Könnyes életedet
meg nem érdemelted.
Miért is tör rád
az a kínzó láz,
hogy éjt nappallá téve
keresd az okát –
melyből bőven
jutott.
Tán te vagy az egyetlen,
ki magadra vállalod.
Hogy
miért?
Mert téged így küldött
utadra a rejtett messzeség.
Nyugodt perced sincsen…
hiába is lázadsz,
értelmetlen, hidd el!
Úgy érzed, csak te vagy,
ki roskad a súly alatt.
Ha körülnéznél, látnád,
nem egyedül vagy,
kit az
árokparton hagytak –
úgy, ahogy tud, segítsen magán…
és itt van a talány!
Aki hisz, könnyebben veszi
az akadályt.
De ki nem hisz,
arra nehezül
a gondok garmadája, s nem bír velük.
Hát nézz körül, van oly sok kapaszkodó,
keress egy jóbarátot, kinek szíve jó,
kihez elhallik a fájdalmas szó.
Nem lép rajtad keresztül,
törődik veled –
nézz föl, s lásd a lassan kiderült eged.
|