Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

PRÓZA

Bozsó Imre

Őszinte tisztelettel

Ahogy olvastam a visszaemlékezéseket a régi ballagásokról, tanárokról, osztályfőnökökről, nekem is eszembe jutottak – persze időnként máskor is – a régi iskolai emlékek. Ebben az esetben az általános iskolai tanáraink. Voltak, akiket kevésbé tiszteltünk – azt hiszem, ezzel mindenki így volt –, és voltak, akiket jobban. Az utóbbihoz tartozott az osztályfőnökünk, aki matematikát tanított, ő volt Bak László, valamint Dr. Kujányi János tanár úr, aki magyar irodalmat tanított. Az osztályfőnökünk nyugodt, kiegyensúlyozott ember volt, akit nemigen lehetett felmérgesíteni. Nem volt szigorú, de megengedő sem. Vele nagyon jó kapcsolatunk volt.

Kujányi tanár úr már teljesen más. Szigorú, mondhatni katonás. Sokszor előfordult, hogy megismételtette velünk az órát tanítás után, ha valami nem tetszett neki. Főleg akkor, ha az osztály nem készült fel egy feladott vers megtanulásából úgy, ahogy azt ő elvárta.

Mivel ő másik faluból járt át tanítani Polgárdiba vonattal, egyik alkalommal egy órával előbb kiküldtük az állomásra egy pénteki napon. Mivel nem hordott órát, ezt nem tudta ellenőrizni, vagy azt mondtuk, hogy az övé késik, erre már pontosan nem emlékszem.

Talán megbocsátható ez a kis csintalanság!

Ez megtorlás nélkül maradt, nem úgy, mint egy másik eset. Ezt versben örökítettem meg, „Magyar óra füstben” címmel.

Osztályfőnökünkkel mindent meg tudtunk beszélni, még azt is, ami egy lyukas órán történt.

Most, ennyi idő távlatából hálával gondolok rájuk és őrzöm emléküket, mert egyre megtanítottak: hibát mindenki véthet, ha ellened bármit elkövetnek, a megbocsátás legyen az erényed!

Őszinte tisztelettel.

*


.
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©