László B. Irén legújabb,
immár tizenötödik kötete két év
válogatott verseit tartalmazza: REMÉNY, HIT 2021
és SZERETET, ERŐ 2022. A versek hónapokra bontva, azokon
belül is kronológiai sorrendben követik
egymást, így nagy vonalakban követik mind a
társadalmi, „külső” eseményeket, mind
pedig magánéletében bekövetkezett
történéseket, saját érthető
hangulatváltozásait, gondolatait. A verseket olvasva
óhatatlanul visszagondolunk saját életünkre
is.
2021-ben valóban a remény tölti el.
Már a kezdő versben is ezt olvashatjuk:
„Kíváncsian nézek a jövőbe, / mit hoz
az újesztendő, / mit tartogat végre?” (2021 A
remény éve), vagy: „A REMÉNY
valósággá lesz, / virágba borulnak mind a
földek, / elnémulnak mind a fegyverek”
(Remény, 2021. január) – még szó sem
volt az orosz-ukrán háborúról! A
második részben a „2022. február 22.”
c. versében szintén még a békében
reménykedik; madarakról ír, vagy madarát
siratja; erre jött az orosz támadás, holott
„Béke kell!” – kiáltja.
Háború ellen szól később a
„Zúgnak a repülők”, sőt még az
„Egy nap a Tátrában” c. versekben is.
Hazafias érzelmű verseket is találunk, ilyen a
„Mai márciusi ifjak” és a
„Szabadság” című versei.
Számos verse kötődik a természethez,
tájakhoz, például:
„Gyermek-rügyek” vagy később
„Repcevirág", „Délutáni Tisza”,
„Délutáni Bodrog”. Hangulatos
leírás pl. a „Pásztortanya,
kecskékkel”, máshol „Hegyi utak”, vagy
„Patakocska”. A „Drága május” c.
versében így fogalmaz: „Van
újjászületés, bárhogyan tipor a
halál”. A „Virágom, virágom” c.
verse húsvétra íródott, de nem maradtak ki
a „Méhecskék” sem. Többször
olvashatunk a szívének kedves
„Rozsdás” nevű galambról is.
Sorra olvashatunk a magyar tájakról:
Tisza-tó, Sóstó, Hortobágy, a
zempléni hegyek, dűlőutak, Balaton, de ír közvetlen
környezetéről is, a parkról, annak
fáiról.
Természetszeretete változatlan későbbi
verseiben is, pl. a „Fények üzennek”
című versben olvashatjuk: „Besurran a rét illata,
mint pajkos leányka, / hinti-hinti illatát,
kitágul a nagyvilág”. Több versében
megszemélyesíti a Napot, a Holdat, az egyes
évszakokat is. Másképpen fogalmaz a
„Szerelmes vagyok” c. versében: „Szerelmes
vagyok a Holdba, a Napba, a csillagokba, / szerelmes vagyok az
életbe!” Fontos versei közé tartozik.
De ilyen sorokat is olvashatunk: „Nap-apó,
Föld-anya a Hold-lányukkal / járják
útjukat” (Tökéletes rend), vagy
„Ősz-apó hátán Tél-apu lopakodik, /
megdermedt lelkem melegre, fényre vágyik.” (Ősz-elő)
Szép verse a
„Tél-búcsúztató a hegyekben”
című is, máshol a természet mellett megjelennek az
emberek: „Vigaszt nyújtanak a hegyek, a völgyek, / a
köröttem nevetgélő emberek”.
(Útitársaim)
Az emberek közelsége lételeme, erről
olvashatunk többek között a
„Gyógyító érintés” c.
versében. Ebben nagy szerepe van lányának,
hasonlóan erről szól a „Drága
Gyermekem!” című versében is. Az
„Anyák napja” kapcsán így fogalmaz:
„Köszönöm, hogy vagy énnekem, /
megszépíted őszbe hajló életem!”
Újra a lányáról írja „Az
élet hangjai” c. versében: „aki
hangjával gyógyítja testem-lelkem.”
Fia elvesztéséről azonban soha nem tud
megfeledkezni. „Nem értem, miért anya temeti
gyermekét, / miért fiatalon vetted el
életét?” – panaszolja (Sirat az ég).
Férjét, fiát siratja Géza-napon, vagy
fiát később több, mint egy évvel: „Mi
jár a fejemben”.
„Együtt könnyebb, szavad éltet, /
barátok nélkül oly sivár az
élet” – állapítja meg máshol.
(Együtt könnyebb)
Orvosok, ápolók dicsérete a
témája az „Áldás reájuk,
kezeikre!” 2021-ben, majd a következő évben a
„Gyógyító kezek” és a
„Mesélek” című versei.
László B. Irén több versében
szól őseiről igen érdekesen. Így „Lakitelek,
ősi fészek”; ill. a „Lakitelek…
Bocztelek” című versében leszögezi: „Ez
itt az én hazám! / Büszke vagyok Rád,
Ősapám!”
Mély érzelemmel ír szélesebb
családjáról is. „Fogy, csak egyre fogy
családunk…” – panaszolja, pedig nagy
család volt! Erről tanúskodik az
„Életfa” c. vers. Családszeretete mutatkozik
meg a „Hálaadás” c. versében, s nagy
szomorúságot idéz a „Gyertyamese”.
A „Nélkülük álmunk
köddé válik” címűben így
ír: „Ők a legfontosabbak, / kik véremből fakadtak,
/ kik hordozzák génjeimet, / és én hordom
az Övéiket.” A „Családi-kör”
című verse már örvendező.
Természetesen saját magáról,
életéről, lelkéről is sokat olvashatunk.
Keresi boldogságát, egyik legkifejezőbb verse a
„Miért” című: „Itt e Földön
van a mennyországom? / Miért, hogy mégis
elvágyom? / Miért csábít úgy a
mesz-szeség? / Miért hív a tenger, a másik
lét? / Miért a
kíváncsiságom?… mi lehet a távolban?
/ Miért visznek álmaim mindig másik
országba? / Bárhol vagyok, bármerre megyek, / nem
találom, amit keresek. / Nem találom, mert
köröttem ragyog, / itt e Földön van a
mennyországod!”
„Elveszett a fény belőlem” –
panaszkodik. (Elveszett) Az időmúlásról
szól több verse, a címadó vers is (A kör
közepén) az elmúlásról szól,
vagy a „Mesélő ráncaim…”. Ugyanakkor
életszeretete mutatkozik meg az „…Akkor is szeretem
az életet!” című versben, vagy a „Kedves
Május” címűben ezt olvashatjuk:
„Köszönöm Neked, / újra
megerősítetted az életemet”.
Átfogóbban fogalmaz a „Párhuzam”-ban:
„Hol a piros erőteljes, hol fekete az élet.”
Ugyanitt: olvashatjuk: „E szivárványos
világgal ismerkedem, minden napban az újat
keresem.” Saját lelkéről így fogalmaz:
„hol akkor is süt a Nap, ha fönt sötét
felhők tornyosulnak.” (Dytkétől kaptam)
Fontosak a költő számára a virágok, a
színek is. Oncz Ilike kiállításával
két verse is foglalkozik, a második folytatása az
elsőnek egy év múltán („Oncz Ilike
kiállítására”, ill. „Minden nő
virág”). A színek közül a kék
különösen fontos számára:
„Kék-barátság” („Kéken
ragyog, ha felbukkan”), „Kék-este”,
„Kékek-Klubja”.
Érdekes versei a „Mi az öröm?”;
„Bánat”; „Szerelem”; „Ki a
barát?”. Szintén érdekesek, kifejezőek
versei a harangokról szólóak, pl. a
„Harangok” c., vagy a „Templomok, harangok”
címűben „Ti a békét, reményt
adjátok híveiteknek” – írja. De fontos
versei a „Karácsony” és a
„Csodavárás” is.
A versek sora átnyúlik a 2023 év első
perceire az „Üdvözöllek, Vizi-Nyúl
éve” címmel.
Az ismertetést egy nagyon fontos intelmével
zárjuk: „Életed a Földön
ajándék, / örülj, szeress, köszönd
minden percét”. (Nem ismételhető
játék)
(László B.
Irén: A kör szélén. Versek 2021–2022.
URÁNUSZ K., Bp., 2023, 250 p.)
