Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

VALLOMÁS

Borsos Irén

Az írás öröme

Vannak, akik úgy gondolják, hogy az írók is kiöregszenek, akárcsak a focisták, ezért kötelességük átadni tudásukat a fiataloknak. Mit szóltok ehhez? Valószínűleg azt hiszik, hogy pénzért minden megkapható, talán még a tehetség is. Micsoda tévedés!

Minél idősebb valaki, annál nagyobb a tudása jobb, és feltehetően értékesebb műveket alkot. A szépírás művészete azonban hosszú tanulási folyamat eredménye…

Mikor mondhatja valaki, hogy ő bizony író? „Ha irodalomnak, művészinek és karakteresnek számít, amit elkövet – mondta kortárs íróbarátom, Radnai István.

„Szűk legyen a szó és tágas a gondolat!” – mondta Kazinczy.

Örkény István a saját egyperceseiről így beszélt: „Egyik oldalon a közlés minimuma, a másik oldalon a képzelet maximuma.” És valóban… ezek állnak hozzám legközelebb, örökérvényű szép magyar beszédben előadva, természetesen!

Lássuk csak, mi az írás szerepe életünkben?

„Az irodalom tanít és gyönyörködtet" – mondja Rába György. Számomra az írás örömforrás! Elmondhatok bármit, mesélhetek megtörtént, vagy fiktív eseményről is; helyeslésre nem számítok, de ellenvélemény sem szakítja félbe gondolataimat. A történet frappáns megírása sikerélményt nyújt.

A géphez csak akkor ülök le, vagy veszek kezembe tollat, ha már kész történetem van.

Többen, többször  í r t a k  már arról, hogy nem tudnak miről írni. Hiába szeretné, az égvilágon semmi nem jut eszébe… – Bocs’, de akkor miért vesz a kezébe írószerszámot? Ássa fel a kertet, vagy menjen kutyát kergetni!  Aki nem tud miről írni, ne írjon!  

Elvégre „Hallgatni arany!” –  tartja a közmondás. Némelyeknek az az érdemük, hogy jól írnak, másoknak pedig az, hogy nem írnak. Az Olvasó ideje is drága!

Történeteimet leginkább egyes szám első személyben mondom el, mintha csak velem történt volna… bármiről legyen is szó.

„Szörnyű gyermekkorod lehetett!” – mondta valaki részvétteljesen.

– Nem az én életemről szól – válaszoltam.

– Persze, persze – hümmögött,  de láttam kétkedő pillantását.

Mi tagadás, az egyes szám első személyben való íráshoz kell azért némi bátorság, én mégis ennél maradok! Egyes szám harmadik személyben kényelmesebb elmondani egy történetet. A lehető legrosszabb megoldás, ha egyes szám második személyben beszélünk, felszólító módban, lekezelő stílusban. Ezt nem díjazza az Olvasó!

Én öröm-írónak tartom magam, ami nem azt jelenti, hogy csak vidám dolgokról írok, nem! Rövidprózás kötetem egypercesei is tartalmaznak szomorú írásokat.

Az azóta született újabbak pedig kifejezetten „drámai fordulatot” vettek.  Nekem az írás örömforrás. Az írás a jövőben még tiszteletreméltóbb elfoglaltság lesz, a könyv pedig örök érvényű és örökéletű! Jöhet bármilyen egyéb technika…

„Aki könyvet olvas soha nincs egyedül!”

Mások írásait is szeretettel fogadom, és sok sikert kívánok nekik!

Szelektálni, rostálni pedig az utókor fog majd, amikor is kihullik a sötétlelkűség, a fércmunka meg az alpári stílus, még azt sem veszik figyelembe, hogy ki, milyen lelki állapotban alkotott, csakis azt, hogy van-e benne irodalmi érték!

*


.
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©