Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

ZENEMŰVÉSZET

Stancsics Erzsébet

Zeneakadémia – ráadással

Nem újdonság, ha egy hangverseny műsorát a zenekar a sok lelkes taps miatt megtoldja egy-egy ráadás zeneművel. Mi azonban a 2023. június 10-i koncert alkalmával előre és egy nem várt témában is kaptunk „ráadást”.

Gondolom, mindenki tudja, hogy Budapest egyesítésének 150. évfordulójára zenei pályázatot írt ki a Fővárosi Önkormányzat. A sok beérkezett mű elbírálása után ennek a hangversenynek az elején jelentették be ünnepélyesen a pályázat eredményét. Beszédet mondott Karácsony Gergely főpolgármester, Tihanyi László, a zsűri elnöke, majd kiosztásra került az első három helyezett díja. Megtudhattuk, hogy az Új Budapest Nyitány idén, szeptember 2-án hangzik majd el a Hősök terén. A három első díjazott meghatottan és örömmel vette át az okleveleket. 

Az aznapi koncert másik ünnepeltje maga a Budapesti Fesztiválzenekar volt, mert 40 éve vonzza művészetével a zeneszerető hallgatóságot az előadásaikra. Ez a négy évtized nagyon sokat jelentett a magyar zenei életben, úgy magának a zenekarnak, mint a közönségnek. Nagy tapssal gratuláltunk a „születésnaposoknak”.

Ezután kezdődött el maga a hangverseny: Haydn, Mozart, Mendelssohn és Richard Strauss műveket hallhattunk. A tájékoztató szórólapon maga a zenekar így nyilatkozik: „Nem tudunk olyan sokszor játszani itt, a Zeneakadémián, hogy betelnénk a hely szépségével, kisugárzásával – szédítő belegondolni, milyen nagyságokat látott már ez a színpad, ezek a falak!…” Igen, mindezt mi is elmondhatjuk, akik rendszeresen látogatjuk műsoraikat, és mindig visszatérünk az 1875-ben, Liszt Ferenc támogatásával épült, klasszikus zene otthonába. Nem véletlen, hogy a Zeneakadémia elnyerte a világörökség megtisztelő címet is.

Akkor most lássuk, mit hallgattunk ezen a nevezetes napon!

Haydn legelső szimfóniája (D-dúr) egyúttal a zenetörténet első szimfóniája is. Az 1757 táján született műve egyedi megoldásai, stílusa, korszakalkotó újításai miatt szerzője kiérdemelte „A szimfónia atyja” címet. A nyitótétel olaszos energiái, harmóniai meglepetései és a finálé fricskái már egy új zenei korszak első lépéseit jelzik.

Mozart G-dúr szimfóniája és C-dúr Oboaversenye közül az előbbi Itáliában született. A figyelemfelkeltő akkordokkal induló, drámát sejtető első tétel a Bevezető címet viseli. Ehhez csatlakozik a trillázó madárhangokban és patakzenében gazdag, lassú tétel, végül rövid rondó zárja a művet. Meg kell említenem, hogy 1777-ben Giuseppe Ferlendis oboavirtuóz csatlakozott a salzburgi zenekarhoz, Mozarttal barátságot kötöttek, s e jó viszonyból oboaverseny született. Az első tételt és a folyékony, kromatikus áriát kacagó finálé követi. A mi hangversenyünkön  az oboa szólamot Victor Aviat, szintén korunk oboa virtuóza adta elő.

Mendelssohn a 12–14 éves korában írt tizenkét vonósszimfóniájában a korai, klasszikus elődök mintáját követte. A C-dúr szimfóniájában a vonóskarra írt sorozat első darabjában a saroktételek fényes c-dúrja között lágy a-moll lassú tétel bújik meg. 

Richard Strauss több szvitet is írt. A Rózsalovag 1911-ben bemutatott dallamaiból hallhattunk részleteket a hangversenyen, amelyek egyik szimfonikus koncertdarabban sem kaptak helyet. Kostyál Péter válogatása a népszerű idézetek közé beemeli ezeket a részeket is. Izgalmas hangszínekkel váltja ki a fúvósszólamokat, újszerű, mégis megőriz mindent, amit a zeneszerző megálmodott.

Ha kicsit bővebben utána nézünk az európai történelemben, sok érdekes eseményt tudunk párhuzamba állítani a hangverseny négy zeneszerzőjének komponálásaival. Mi minden történt a művek keletkezése idején?

Hadik András 1757-ben, a hétéves háború során több ezer huszárral megsarcolta Berlint. (Haydn D-dúr szimfónia)

Bach 1770-ben komponálta H. 224-es D-moll fantáziáját. (Mozart)

Saint-John Perse Nobel-díjas francia költő első verseskötete 1911-ben jelent meg. (Richard Strauss)

Piet Mondrian holland festő 1911-ben festette meg a Szürke fa c. festményét.

A zenei-történelmi, vagy irodalmi párhuzamok és egybeesések keresésének csak az idő szab határt. Az események szerkezetét maga az önkényes idő építi: neki engedelmeskedik a világ, benne a művészek a maguk élő stílusával.

Ám az események sorozatából nem hagyhatjuk ki magát Liszt Ferencet, akinek kezdeményezésére és támogatásával létrejött 1875-ben a mainál jóval szerényebb épület, ahol Liszt volt az elnök, az igazgató pedig Erkel Ferenc. Milyen páratlanul magas színvonalú lehetett a tanítás, ahol kora két, egyik legkiemelkedőbb zenepedagógusa, zeneszerzője, karmestere, zongoravirtuóza tanította a jövő magyar muzsikusait!

Megálmodni, megszerkeszteni és megalkotni a művet: nagy koncentráció eredménye. A lelki sebek és örömök a zeneszerző számára forrást jelentenek, a trauma zenei „tápanyag”. A felkavaró művek hallatán szinte felkiáltunk: milyen illúziótlan is a kinti a világ!

Alain Walker, norvég zenei producer gondolatával fejezném be írásomat, aki azt mondta: „Liszt Ferenc szerepe a zongorajátszásban ugyanaz, mint Euklideszé a geometriában.” Azt gondolom, hihetünk neki…

*


.
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©