A szerző tollából eddig főként verseskötetek láttak napvilágot, rendszeresen publikál a KLÁRIS folyóiratban, antológiákban. A tizenhat verseskötet mellett van egy operaszövegkönyve (Edit), és egy elbeszéléskötete (Mögöttem a múltam). Legújabb megjelent kötete (Áldozatok) egy regény, amelyet 90 évesen vetett papírra, megörökítve benne a székesfehérvári Reisz-család történetét, és egyetlen lányuknak, Erzsikének tragikus sorsát.  Közben bekapcsolódik a történet másik hőse, Tófalvy László légideszantos főörzsőrmester, aki a regény második részében a szerelmi sorstragédia másik főhőse lesz.

A cselekmény az 1930-as években kezdődik, középpontban a Reisz-pékséggel, majd a kenyérgyárral, érinti a háború éveit, amikor az apa meghal a fronton, majd átnyúlik a Rákosi korszakba, részben érintve annak ésszerűtlen rendelkezéseit, nemzetellenes politikáját. A történet 1952 júliusának végén fejeződik be. Mindez előzmény és kortörténet a regényben, de mégsem ez izgatja legjobban az olvasó fantáziáját, hanem valami más.

Vajon szükségszerű volt-e, hogy Erzsike és László szerelme, tervezett házasságuk egy ponton zátonyra fusson, és tragikus véget érjen? Hiszen a regény címe is ezt sugallja: ők mindketten áldozatok voltak, a szocializmus hazug rendszerének áldozatai, amelyben a politikai vezetők nem bíztak meg a becsületes beosztottjaikban, mindent titkosítottak, tabu témák és eljárások voltak, amikről még az érintettek sem tudhattak. A korszak tele van áldozatokkal (Recsk, Kistarcsa, kitelepítés, koncepciós perek), a kérdés az, hogy Erzsike és László miért kerültek az áldozatok közé.

Imre Ferenc nemcsak mint a szomorú történet elbeszélője van jelen, hanem  saját magát is szerepelteti regényében. Ő Erzsike fogadott testvére, lelki jó barátja, közös munkahelyük, a Könnyűipari Szerszámgépgyár DISZ- titkára. Kiváló szerszám- és idomszer készítő, önzetlenül támogatja Erzsikét, a tragédiát mégsem tudja megakadályozni. De Erzsike anyja, Irén asszony és Lidike, a legjobb barátnő sincsenek hatással a fiatal lány elhatározására.

A szörnyű tragédia bekövetkezése nem szükségszerű. A szigorú, hadseregben előírt szabályok ellenére elkerülhető lett volna a kettős haláleset. A történet kulcsa a két fiatal eltérő jellemében keresendő. Míg Erzsike egész életét egy lapra tette fel, s ez László szerelme volt, a házasság előtt odaadta magát a férfinak, hamarosan teherbe esett. A gyermek jöveteléről szerelmének nem volt tudomása. A magára maradt szerelmes lány semmilyen más lehetőséget nem volt képes elfogadni, hiába volt vallásos, hiába várta és örült a gyermeknek, az öngyilkosságot választotta.

Tófalvy László vonzó férfi volt, és ezt ki is használta, a felkínálkozó nőknek nem tudott ellenállni, amúgy is szeretett hódítani. Míg korábbi szeretőjét nem szándékozott feleségül venni, Erzsikében rögtön meglátta a hozzávaló társat. Amikor áthelyezték és titokban kellett tartani hollétét, Erzsikét nem tudta értesíteni. Erzsike halottnak hitte Lászlót, aki szinte elfelejtette kedvesét, újból szerelembe esett. Mintha kitörlődött volna agyából korábbi elköteleződése. Mi másnak tekinthetjük ezt, mint jellemhibának, hűtlenségnek, gyengeségnek, annak, hogy nem volt képes ellenállni egy újabb csábításnak. Hiúsága és mániákus ugráskényszere miatt kellett lezuhannia, holott senki sem kötelezte, hogy tanítványai ugrása után ő is zuhanó ugrást hajtson végre.

A két áldozat nemcsak a társadalom elhibázott intézkedései, túlzott gyanakvása miatt halt meg fiatalon és értelmetlenül, hanem mindketten saját maguk áldozatai is voltak, felelőtlen döntéseikkel belehajszolták magukat a halálba. Rajtuk keresztül a szülők és nagyszülők is az áldozatok közé sorolhatók, hisz itt maradtak támasz, szerető utód, leendő unoka nélkül.

A regény írója megpróbál tárgyilagos lenni a két fiatal áldozat cselekedeteivel kapcsolatban. Nem minősíti tetteiket, csak ismerteti. A sorok mögött, között azonban érezzük, hogy nem helyesli tettüket: vakmerőségét Lászlónak, öngyilkosságát Erzsikének. Számos tanító célzatú párbeszédet, tájékoztató jellegű információt közöl szereplőiről, akik a regnáló Rákosi rendszer kedvezményezettjei voltak. Sokkal jobban éltek, mint az átlagember ebben az időben. A regényben nem érezzük azt a kínzó diktatúrát, amelyben hiánygazdálkodás, igazságtalan intézkedések egymást követték. Így a kortörténet, az életmód bemutatása egyoldalú marad, a párbeszédek erőltetettek, sok benne az életbölcsesség és életvezetési tanács anyai, hitvesi szeretetről, hűségről, hűtlenségről (ezeknek többszöri ismétlése el is maradhatna).

Mindezen tényközlésen kívül a tragédiával kapcsolatos üzenet nem direkt módon valósul meg a regényben, hanem a szerző ránk bízza a végkövetkeztetés levonását, mit gondolunk a történtekről, kinek adunk igazat és miért.

(Imre Ferenc: Áldozatok. Balatonfűzfő, 2024, 399 p.)