a Sors, magyar Sors – vélheted:
nem jutsz sehová még te sem
naponta mérgezik életed,
utad körbe zárt Végtelen

ha vész emészt, ha gond gyötör,
s elvesznek szerzett kincseid,
bezár feletted égi Kör –
nevess, mert álmuk nincs nekik

te álmodol és ez a jó:
sötétből végre fényre lépsz
mint nyílt vizekre tért hajó
eltávolodsz és visszatérsz

a Tél hideg, de véget ért
havas mezőkről csúcsra szállj!
Minden megóvott életért –
kiállni kell itt, mert muszáj

a fénnyel érkező Tavaszt
fogadd méltón a szívedbe,
mert ígyen új forrást fakaszt
hegyről völgyekbe sietve

tiéd ez a tenyérnyi föld:
a házad, hazád, életed
mit őseitől örökölt
a Nép – őrizd a fényeket