A 2022-es év irodalmi
Nobel-díját az ismert francia írónőnek, Annie Ernaux-nak
ítélték oda. Ő a tizenhetedik nő, aki az
írók közül megkapta e rangos elismerést.
A bizottság indoklásának lényege így
szól: „a
bátorságért és sebészi
pontosságért, amivel feltárta a személyes
emlékezet gyökereit, elidegenedéseit és
kollektív korlátait”.
A jelenleg 82 éves Annie
Ernaux (születési neve Annie
Duchesne) egy normandiai faluban született, szülei
közértet és kávézót
üzemeltettek, első lányuk meghalt, Annie
másodikként született, és egykeként
nőtt fel. Az érettségi után menekült a
kispolgári környezetből, előbb
tanítónőként próbálkozott,
Angliában nevelőnői munkát vállalt, majd a roueni,
később a bordeaux-i egyetemen tanult filozófiát
és irodalmat. Férjhez ment, ekkor vette fel az Ernaux
nevet férje után. Nyolc év múlva
elvált, igazán ekkor kezdődött írói
karrierje.
Húsznál is több
kisregény, regény szerzője. Regényei főként
a férfi-nő kapcsolatokkal, illetve ezeknek lelki
kihatásaival foglalkoznak (Egy
asszony; Árulás; Egy férfi helye;
Lánytörténet), de legismertebb műve az Évek, amely a 20.
század második felének politikai
történetét meséli el a szerző
szubjektív átélésében és
Franciaországra fókuszálva. Esemény c. regénye
saját abortusz élményét dolgozza fel, az
ebből készült film (Happening, rendezte Audrey Diwan)
2021-ben Arany Oroszlán-díjat nyert Velencében.
A Lánytörténet
2016-ban jelent meg a Gallimard kiadónál
Párizsban. Magyarra Lőrinszky
Ildikó fordította, amelyből már 2022-ben
utánnyomás is készült a Nobel-díj
odaítélése után. A regény szinte
teljes mértékben önéletrajzi, ha van is benne
fikció, az olvasó számára
kideríthetetlen, hol és mikor kerül bele a
szövegbe. Cselekménye ugyan két–három
évet ölel fel, de a szerző mindvégig csapong az
időben, rendszeresen átlép sok évvel
későbbi eseményekbe. Sőt, az időcsapongás mellett
a nézőpontot is változtatja. Hol egyes szám
harmadik személyben beszél a
„lányról”, hol átvált egyes
szám első személyű vallomásba.
Mindaz, amit megtudunk a főhős
1958/59-ben történt felnőtté
válásáról, amely egyben a szexuális
szabadosság megélését,
kipróbálását jelentette elsősorban,
kíméletlen őszinteség formájában
tárul elénk. A szerző semmit nem titkol, semmit nem
szégyell, mindent olvasója elé tár.
Miközben megismerjük az 1958-as év nyarán
történt gyermekfelügyelőként dolgozó
Annie túlzó nemi szabadosságát, az
írásmű azt sugallja, hogy mindez sem nem pozitív,
sem nem negatív cselekmény. Minden attól
függ, hogy az adott időpontban milyen társadalmi
normák léteztek a közösségben, s egy-egy
tett akkor milyen megítélés alá esett.
Ami a tizennyolc éves
Annie-val történt, az szervesen beépült
későbbi életébe, kialakult nála az a
képesség, hogy kívülről tudja nézni
magát, ez lett az alapja íróvá
válásának. Végzettsége
folytán sokáig tanárként
működött, amikor ez már kevés volt
számára, abbahagyta, és már csak
írással foglalkozott. Írásaiban
képet kapunk a francia társadalmi osztályok
megosztottságáról, a felsőbb „kasztba”
tartozók hogyan nézik le az alsóbbakat, de
bemutatja az oktatási intézmények
oktatóinak elfogadhatatlan szubjektivitását is.
Ernaux a maga teremtette
végtelen őszinteség folytán még nem lett
volna világszínvonalú író, ehhez
még kellett valami plusz. Nála ez a többlet az
emlékezet új dimenziójának jól
érthető bemutatása. Rámutat arra, hogy
életünk nagy pillanatait nem annak
megtörténtekor éljük át, hanem
később, amikor eszünkbe jut, visszaemlékezünk a
történtekre. Íróként szögezi le
azt a lehetőséget, ami megadatik neki, hogy az
élményt időn túl is életben tudja tartani.
Ha nem írja meg az átélt élményt,
eseményt, történetet, nem marad semmi belőle. Ha
nincs „megörökítés”, maga az
élet puszta élvezete nem jelent
perspektívát az író számára.
A szexuális élmény is csak annak jelent sokat,
akinek így vagy úgy erős nyomot hagy az
életében. Annak számára (akár
férfi, akár nő), akiben nem hagy nyomot az
együttlét, olyan, mintha az aktus meg sem
történt volna.
A Proust utáni francia
írók közül Ernaux mond legtöbbet az Idő
szerepéről az ember életében.
Regényét így fejezi be: „Az írás azért
a lehetőségek sokasága, mert a dolgoknak nincs
jelentésük abban a pillanatban, amikor
átéljük őket. (…) Feltárni a
szakadékot, amely az események döbbenetes
valóságát, vagyis azt, ahogy egy adott pillanatban
megtörténnek, elválasztja attól a
különös valószerűtlenségtől, ahogy
évekkel később tűnnek elénk.”
[ERNAUX, Annie:
Lánytörténet (Mémoire de fille). Magvető,
Budapest, 2022 147 p.]