közelmúltban a Nyírő József újratemetésével kapcsolatos események sorozata, a politika durva beavatkozása az író hamvainak hazahozatalába, egyik jeles poltikusunk aktív szerepvállalása.  Véleményem szerint mindenkinek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy szülőföldjén nyugodjon. A vita hevében megkérdőjelezték Nyírő egész életmûvét, kitûnő regényeit olyanok is, akik feltehetően egyetlen mûvét sem olvasták. Holott, mint tudjuk, novelláiból készült a háború alatti idők egyik legszebb magyar filmje, az Emberek a havason, amely a Velencei Filmfesztiválon díjat nyert.
Számomra Hegedűs Géza és Nemeskürty István tárgyilagos írásai jelentik a magyar irodalomról szóló „mércét”.
Elolvasva a Somogyban megjelent hozzászólásokat, örülök, hogy az ankéton a vitaindító után az értékőrzés és értékválság témakörét oly sokan elemezték – természetesen egymással is vitatkozva. Végül is a magyar irodalom sokszínűségére mutattak rá, amely minden kánon és erőltetett hierarchia ellenére mindannyiunké, az olvasóké.


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©