Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

KÖNYVESPOLC

Németh Nyiba Sándor

MÉLYEMBEN AZ EMBER

Takács László verseskötete

Takács László író, költő hallgatag ember, csendes magányában tollat ragad. Gondolatai szembemennek a világ gyarlóságával. Könnyedén fon rímeket, néha a versformák kötöttségéből kilépve, költészete kiteljesedik.

Takács László négysoros versidézete tanúskodik a versek iránt való szeretetről, tiszteletről. Számára az írás örökös gyógyír a mindennapok megéléséhez, imáit szentírásba foglalja:

„Költőnek lenni az Istennek áldása, / alkotni valami nagyot és szépet. / Ami fennmarad ebben a zajos világban, / és nem nyeli el az örökös enyészet." (Költőnek lenni)

László jó megfigyelő, nagy tudású olvasottsága életre kel a sorok között.

A hangsúlyos, nyomatékos költészete az időtálló képzeletet lelkünkben megfürdeti. A könyvét olvasva, az ősi tudás szellemisége meghitten közénk ül.

Hosszú életutat bejárt ember mélyéből kiáshatjuk a László által összegyűjtött alkotásainak kincseit. Korhű írásai belénk simulnak, titkos gondolatai hozzánk szólnak. Keménység, lágyság, mélység, magasság, tudatos eszmefuttatás jellemzi a gondosan összeállított költészetét.

László hitvallása megbújik a sorok között:

„Ha már tollat ragadsz, / hogy képzelt világot formálj / szép szavak kócos halmazából, / s hirdesd, mi néked oly nemes, / tedd ezt őszinte hittel, / mert verset írni csak így érdemes.” (Csak így érdemes)

Leteper a sors örök hatalma, de az Isten hite veletek lesz. Az élet nem felejt.

(Takács László: Mélyemben az ember. Versek. BIRÓ family Nyomda és Könyvkiadó, Bp., 2022, 172 p.)

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©