"Így, hetven felé"
Gregó István
ZÁSZLÓM
Kezemet az ég felé
tartom,
benne lobogó zászlóm,
ami tükrözi magyarságom.
Méltón lengetem, őseinkért
akár a csillagokig emelem.
„Vad vihar” el akarja olykor venni,
de nem hagyom… szorítom!
Lobog bátran, messzire látszik,
kitartása, mint egy erős bástya.
Boldog vagyok, Istenem,
hogy e földre szántad „léptemet”,
csak népemmel létezem-lélegzem!
Büszke vagyok magyar hazámra,
hőseink százára, ezrére…
Nemzeti színű zászlóm
ereklye és hitem ereje.
Piroslik, mint őseink vére.
Itt száll kezemre a béke fehér galambja,
ő a hűség „szent madara”.
Reményt hordoz élete…
a magyar szív végtelen…
és nem felejt!
Kérlek, Istenem, ha utam véget ér,
s magadhoz kívánsz hivatni…
takarják le vele a testemet,
borítsa örök álom a lelkemet,
Nagy-Magyarország, szeretlek!
|
|
|
|