"Így, hetven felé"
Bíró Gáspár
TÉL VÉGE…
A kismacskám ölembe
bújva alszik szépen,
s én nézem a TV-t, ülök a karosszéken.
ágyúzás hallik, füst száll, ami
mindent belep:
és ismét elpusztult egy egész
lakótelep!…
s amíg elém hordják a világ minden
mocskát,
simogatom a békésen szunnyadó macskát.
elnézem, s főleg azt irigylem állatomban,
hogy nem is sejti, micsoda állapotban
van a világ odakinn, az utcán, a téren,
hol minden a feje tetejére állt régen!
s te nem a tél-, de a háború végét
várod,
s hogy legyen a szomszéd nép a barátod!
hogy ha megjön a meleg Nap is a tavasszal,
jöjjön el majd az őrület vége is azzal,
s bizakodhassunk a Kikeletben, a Jóban,
s nézhessük: nyílik-e téltemető a
hóban?
nyújtsanak békejobbot a harcoló felek;
hadd felejtsük el a Rosszat, a Telet!
s hadd éljük át együtt az élet legszebb
ékét:
a sebet gyógyító,
világmegváltó békét!
|
|
|
|