Embernek
lenni nem
könnyű, nőnek lenni még nehezebb, de ennél szebb
és jobb, nincsen a világon!
Ez a kötet azért született meg –
talán –, hogy irányt mutasson a kétkedőknek,
a küzdelmekbe belefáradt embereknek, leginkább a
nőknek, akiket ez a sajnálatosan
férfiközpontú társadalom kicsit
háttérbe helyez, méltatlanul!
A nők a világot tartják össze: legyenek
kislányok, nők, asszonyok, vagy ráncokkal
barázdált arcú nagymamák. Mi
férfiak, akik előszeretettel mantrázzuk az erősebb nem
hangzatos szlogenjét, a nyomukba sem érhetünk. A női
lélek szebb, tisztább, összetettebb, de ha
bántják, kőkemény is lehet!
A Fátyoltánc c. kötet versei és
prózái pillanatok az idő tengeréből.
Hullámzóak cselekményben, lélekben
egyaránt. Mosoly és könny kíséri a
sorokat, hogy a végén becsukva
megállapíthassuk: az élet bármilyen
fájdalmas is néha, mégis szép a maga
küzdelmeivel, kínjaival együtt, mert a szeretet,
szerelem, szépség és boldogság pillanatai
felülírják a fájdalmas perceket, a
lélek feltöltődik, és amikor egy új nap
kezdődik, új remény is! Emlékképek,
életpillanatok sodornak magukkal az oldalakon, amelyek nagy
része valóság, egyes részei a
képzelet birodalmának történetei, de
megfűszerezve olyan gondolatokkal, amelyeknél érdemes
elidőzni.
Hosszú évtizedek élettapasztalata,
bölcsessége csillog a sorokban, önzetlen
adomány az olvasónak, aki hajlandó befogadni
és saját életében jobbá tenni azt,
ami esetleg nincsen a helyén. Felvértezve a
kíváncsiság pajzsával, olvassátok
szeretettel a kötetet és hajózzatok az
érzelmek tengerén bátran, ne törődjetek
azzal, hogy a kissé kaotikus társadalom merrefelé
vezet!
Az igazi út egy jobb és tartalmasabb, boldogabb
élet felé nem arra van!
(Györe Ibolya:
Fátyoltánc. Versek – novellák. Holnap
Magazin, 2024, 125 p.)
*
