Filmes tapasztalatból tudjuk, hogy történeti
témájú filmnél nem szükséges
feltétlenül ragaszkodni a kisebb részletekhez.
Sokszor változtatni kell valamelyest az eseményeken,
és színesebb, vagy kerekebb lesz az életmű, ez az
esetleges mondanivalót mindenképp segíti.
Koltai Lajos Semmelweis
Ignácról szóló filmje ilyen. Egy igen
fontos orvostörténeti téma áll a
középpontban, amelynek a magyar szülész a
főhőse. Bécsben játszódik 1847–49-ben. Azt a
folyamatot kívánja tetten érni a film,
főhősét mi motiválja, amikor keresi a gyermekágyi
láz okát, és a kór legyőzését
tűzi ki célul. Bár az alkotók sok tekintetben
törekedtek a történeti hitelességre,
mégis változtattak fontos tényeken.
Elsőként a női főszereplő, Hoffman Emma szülésznő
szerepeltetése szembeötlő, aki fiktív alak. Az ő
jelenléte, majd a kettejük közti kapcsolat
kialakulása teszi teljessé Semmelweis konok harcát
az igazságáért. És Emmán
keresztül mutatja meg a film, hogy a vasszigorral megáldott
doktor emberileg, érzelmileg is ki tud teljesedni.
Ugyancsak kitaláció a
császármetszéses szülés
sikeressége, valamint az sem igaz, hogy a
vérmérgezésben meghalt
kollégáját, Kolletschkát a főhős
saját kezűleg boncolta volna fel, és az sem
valószínű, hogy a Semmelweis ellen
felállított bizottsági meghallgatás a
filmen látható győzelemmel ért volna véget,
még kevésbé, hogy Klein professzor elmegy a
hónapos szobába bocsánatot kérni…
Ezek hatásvadász jelenetek, de Hollywood
hatása egy ilyen humanitárius témájú
filmnél sem mellőzhető. A krimi izgalma és a katartikus
lelki folyamatok kibontása, a sértések,
megalázások, megbocsátások a néző
izgalmi állapotának fenntartásához
szükségesek. A New York-i világpremier jelezte,
olyan filmalkotás készült, amely még az
amerikai kényes elvárásoknak is megfelel.
De miért is készült a
témából harmadszor is játékfilm? Maruszki Balázs
forgatókönyve, Nagy
András operatőri munkája és Koltai Lajos
feszes, izgalmas, a témát mesterien
körüljáró rendezői munkája új
aspektusból tudta bemutatni Semmelweis alakját, a
bécsi klinika önző professzorainak csak saját
renoméját féltő magatartását, a
magyar orvosok, sőt az egész magyar stáb
kirekesztését. (Tóth Endre 1940-ben
készült filmje Uray Tivadarral, valamint Bán Frigyes
1952-es filmje Apáthy Imrével a címszerepben
szájbarágós mondandóikkal és nem
kevésbé megszépítő fiktív
jelenetekkel a mai nézők számára már nem
sokat mondanak.)
Koltai Lajos filmje egy munkamániás
tanársegédről készít filmet, aki
megszállottan kutatja, miért halnak meg olyan sokan a
bécsi klinika szülészeti osztályán.
Idegesíti, amikor látja a síró vagy
őrjöngő hozzátartozókat, akik elvesztették
feleségüket, újszülött csecsemőjüket
egy ismeretlen kór miatt. Miért rettegnek a nők, ha itt
kell szülniük? Ha tehetik, inkább a
bábaképzőt választják, mert ott
nagyságrendekkel kevesebben halnak meg gyermekágyi
lázban. Megszállottan kutat, nem kímél
senkit és semmit, amíg rá nem jön a
kórokozó „láthatatlan gyilkosra”,
utána pedig a megoldásra. Semmelweis életeket akar
menteni, szülő nőknek segíteni, hogy
egészségesen hozzák világra gyermekeiket,
ezért küzd.
Látjuk, hogy a klinika előtt áll a halottas kocsi,
és Meyer vállalkozó lesi a lázas betegeket,
vajon hány koporsóra, temetésre lesz
szükség. Gyakran látjuk a folyosón az
utolsó kenetet hozó papot, vele a ministránst, aki
halálcsengővel kíséri, majd a fehér
lepedőbe burkolt hullát beteszik a vállalkozó
lovas kocsijába.
A film a szerencsétlen anyák görcs okozta
haláltusáját is mutatja, mindezt az ott
dolgozók már-már megszokással veszik
tudomásul, kivéve Semmelweist. Modora nyers, durva, mint
a lópokróc, ám mindent megtesz a
betegeiért, ott az ágy mellett küzd velük,
vállalja a legnehezebb szüléseket, nem alszik, nem
eszik, emberfeletti erővel dolgozik. Munkatársai közül
is kevesen vannak, akik megértik aszkétikus
lényét, elhivatottságát. Az új
szülésznő, Emma lesz az, akit elbocsátottak a
bábaképzőből egy szaftos pletyka
kíséretében, és aki értékelni
tudja a fiatal doktor erőfeszítéseit. Mint kiderül,
az ő szerepe sem egyértelműen pozitív, súlyos
konfliktust okoz, amikor jelentenie kell Semmelweisről főnökeinek.
Kettejük kapcsolata már-már zsákutcába
fut, ám a végkifejlet meghozza a megoldást.
A film sok apró jelenettel segíti,
egészíti ki a főhős jellemét, oldja katonás
szigorát, és teszi egyértelműen szerethető
figurává. Ilyen jelenet a feltétlen
segítőkészség minden rászoruló
irányában, bármikor orvosra van
szükség, készen áll életet menteni,
így Kolletschka kolléga eltűnésekor a
haldokló orvos meglátogatása, vagy a
feltétlen lovagiasság nőkkel szemben. Még a
lotyó szülésekor is megadja a betegnek a
tiszteletet, halálakor pedig a végtisztességet. De
jólesően vesszük tudomásul, hogy Emmát az
ellátásra szoruló húgával
együtt vállalja, sőt szemüveget csináltat a
lány számára, amivel önálló
életet élhet, nem szorul rá
nővérére. Így válik katartikussá
mindaz, ami a főhőst vádoló, és másik
oldalon őt védő személyek magatartása,
vallomása között felszínre tör.
A kiváló
színészválasztás
nagymértékben hozzájárul a film
sikeréhez. Már a Los Angeles-i Magyar
Filmfesztiválon Vecsei H.
Miklós a legjobb férfi-, és Nagy Katica a legjobb női
alakítás díját kapták meg. Vecsei
Semmelweis-alakítása egyedülálló,
és tökéletes színészi munka.
Telitalálat az a koncepció, hogy a színész
egyidős legyen az általa alakított figurával.
Semmelweis 29–30 éves kora között fedezte fel a
gyermekágyi láz okát és a
klórmész használatát, Vecsei 30
évesen játszotta el a szerepet. Ez nem lett volna
elég, ő a problémát tette
magáévá száz százalékban,
szüntelenül koncentrálva arra, hogy az orvos
kötelessége mindent megtenni betege
életéért, ez egyben a film üzenete a
mának. Számos közelképben fedezhetjük
fel a színész könnyes szemét, összevert
arcát, izzadó homlokát. Szemét akkor is
köny-nyes réteg fedi, ha vitatkozik valakivel, és
érzi saját igazát. Nagy Katica minden manír
nélkül, természetes egyszerűséggel
kapcsolódik a főszereplő játékához.
Kiemelkedő a Klein professzort játszó Gálffi László
alakítása, de figyelemreméltó a
Kolletschkát játszó Elek Ferenc, a Gertrúdot
megformáló Györgyi
Anna, Júlia nővér szerepében Mészáros Blanka, a
Baumgartnert játszó Lengyel
Ferenc, Kollár doktorként Kovács
Tamás és Baumgartnerné alakítója, Szűcs Nelli.
Büszkék lehetünk az újabb nagyszerű magyar
filmalkotásra, amelynek témája is egy magyar
tudománytörténeti felfedezés
közismertté tétele. Ismét van miért,
kiért izgulnunk a következő Oscar-díj
gálán. A Semmelweis Koltai Lajos rendező főművének
tekinthető.
*