"Így, hetven felé"
Losonczi Léna
KÖZÖNY
1.
Közönypalánk emelkedett közénk
miatta nem jut el a szó a szóig
csak fülbe ér…
a tekintetek tapadókorongja
leolvadt … üres a csend …
hideg szálakkal feszít a holnap
némaság lakatja zárja ajkunk
szó a szóra nem felel …
a kiégett napok urnájából
a reinkarnált szerelem
szürke hamvait is
arcunkba csapja a szél
2.
Lehajtanánk fejünket
megbotlik a lépés
kinyújtott tenyerünkbe
dérlepte ág a kéz
panaszló-csuprunk ömlik
bár kiszáradt a kérdés
mosolyt váró szemünkbe
vacog a rettenet
megosztott gondjainkra
hallgatás a sértés
ölelő öleinkben
kiapadt szeretet …
arcok leplével takarózunk
a közöny üressége felett
.
|
|
|
|
