Bánlaky
László: Ragyogva fénylik a nap c.
novellás kötete rendkívül
érdekfeszítő olvasnivaló a mai ember
számára.
Közel egy évszázadon átívelve
betekintést nyújt az elmúlt kilencven évbe.
A versei által ismert alkotó ebben a formában is
lenyűgöző, értékes képet tár
elénk a magyar középosztály
életéről – kisgyermek korától
napjainkig.
Izgalmasnak ígérkezik már a könyv első,
könnyed, kedves novellája is (A két kutya). Az
olvasó szinte érzi az elejétől fogva, hogy a
költői véna elkísérte az alkotót egy
bimbózó szerelem kibontakozásán át a
boldogság beteljesüléséig. Megcsillogtatja
képességét, miként figyeli meg a
kutyák viselkedését, gazdájukhoz
való ragaszkodását. Képes mosolyra
deríteni akár egy ellentétpár
tulajdonnevével: Cézár egy uszkár, vagy
Manó a német juhász, illetve, a hozzájuk
„tartozó” gazdik
méretkülönbségéből (uszkár
gazdája: 190 cm, a német juhászé: 165 cm
magasak). Szereti a humoros megoldásokat, ezzel a
képességével többször is
találkozunk novelláiban.
Bánlaky László írásai
közül nem hiányzik az érzelmes, megható
motívum sem (Nagyapó
húsvétja, A rádió).
Minden művében érezhető, hogy zömmel
saját emlékeit dolgozza fel alkotásaiban. A
rádió c. novella soraiból megismerhetjük
mélyérzésű tiszta, őszinte kapcsolatát,
szeretetét, ragaszkodását
Édesanyjához. Ez az a novella, melyet hosszan lehetne
fejtegetni, de erre nem vállalkozom – beszéljenek
helyettem az író szavai:
„Apa hős volt. Felnőtt fejjel tudtam csak megérteni,
mennyi nélkülözést vállalt ezekben az
években. Anya szent volt Apámnak, otthoni munkát
vállalt (lámpaernyőt festett pár
forintért), így egész nap otthon tudott lenni.
Mélyen vallásos ember lévén
éjszakákon át azért imádkozott a
betegágy mellett, segítse őt, hogy másnap is
legyen betevő falat a családnak.” – Ez a novella is
valós történésen alapszik – s az
utolsó bekezdés tanúsítja, ennyi év
után is, minden reggel első tekintete a két
fényképre esik, mely a kisszekrényen apja
készítette képkeretben áll.
Történelmi témájú
írása: Cserhalom
(Szent László legendája nyomán)
– 2017. június 30-án hangzott el Besztercén
(Beszterce-Naszód vármegye) az első erdélyi
könyvbemutatónk alkalmával, nagy tetszést
aratva a jelenlevő erdélyi magyarság soraiban. A
messziről jött honfit mindannyian azon nyomban
szívükbe zárták – nők, férfiak
versengtek, ki üljön mellé a megterített
ünnepi asztalnál. „Bár nem itt
születtél, de közülünk való
vagy” – hangzott inne-onnan.
Többségében humoros írásaiban
súlyos társadalmi problémákra is
rávilágít.
A Fényképezni tilos
c. novellája olyan korba repíti el az olvasót,
melybe a mai fiatalok úgy lépnek be, mint a
mesébe, szinte leesik az álluk a
csodálkozástól, mikor beleképzelik magukat
az 1950-es évek világába. A szerző színesen
meséli el az ünnepségre masírozó
lovaskatonák „gyakorlását”, melyet
szigorúan tilos volt fényképezni – hogy
miért, no ez itt a kérdés! (1951-ben az
utcán masírozó katonák
fényképezéséért súlyos
büntetés járt.)
Fokozza a rejtély kulcsát Az őrsvezető c.
írás, melyben az akkori neveltetés
kettősségét átélt, szófogadó
gyermek lelkivilágát teszi górcső alá. E
rövid novellával is felemel egy függönyt, ami
apró szösszenet, de bepillantást enged egy
karnyújtásnak tűnő, mégis fényévnyi
távoli világba. Talán választ kaphat az
olvasó a társadalmunk akkori ifjú
nemzedékének labilitásáról,
bizonytalanságáról, esetleg későbbi
megingásairól.
A kórházak állapotáról is
szomorú képet fest humoros formában (Kórház, Nővérke),
bizonyítva, hogy a mai világban is történnek
helyzetek, melyeket érdemes az oxitocin
felszabadítása érdekében az olvasó
elé tárni. Ehhez használ tűpontos retorikai
és nyelvi eszközöket (pl.: „FÉRFI
KÓRTEREM. Így egyes számban… hatalmas
hodályban jobbra – balra végig a fal mentén
áttetsző plexi »falakkal« bokszokra osztották
a termet, egy-egy bokszban két, esetleg három ágy.
A bokszok a széles középső folyosó
felé nyitottak voltak. Öt, vagy hat mindkét
oldalon…
– Ez a legújabb fejlesztésünk –
dicsekedett a hölgy –, így mégis csak
barátságosabb, nem?”)
A kötet nyelvezete rendkívül gazdag,
stílusa pergő, magával ragadja az olvasót. (A viharosnyéki boszorkánytól
kezdve a Brumi mamának,
Gyárlátogatás, Gáz van!
novelláin át egészen a Beléptem az ügyfélkapun,
vagy a Dzsi-pi-esz c.
novellákig, melyeket olvasni nem csak élvezetes, hanem
tanulságos is.
Ragyogva fénylik
már a nap – című novellájával
újra visszatér a lelki mélységekbe –
vagy magasságokba!? Miként a kötetet
záró – A karaj
című – mindennapinak tűnő, de annál mélyebb
mondanivalóval bíró lelket simogató
alkotásig.
Szeretettel ajánlom mindenkinek e lebilincselő
olvasmányt, melyet nem lehet letenni végigolvasás
nélkül.
(Bánlaky László:
Ragyogva fénylik a nap. Novellák. Ill.: Bánlaky
Anna. Budapest, 2022, 72 p.)
