Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

KÖNYVESPOLC

Földesdy Gabriella

LÁNYTÖRTÉNET

Annie Ernaux regénye


A 2022-es év irodalmi Nobel-díját az ismert francia írónőnek, Annie Ernaux-nak ítélték oda. Ő a tizenhetedik nő, aki az írók közül megkapta e rangos elismerést. A bizottság indoklásának lényege így szól: „a bátorságért és sebészi pontosságért, amivel feltárta a személyes emlékezet gyökereit, elidegenedéseit és kollektív korlátait”.

A jelenleg 82 éves Annie Ernaux (születési neve Annie Duchesne) egy normandiai faluban született, szülei közértet és kávézót üzemeltettek, első lányuk meghalt, Annie másodikként született, és egykeként nőtt fel. Az érettségi után menekült a kispolgári környezetből, előbb tanítónőként próbálkozott, Angliában nevelőnői munkát vállalt, majd a roueni, később a bordeaux-i egyetemen tanult filozófiát és irodalmat. Férjhez ment, ekkor vette fel az Ernaux nevet férje után. Nyolc év múlva elvált, igazán ekkor kezdődött írói karrierje.

Húsznál is több kisregény, regény szerzője. Regényei főként a férfi-nő kapcsolatokkal, illetve ezeknek lelki kihatásaival foglalkoznak (Egy asszony; Árulás; Egy férfi helye; Lánytörténet), de legismertebb műve az Évek, amely a 20. század második felének politikai történetét meséli el a szerző szubjektív átélésében és Franciaországra fókuszálva. Esemény c. regénye saját abortusz élményét dolgozza fel, az ebből készült film (Happening, rendezte Audrey Diwan) 2021-ben Arany Oroszlán-díjat nyert Velencében.

A Lánytörténet 2016-ban jelent meg a Gallimard kiadónál Párizsban. Magyarra Lőrinszky Ildikó fordította, amelyből már 2022-ben utánnyomás is készült a Nobel-díj odaítélése után. A regény szinte teljes mértékben önéletrajzi, ha van is benne fikció, az olvasó számára kideríthetetlen, hol és mikor kerül bele a szövegbe. Cselekménye ugyan két–három évet ölel fel, de a szerző mindvégig csapong az időben, rendszeresen átlép sok évvel későbbi eseményekbe. Sőt, az időcsapongás mellett a nézőpontot is változtatja. Hol egyes szám harmadik személyben beszél a „lányról”, hol átvált egyes szám első személyű vallomásba.

Mindaz, amit megtudunk a főhős 1958/59-ben történt felnőtté válásáról, amely egyben a szexuális szabadosság megélését, kipróbálását jelentette elsősorban, kíméletlen őszinteség formájában tárul elénk. A szerző semmit nem titkol, semmit nem szégyell, mindent olvasója elé tár. Miközben megismerjük az 1958-as év nyarán történt gyermekfelügyelőként dolgozó Annie túlzó nemi szabadosságát, az írásmű azt sugallja, hogy mindez sem nem pozitív, sem nem negatív cselekmény. Minden attól függ, hogy az adott időpontban milyen társadalmi normák léteztek a közösségben, s egy-egy tett akkor milyen megítélés alá esett.

Ami a tizennyolc éves Annie-val történt, az szervesen beépült későbbi életébe, kialakult nála az a képesség, hogy kívülről tudja nézni magát, ez lett az alapja íróvá válásának. Végzettsége folytán sokáig tanárként működött, amikor ez már kevés volt számára, abbahagyta, és már csak írással foglalkozott. Írásaiban képet kapunk a francia társadalmi osztályok megosztottságáról, a felsőbb „kasztba” tartozók hogyan nézik le az alsóbbakat, de bemutatja az oktatási intézmények oktatóinak elfogadhatatlan szubjektivitását is.

Ernaux a maga teremtette végtelen őszinteség folytán még nem lett volna világszínvonalú író, ehhez még kellett valami plusz. Nála ez a többlet az emlékezet új dimenziójának jól érthető bemutatása. Rámutat arra, hogy életünk nagy pillanatait nem annak megtörténtekor éljük át, hanem később, amikor eszünkbe jut, visszaemlékezünk a történtekre. Íróként szögezi le azt a lehetőséget, ami megadatik neki, hogy az élményt időn túl is életben tudja tartani. Ha nem írja meg az átélt élményt, eseményt, történetet, nem marad semmi belőle. Ha nincs „megörökítés”, maga az élet puszta élvezete nem jelent perspektívát az író számára. A szexuális élmény is csak annak jelent sokat, akinek így vagy úgy erős nyomot hagy az életében. Annak számára (akár férfi, akár nő), akiben nem hagy nyomot az együttlét, olyan, mintha az aktus meg sem történt volna.

A Proust utáni francia írók közül Ernaux mond legtöbbet az Idő szerepéről az ember életében. Regényét így fejezi be: „Az írás azért a lehetőségek sokasága, mert a dolgoknak nincs jelentésük abban a pillanatban, amikor átéljük őket. (…) Feltárni a szakadékot, amely az események döbbenetes valóságát, vagyis azt, ahogy egy adott pillanatban megtörténnek, elválasztja attól a különös valószerűtlenségtől, ahogy évekkel később tűnnek elénk.”

[ERNAUX, Annie: Lánytörténet (Mémoire de fille). Magvető, Budapest, 2022 147 p.]

.
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©