Néhány évvel ezelőtt az
Ősfehérvár Alkotóközösség
irodalmi programján – nagyérdemű
közönségünk soraiból – ismerhettem
meg a könyv szerzőjét, Györe
Ibolyát. A program végén örömmel
üdvözöltük egymást, bemutatkoztunk, de
tartalmas beszélgetésre ott a helyszínen nem
kerülhetett sor. Később barátoktól, volt
kollegáktól értesültem arról, hogy
Ibolyával egy cégnél dolgoztunk, aki az
elmúlt években szabadidejét versek, prózai
költemények írásával tölti.
A közelmúltban egy jó hangulatú
zenés irodalmi napon aranyoztuk a lelkünket a
Köfém Művelődési Házban Csató
József újságíró, író
tizedik könyvének bemutatója
alkalmából. A Cserhát Pályázati
Oklevelek, valamint a Délibáb Magazinok a program
végén kerültek átadásra Bornemisza
Attila elnök megbízásából. A
díjazottak között volt Györe Ibolya is, aki
örömmel vette át pályázati
írásáért az elismerést. Büszke
voltam arra, hogy a sikernek én is részese lehettem. A
szerző ekkor kért fel, hogy írjak egy
könyvajánlót legújabb kötetéhez.
A felkérést örömmel fogadtam, mert szeretem a
kihívásokat. Hiszem és vallom, hogy a
művészet, az irodalom, a festészet rólunk,
nekünk, embereknek szól. A papírra karcolt versek, a
prózai írások tükrözik az
emberközpontú valóságot. Írás
vagy olvasás közben ráébredünk az
élet lényegére, vagy a lényegtelen
dolgokra, amely dolgokról mindig az író, a
költő, az ember dönt, mint ahogy most megjelenő
könyvében Györe Ibolya is döntött.
Saját érzelmei, érzései, vagy a
világról alkotott véleménye alapján
megszületett a Tükörkép című kötet.
Verseivel, prózai írásaival valóban
tükröt tart nem csak saját magának, de az
olvasónak is. Remek írásai az életről, a
szeretetről, a szerelemről, a családról, a
barátságról szólnak. Sokszor
megmosolyogtató féligaz, vagy igaz történetei
vidámságot, ugyanakkor komoly, fájdalmasan
mély érzelmeket, érzéseket
közvetítenek. Az olvasó elé nem egy
látszólagos kép tárul, hanem a
valóság, melyben a szerző igazi arcát
fedezhetjük fel.
A Tükörkép által a szerző élete
mostantól egy nyitott könyv, amely tele van
múltbéli titkokkal, rejtélyes
élettörténetekkel. Művészi módon,
érdekfeszítő gondolatokat ébresztve mutatja be
belső legnemesebb tulajdonságait, bölcsességeit, az
évtizedek alatt összegyűjtött
tükörkép áldásos, vagy éppen
átkos emlékképeit.
Györe Ibolya kifejező eszköze a vers és a
próza, amely nemcsak bemutatja a jövő
nemzedékének a példamutató hasznos
szabadidő eltöltését, de halhatatlanná teszi
önmagát a könyv lapjain, amely örömteli,
és megmarad az utókor számára.
*
A fejezet beajánlók: Barátság
és Boldogság; Áldás és Átok;
Életképek; Életmorzsák és
Tükörkép. Mindegyikhez tartozik egy bájos kis
kép, ami kifejezi a mondandót. Utána vers
és próza váltják egymást, a
téma körül csoportosítva. Az utolsó a
Tükörkép, az önéletrajzi irodalmi
munkásság háttérben a családdal
fotókkal, kommenttel és kapcsolódó
versekkel. – Györe Ibolya
(Györe Ibolya:
Tükörkép. Novellák
és versek fotókkal. K.: Holnap Magazin, 2022, 122 p.)
*
