Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ESSZÉ

Györgypál Katalin

Válságban?

„Köszöntelek, válság!” – ezzel a címmel jelent meg Laura Day könyve néhány éve. Egyike azon önsegítő könyveknek, amelyek gondolkodásra késztettek. Azóta olykor kicsit másképpen látom környezetem reakcióit is. Ezért bevezetőben L. Day gondolataira támaszkodom.

„Nincs válságoktól mentes élet” – állítja nem az elején, hanem már az összefoglalóban. Azt gondolom, igaza van, még ha ez nincs is mindig kedvünkre. Korábban ezt úgy éltem meg, hogy egyik veremből esem a másikba, vagy másképpen: az egyik megtorpanástól, „kátyú”-tól jutok a következőig…

Azóta már én is tudom: a válságok életünk velejárói. Ezért nagyon fontos készség megfelelő kezelésük megtanulása. L. Day ezt mondja: „a válságok kikényszerítik belőlünk életünk régóta esedékes változásait, és a katalizátor szerepét tölthetik be a jelentős pozitív átalakulások terén.” (Day, 8. p.) Vannak, akik ezt ma is tagadják, talán mindig is tagadni fogják. Ettől azonban még az állítás általában véve igaz. Ettől még a válság fájdalmas, nehéz és fenyegető helyzet.

Egyes kutatók területe a katasztrófákkal kapcsolatos. Ilyen Charles Fritz szociológus, aki rámutatott: „a katasztrófák pozitív igazságokat tárnak fel az emberi magatartásról, mivel a válságok és a katasztrófák emberi és társadalmi lényünk legjobb tulajdonságainak sokaságát hozzák felszínre.” Profánul hangzik talán. De éppen ma (2013. június 14., árvíz elhárítása) hangzott el a rádióban: a magyarok jobbak, mint ahogyan saját magukról vélekednek. Természetesen a sikeres árvízvédelem kapcsán (is) gondolhatjuk ezt saját magunkról, figyelembe véve azt az óriási összefogást, ami megvalósult, és amit már senki le nem tagadhat (és amit óriási tervező munka előzött meg, ami persze nem látványos).

Egyéni szinten ugyanez igaz. Egy válság gyakran éppen a legjobbat hozza ki az emberből. „A szerencsétlenségek alkalmával a legtöbb ember együttérzéssel cselekszik, önzetlenül és fáradhatatlanul együttműködve annak érdekében, hogy segítsen a katasztrófa által érintett személyeken.” (uo., 9. p.) Erre láttunk példát most és itt, az árvíznek a lényegében vett kivédése után. „Egy katasztrófa esetén az érintett személyek életében minden más dolog eltörpül. Egy katasztrófa leegyszerűsíti és racionalizálja életünket… Mindenki a rosszabb helyzetben lévők sorsára figyel, és az egész közösség összefog, hogy részt vegyen a mentési munkákban.” (ou., 10–11. pp.)

Az egyén válságánál azonban fordított a helyzet: általában nem tudunk róla, mert az illető elrejti, magában tartja, gyakran merő szégyenérzetből. (Ez aztán akár halálhoz is vezethet, pl. a családon belüli erőszak eltitkolásánál.)

Mindennapi válságaink Day szerint azok, amelyek olyan „elágazási pontokat képviselnek, amelyeknél életünk a megtett lépéseinktől függően erőteljesen rosszabb vagy erőteljesen jobb fordulatot vehet.” (uo., 12. p.) Másképpen: a válság olyan helyzet, amely valamilyen döntés meghozására kényszerít. Egy válságot okozhat egyetlen drámai esemény is, de egy sor, kellően hosszú idő alatt felhalmozódott kisebb bántalom is!

Egy válságból ki lehet kerülni vesztesen és győztesen egyaránt. Hogy valaki miért a vesztes oldalt választja tudatosan vagy tudat alatt, az messze (és lelkileg nagyon mélyre) visz. Én azt feltételezem, hogy győztesen kíván kikerülni belőle. „A válság kihívás és egyben lehetőség is, hogy feltárjuk a számunkra értékes dolgokat, megint felfedezzük mindazt, amire szükségünk van, újrafogalmazzuk örömforrásainkat, újból tartalmas életet teremtsünk” – írja L. Day (uo., 22. p.) De csalóka is: „Egy látszólag nyugalmas élet akár egy akut egzisztenciális válságot is takarhat”! (uo., 36. p.) „A modern életre oly jellemző járványszerű depresszió nagy hányada a rejtve maradó, ki nem mutatott válságból ered” – a névtelen fájdalom, üresség, szomorúság belső forrásaiból. (uo., 38. p.)

Az élet drámai változásaira való reagálásnak négy alapvető típusa van – állítja Day: depresszió, aggódás, düh és tagadás. Négy rövid szó, de nagyon hasznos, ha tudjuk magunkról is, a másikról is, válság esetén hogyan reagál, mit érez, hogyan gondolkodik! Mindegyik reakció egyenértékű, előnyeit jó fejleszteni, hátrányaitól pedig minél inkább megszabadulni a siker érdekében. Például a harag kifejezése nem teszi jobbá a helyzetet. A nehézség letagadása nem oldja meg.

Részleteiben a válságkezelés már nagyon egyéni. Ki hogyan tud felülemelkedni, miként képes feltöltődni, hajlandó-e meggyászolni egy veszteséget, el tudja-e engedni és hogyan a fájdalmat, lesz-e új jövőképe – és még számos kérdés tartozik ide, mely külön-külön is fontos és nagy területet képez.

Brian Tracy a „Töréspont”-okkal foglalkozik „Hatékony válságkezelés 21 lépésben” alcímmel. Nyilvánvalóan másképpen közelíti meg a kérdést, természetesen elsősorban az üzleti életben. Néhány megállapítása azonban más területekre is vonatkoztatható. „Az ember életében… két–három havonta szoktak bekövetkezni a válságok” – állítja. (Tracy, 7. p.) Nem mondhatni tehát ritkának. Válság sokféle lehet: személyes, pénzügyi, családi vagy egészségügyi természetű egyaránt. „Ezek hatására az egyén… elveszti egyensúlyát” – teszi hozzá. (uo.)

A válságok soha véget nem érő folyamatot alkotnak az egyén életében. Elkerülni ezeket nem lehet, de felkészülni a válaszra igen. Válsághelyzetben az ember akkor a leghatékonyabb, ha nem a problémára, hanem a megoldásra összpontosít. (És ha valaki csak panaszkodni szeret?...) Ehhez elsősorban nyugodtnak kellene maradni – miközben „az embernek természetes hajlama van arra, hogy probléma esetén negatív értelemben túlreagálja a dolgokat.” (uo., 13. p.) Különösen, ha nem teszünk ellene tudatosan!

Minél több információt megtudni, utánajárni meggondoltan, higgadtan… sokszor nem könnyű, de eredményes. (És amikor valaki inkább csak panaszkodni szeret?)

Az üzleti életben való elmélyülés helyett a boldogság témára kanyarodnék Sonja Lyubomirsky (nálunk új) könyve kapcsán. Ő természetesen ugyanazt fogalmazza meg, de más módon, mint L. Day: „a nagy kihívások határozottan és tartósan megváltoztathatják életünket – jobb vagy rosszabb értelemben egyaránt –, valójában mégis a mi reakcióink határozzák meg, hogy milyen következményekkel járnak.” (uo., 12. p.) „Sőt elsősorban a kezdeti reakcióink alakítják ezeket az eseményeket krízisekké, és így nem maradhatnak meg annak, amik: életünk előre látható, sőt hétköznapi átmeneti időszakainak.” (uo.)

Ő tíz felnőttkori krízissel foglalkozik három nagy területen: kapcsolatok, pénz és munka, valamint életkorhoz kötődő problémák.

„Kríziseink – azok a pillanatok, amikor egy szempillantás alatt megsejtjük, hogy életünk soha nem lesz már olyan, mint volt; amikor ráébredünk valamire; vagy nagy horderejű hírt hallunk – életünk kulcsmozzanatai” – olvashatjuk. (uo., 13. p.) Fontos tudnunk: általában képtelenek vagyunk helyesen felmérni annak a fordulópontnak a hatásait, amelyről éppen gondolkodunk. Jó dolgok várható bekövetkezte előtt általában nem képzeljük el előre mindazokat a feszültségeket, hullámhegyeket és völgyeket is, amelyek pl. a házasságnál adódnak. Ehhez hasonlóan túlságosan borongós képet festünk magunknak mindazokról az élményekről, amelyek szerintünk a rossz dolgokat kísérik majd.

Végezetül megjegyezném: a válságból való kivezető úthoz magunknak kell nagyon sokat tenni. És nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy egyes embereknek joguk van ahhoz, hogy úgy döntsenek: válságukban maradnak. Félnek a gyógyulástól, félnek egy új kapcsolattól, nincs elég erejük – még – változtatni akkor sem, ha addigi életük „nem működik”. Ezt is tiszteletben kell tartanunk.

Forrás:

Day, Laura: Köszöntelek, válság! Hogyan használjuk fel a válság erejét egy új életforma megteremtéséhez? Bioenergetic K., Bp., 2010, 214 p.
Lyubomirsky, Sonja: Boldogságmítoszok. Tények és tévhitek. Ursus Libris K., 2013, 300 p.
Tracy, Brian: Töréspont. Hatékony válságkezelés 21 lépésben. Bagolyvár K., Bp., 2009, 116 p.


♣    ♣    ♣

 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©