"Így, hetven felé"
Kádi Péter
SZÍVEMBŐL FESTEK
Festek,
szívemből festek,
szívemből estek
a vászonra ezek a
cseppek.
Gondolat születik,
ha születnie kell.
Gondolatok színezik
vásznamat, üres menetben
nem festek.
A szín beszél!
A szín beszél,
mert a szín is téma
és az ecsetvonás sem néma,
amiről festek, néha,
csak ürügy.
Mert vászonra
vitel módjával
beszélek.
Így mondok el
fájdalmat, ítéletet
egy tájképpel,
egy virágcsendélettel,
vagy egy önarcképpel.
Mert önarckép
minden festmény:
arcképe a mának,
arcképe a szépnek,
arcképe az öröknek.
Még akkor is, ha
gyönyörködtet,
még akkor is, ha
a színei fájnak.
Ezért halld meg
a képet,
beszélő gondolat,
néma eszmefuttatás.
Becsüld meg a
fáimat,
a házaimat,
az alakjaimat,
színeimet,
mert a vörös szín
egy fűszálon
nem festék,
vérem az. |
|
|
|