Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

KÖNYVESPOLC

Tárkányi Imre

Kavicsok

Barcs János könyve

A könyv borítóján egy férfi ül írógépe előtt: Barcs János, számos prózai alkotás és vers írója. Talán éppen a Kavicsok című legújabb könyvének kéziratát gépeli… Kavicsok – ahogy az előszóban a jóbarát, Kulimár János írja – „értékes, gyönyörű és drága kavicsok ezek, némelyikről elmondható, hogy ékszerek.”

A kötet elején vers Wass Albert emlékére, és két fotó: a Barcs-család 1961-es képe és egy meghitt, kirándulás közben készült kép a felejthetetlen, hűséges társsal, M. Bakos Máriával. Ez a könyv tulajdonképpen emlékezések sorozata, Barcs János életének dokumentuma a pályatársak levelei, újságcikkek tükrében, számos verssel, prózával „színesítve”. Az egyes fejezetek bemutatják az 1927-ben született írót, aki kétkezi munkásként –  kőműves volt – „építette pályáját”, és elismert alkotó lett. Szép  emlékezésben megidézik az ugyancsak tehetséges M. Bakos Mária emlékét, akivel évtizedeken keresztül élt boldog házasságban. A feleségétől búcsúzó részben szép írást, önvallomást olvashatunk Bakos Máriától és verseket – mindkettőjüktől, fel-idézve az egymáshoz fűződő mély és felejthetetlen szeretetüket.

A könyv harmadik fejezete egyik legkitűnőbb regényéről, az életrajzi ihletésű A Dráva-parttól Szicíliáig c. művérő1 szól. Barcs János munkásságát könyvrecenziókkal, köszöntőkkel, számos irodalmi estjének felidézésével dokumentálja. Végül magánleveleiből is kapunk ízelítőt. Rövidebb és hosszabb méltatások, elemzések, baráti üdvözletek a pályatársaktól  teszik rendkívül érdekessé a visszatekintéseket. Ez a baráti, pályatársi névsor imponáló, azt lehet mondani, hogy jelen irodalmi életünk ismert személyiségeinek véleményét tükrözik Barcs János munkásságáról. Néhány név az írót üdvözlők, méltatók sorából: Jókai Anna és Pomogáts Béla, Czine Mihály és Losonci Miklós, Madár János és Maczó János, Bajor Nagy Ernő… és Göncz Árpád, az író-köztársasági elnök.  Külön említést érdemel az az összeállítás, amely felidézi a szerzői estek sikerét és könyveinek fogadtatását.

Az ügyesen megszerkesztett és mindenképpen érdekes dokumentumok mellett, mint már említettük, számos Barcs János-vers is szerepel a könyvben. Költészetére jellemző a tiszta, világos fogalmazás. Czine Mihály így jellemzi: „Verseiben felmutatja a Dráva-menti tájat, amely küldte, a történelmet, amelyet megélt, s a maga szelíd, meztelen szívét.”

Ilyen Barcs János költészete. Szinte önvallomásszerű a következő négysoros: „Golgotámat letagadtátok, – / S mint türelmes bárány vártam, / Szemem gaz könyöklőket látott, / Közibük nem álltam – s kiváltam.” (Definíció) Tollal és vakolókanállal küzdött egy életen át, és soha nem felejtette el gyerekkorát, ifjúi szerelmét – későbbi feleségét –, és a munkáséveket. Meghatóan szép az elmúlt évben írt búcsúverse: „Csöndesen tárom ki az ajtót; / nem jössz már, hiába is várlak; / Lelkemnek rendeltem riadót! / Sírva loptak el madár-szárnyak!” (Marikám) Vajon milyen lehetett ez a házasság, melyrő1 az elhunyt feleség egyik versében így írt: „Láttam a háborút és féltem oly sokszor / egy kedves fiú lelt rám tán a legjobbkor. / De ha majd a szívem elfárad a korban;  / Tudom, hogy Őt keresem csak majd holtomban.” Döbbenetes sorok, főleg mert születésének dátuma 2012. március 3.! (Nem sokkal halál előtt tehát).

Apró gyöngyszemek, „kavicsok” ez a könyv. A recenzens sokat idézhetne a méltatásokból. Barcs János szívében őrzi az üdvözlő, méltató sorokat. Megbecsüli mások véleményét, és költészetében tovább őrzi az elmúlt munkás évtizedek emlékét.

(Kavicsok. Barcs János irodalomtörténeti gyűjteményéből. Válogatás, 1945–2012, szerk.: Kulimár János, 276 p.)


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©