Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

Az ötödik lépés

Centrál Színház

 

Az északír David Ireland (1976-os, vagy 1977-es születésű) drámaíró és színész 2024-ben Edinburghban, a Royal Lyceum Színházban bemutatott kamaradarabja a skót Nemzeti Fesztivál keretében határozott sikert aratott a kritikusok körében. Az öt adható csillagból négyet megkapott. A kétszemélyes drámát Puskás Dávid fordította magyarra, és ő is rendezte a Centrál Színház kisszínpadára.

Az ötödik lépés első pillantásra az alkohol függőségről szól. Közben egyre inkább rájövünk, hogy az csak a kiindulópont, és sokkal inkább szól a két szereplőnek, Mike-nak és Jamesnek egymáshoz való viszonyáról, az őszinteségről, a zsigeri gyűlöletről, a megsértett önérzetről, amit legtöbbször elnyomnak a kötelező vagy jól bevett viselkedési formulák, a képmutatás, hazugság bizonyos dolgokról. És persze szól istenhitről, ateizmusról, ezek szerepéről életünkben. Az író rövid életrajzát ismerve, önmagát rejthette el Mike alakjában.

Barkovics Zoltán szcenikusnak nem sok dolga akadt ezúttal. A darab több jelenetre tagolódik, a két férfi beszélgetései néhány hónap időtartamot ölelnek fel. A színpadon pár szék van, valamint egy kisasztalon néhány papírpohár.

A jelenetekbe rejtett beszélgetések egy jól kirajzolódó dramaturgiai vonalat alkotnak. Mike (Vecsei H. Miklós) az Anonim Alkoholisták gyűlésén ismerte meg Jamest (Marton Róbert). A 30 év körüli Mike testi-lelki roncsként indul a darab elején, szüksége van egy segítőre, aki értelmes beszélgetésekkel kizökkenti a függőségből, önmagával való szembenézésre bírja rá, majd egy új élet kialakításának lehetőségéhez vezeti a magányossá lett fiút. James meglett férfi, szinte apaként bánik a deviáns magatartású Mike-kal. Elmélete szerint 12 lépésben tud megszabadulni régi énjétől s építheti fel az újat. Közülük az ötödik egy nehéz próba, mert ez az önbevallás lépése, el kell ismerni a saját bűnt, vétket, és el kell tudni választani a jót a rossztól.

James segítőként azonban kudarcot vall. Míg Mike viszonylag rövid idő alatt talpra áll, elhagyja az alkoholt, barátnőt talál, rendezi az életét, addig Jamesről kiderül, hogy több dologban hazudott, áthágta a szabályokat, eltitkolta elkövetett bűneit, így többé nincs rá szükség a segítő szerepben. Megszűnik nimbusza, a jó férj és tökéletes apa, a vétlen segítő, amely képet ő maga állította ki magáról, sorra lehullnak a semmibe. James élete hazugságra épült, reménykedett, bűnei sosem derülnek ki. Azt hitte, Mike valamiféle felsőbbrendű lényt lát majd benne, s hálás lesz neki, hogy sikerült kiverekednie magát a gödörből. Mike azonban nem James segítségével boldogult, hanem saját maga akaratából (lásd Münchhausen báró). Sőt, Mike leplezi le az apaszerepben tetszelgő Jamest, aki látva vesztett helyzetét, tettlegességgel próbál kompenzálni. Kettejük párharca kölcsönös fojtogatássá durvul, szerencsére időben észbe kapnak.

A súlyos drámai helyzet feloldódik, békében válnak el egymástól, de nézőként azt érezzük, a kés megállt most a levegőben, ám hányszor esik meg, hogy az egyik fél testében köt ki. Ireland darabjában nemcsak egy esetet látunk, ahol kiderül az igazság, hanem az író a fiatal szereplő oldalára áll, jogosan oszt igazságot. Porba dönti a tekintélyt. Szépirodalomban már sokadszor esik meg, hogy a makulátlanság fedezete és önkritika nélkül a tekintély semmit sem ér.

A színház a darab erőteljes humorával csinál kedvet a megnézéshez. Ez a humor nem az a humor, amit mi humornak gondolunk. Vecsei H. Miklós szerint „brit” humorról van szó, mindenesetre bántó, szarkasztikus és nagyon trágár. Vecsei egyébként teljes erőbedobással hozza a kétségbeeséstől remegő testű fiút, majd a magabiztos, öntudatos fiatalembert. A Jamest játszó Marton Róbert alakítása hiteles, bár a nézőnek folyton azon jár az esze, hogy milyen lenne ebben a szerepben Scherer Péter. Vele kezdték próbálni a darabot, közben sajnos ő átlépett egy másik dimenzióba (!), és most fentről nézi, vajon mi lett belőle őnélküle?

Tomboló tapsvihar tört ki a kb. száz perces, szünet nélkül játszott előadás után. Ez szólt a két színésznek, de a kiváló rendezésnek is, amely egy pillanatra sem hagyta unatkozni a közönséget. Egy köhögés, egy pisszenés sem hallatszott a nézőtérről.

Bemutató előadás: 2026. október 2.

Megtekintett előadás: 2026. szeptember 30.

Budapest, 2026. október 3.

                   

                        Földesdy Gabriella
 
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©