Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Örökké virágáruslány

SZÍNHÁZTÖRTÉNETI ESSZÉ

Földesdy Gabriella

Balatoni rege (Herczeg Ferenc vígjátéka)

Többször felmerült bennem, hogy mennyire szeretjük Shakespeare „Szent Iván éji álom” játékát, miért felejtkezünk meg ennek magyar nyelvű, hazai tájban, magyar történelmi miliőben játszódó „kisöccsével”, a „Balatoni regé”-vel?  Szerzője a maga korában népszerű és divatos író volt, az átkosban a „megtűrt” listára került, azóta lusták vagyunk levenni onnan.

Herczeg Ferenc egyik mellőzött írónk, a diktatúrák szidták, csépelték, ósdinak, polgárinak, sekélyesnek titulálták, a rendszerváltás után megjelentek ugyan regényei, novellái és emlékiratai, de elfelejtettük helyre tenni, még mindig amolyan másodosztályú író. Színházban többnyire csak a „Kék róka” megy tőle, pedig hatalmas életműve van, színdarabja is negyven körül mozog, köztük számos jól megírt, néhány irodalmi értékű, és néhány kifejezetten közönségdarab.(1)

Hosszúra nyúlt életében (1863–1954) arányos írói korszakok jöttek létre, jellemző rá az alkotói fokozatosság szándékos vagy szándéktalan megvalósítása. Írói indulása sem szokványos történet, amit érdemes itt felidézni, oly sokévi hallgatás után ezt megérdemli.

Herczeg a bánáti Versecen született, családja az ottani sváb nemzetiséghez tartozott, apja gyógyszerész volt, majd a város polgármestere lett. Gyerekként német anyanyelvű volt – magyar nevelőnővel –, a magyar nyelvet csak a szegedi piaristáknál sajátította el tökéletesen. Ez a környezet döntő volt számára, itt dőlt el, hogy nem a német, hanem a magyar nemzet lesz az, amelyhez tartozni szeretne a későbbiekben. Jogot tanult, mert szülői elvárás miatt előbb ügyvéd akart lenni, de közbejött a párbaj, amit egy fiatal katonatiszttel vívott. Meglepetésre a civil Herczeg oly súlyos vágást ejtett ellenfele hónalján, hogy a fiatalember belehalt. Lelkiismeret furdalás mellett még négy hónap börtönre is ítélték tiltott párbaj miatt, ebből három hónapot töltött el Vácott, ahol megírta első regényét, a „Fenn és lenn”-t.

Az első regény sikere után felhagy a jogi tanulmányokkal, és szorgalmasan kezd novellákat, publicisztikát írni. A lapok egymás után hívják munkatársnak, vagy épp kéziratot kérnek tőle. Herczeg előbb a Budapesti Hírlapnál dolgozik, nevet szerez magának, majd 1894 első vasárnapján megindul Wolfner József segítségével az Új Idők c. irodalmi hetilap, amely több mint négy évtizeden át a legnépszerűbb olvasott sajtóterméke a városi kis- és nagypolgárságnak. A szerkesztés feladatát Herczeg vállalta magára, az Új Idők a korszak legjobb íróitól közölt értékes szépirodalmat. (2)

Egymás után jelennek meg novelláskötetei, kisebb regények is, mint a Gyurkovics-lányok, amikor 1893 elején Paulay Ede az utcán szólítja le, és kér tőle színdarabot. Herczeg igazi eminensként reagál a Nemzeti Színház igazgatójának, még aznap délután elviszi neki a fiókjából előhúzott színművét, a tiszti környezetbe helyezett „Hozományvadász”-t, amit Paulay azonnal kiír próbára, és „A dolovai nábob lánya” címen kerül bemutatásra. (3) A nyilvánvaló siker elindítja a szerzőnek azt a színházi sorozatát, amely hamarosan keresett színpadi szerzővé avatja, és minden pesti (majd vidéki színház) látatlanban is elfogadja műveit.

Herczeg legszívesebben a Nemzetibe vitte elkészült drámáit, mígnem az „Ocskay brigadéros” nem talált fogadókészségre. A szerző ekkor átsétált a Vígszínházba, ahol rendesen nem játszottak a századfordulón történelmi tárgyú drámákat, inkább csak franciás bohózatokat, azért megpróbálta. Szerencséje volt, Faludi Gábor igazgató (4) elfogadta, és 1901-ben bemutatta. Megérte a századik előadást.

Mindez már hét-nyolc évvel történik az első színdarab sikere után. De mi a titka Herczeg színpadi sikereinek? Egyáltalán, miről ír drámát, színművet, vígjátékot, bohózatot?

Színdarabjait sokféle szempontból tudjuk csoportosítani, az egyik lehetőség, amikor az előzményből született, illetve az előzmény nélküli darabokra osztjuk őket. A színdarabok mintegy felénél azt tapasztaljuk, hogy Herczeg előbb novellaként – esetleg regényként – írta meg a történetet, majd abból fejlesztette tovább színpadi művé. Legelőbb a Gyurkovics-lányok járt így, még a cím is változatlan maradt, mindössze a hét lány kiházasításából négy került bele a színműbe. A többi esetben is változtatott kisebb-nagyobb mértékben a történeten, néha jelentősen. „A láp virága” című novellájában a női főszereplő „A kivándorló” c. színdarabban háttérbe szorul, s a férfit teszi meg főszereplővé. Novellából keletkeztek a Karolina (Akinek szerencséje van), a Tilla (Álomország), A fekete lovas (A hét sváb), az Első vihar (Lehel, az emberölő), Az ezredes (Huszti Huszt c. regény és Lovag és kalmár c. novellák), Éva boszorkány (Kaland) című darabjai is.

Jelentős drámái, vígjátékai vannak, amelyek nem epikus alapműből jöttek létre, hanem eleve színpadra íródtak. Elsőként említhetjük a legjelentősebbnek tartott „Bizánc” című drámáját 1904-ből. Eredetileg a mohácsi csatáról, illetve annak tragikus előzményeiről készült színdarabot írni Herczeg azzal a szándékkal, hogy rámutasson a mohácsi vész és jelen korának politikai hasonlóságára, illetve arra, hová vezet a meggondolatlan pártpolitika, a széthúzás. De maga is megijedt ennek politikai súlyától, és a cselekményt 1453-ra, Konstantinápolynak a törökök által való elfoglalása napjára téve. A cserét úgy hajtotta végre, hogy az írói szándék, illetve figyelmeztetés azonos maradt. Nemzetféltése – németsége ellenére a magyarságot féltette – országgyűlési képviselőségéből eredt, látván a parlamenti pártok öngyilkos, tizenhat éven keresztül húzódó obstrukciós politikáját. A Bizánc „jóslata” az első világháborúval és a békediktátummal fényesen beigazolódott. (5)

Politikai indíttatású az „Árva László király” című tragédiája is, amelyben a Hunyadiak korát idézi fel, V. Lászlót, a Habsburg uralkodót és magyar királyt téve meg főszereplővé, s ítéli el benne az erő hiányát, amely tehetetlenségbe és aljasságba (Hunyadi László kivégeztetése) torkollik. Itt Hunyadi László a pozitív hős, olyan személy, akire bízni lehet az országot.

Hasonló módon nyúl Széchenyi és Kossuth párharcához „A híd” című drámájában. Itt azonban nem foglal állást egyértelműen, a két államférfi közül melyik a jobb, vagy melyik az igazi. Patikamérlegen méri ki mindkettőjüknek erényeit, hibáit, végül a nézőre bízza, ki mellé áll. Ennek ellenére akkor is, azóta is úgy tartják számon – mérvadó bírálók –, hogy Herczeg ezt egyenesen politikai megrendelésre írta 1925-ben, a Horthy-korszak legitimációja, a mérsékeltebb Széchenyi mellé való kiállás jegyében. (6)

Leszámítva a történelmi témájú vagy a társadalmi mondanivalót tartalmazó darabjait, a szellemes társalgási és vígjátéki történeteiben Molnár Ferenccel rivalizál. Igen jóban voltak egymással – az udvariasság szintjén –, mindketten sikeresek voltak, és műveiket ugyanott adták elő. Molnár Ferenc a Vígszínház első számú háziszerzője volt, de Herczeg is háziszerző volt ugyanott, csak könnyebb fajsúlyú darabjait vitte a Vígbe, a nehezebbeket a Nemzetibe. Molnárnak csak egyszer sikerült a Nemzetiben megjelennie, az „Úri divat” című darabjával (bemutató: 1917. nov. 23.), amit viszont Herczeg stílusában írt meg. De akár Herczeg is írhatta volna Molnár legszellemesebb vígjátékait, mint a „Játék a kastélyban”, „A hattyú”, az „Olympia” fergeteges iróniával illetve bravúrral megírt műveit, vagy a „Marsall” című egyfelvonásost.

Herczeg viszont válaszként megírta a „Kék rókát” Molnár stílusában, és ez lett a legsikeresebb színdarabja, egymást követték a külföldi bemutatók német, francia, olasz, amerikai változatok. Történetesen ez, a legsikeresebb színdarab is novellákból állt össze egységes egésszé. Herczeg három novellát egyesített: a „Megcsaltak valakit”, „Az asszonyevő” és „A házibarát” címűeket. Garantáltan politikamentes, kortalan témája – a házastársi hűtlenség és annak lehetséges következményei – minden korszakban aktuális. A szerző csak sejteti a hősnő (Cecil) hűtlenségét, nem bizonyítja rá, a figurát játszó színésznőnek kell érzékeltetni egyéniségével, hogy Cecil hű maradt, vagy hűtlen volt. A sztárok közül ketten is – Varsányi Irén és Bajor Gizi – száz előadásszám fölötti szériában játszotta a szerepet, hálásak voltak a lehetőségért.

Végignézve Herczeg könnyedebb színműveit, a Kék rókán kívül Molnár Ferenc-i hangulatot áraszt a „Tilla” hét jelenetből álló története a végzetes nőről, akit elhagyott szeretője öl meg, vagy a „Karolina” című egyfelvonásos, amelynek hadnagya az elmaradt légyott helyett előléptetést kap cserébe. De molnári elemeket ötvöz „Az ezredes” című vígjáték felsült gengsztereivel és pénzsóvár gazdagjaival, vagy a „Kéz kezet mos” enyveskezű szereplői, akik kenőpénzért mindenre hajlandóak. A „Sirokkó” kényúrként viselkedő zeneszerző mestere és a férfiak közt vergődő énekesnője is beállhatna a Molnár-színdarabok hősei közé, az „Utolsó tánc” ötven év fölötti szép Jucija igazi Molnár-figura, menekül az öregség elől, udvarlóit a férj oktatja ki a házi szokásokról.

Herczeg legélesebb szatírája, a „Majomszínház” is mutat rokon vonásokat Molnárral. Az úri társadalom még a majomfeleséget is elviseli, ha gazdagodhat általa. Az önhitt úri társaságot nevetségessé tevő szatíra nem lett siker, elfelejtették.

Az egész herczegi életműben egyedülálló helyet foglal el a „Balatoni rege” című vígjáték, amely 1901-ben keletkezhetett, az „Ocskay brigadéros” vígszínházi sikere után ez a darab volt a következő, amit Faludi Gáborékhoz benyújtott a szerző.  Keletkezésének történetéről a szerző nem szól emlékirataiban, később is csak diszkréten. Annyi bizonyos, hogy az ifjú Mátyás király kalandjáról szóló történetet Szigligeti Ede „Kinizsi” című vígjátékából merítette, amely darab a Magyar Tudós Társaság 1842-es drámapályázatán második díjat nyert. (7) Ez a történet azonban Kinizsen (?) játszódik, nem a Balaton mellett, vagyis mindazt, ami a Balaton tündérvilágáról került bele, Herczeg találta ki, vagy máshonnan merítette.

Tudomásunk szerint Herczegnek csak 1929-től volt közvetlen kapcsolata a Balatonnal, amikor Badacsony-Lábdiban vett egy szőlős telket, és parasztházat épített rá. Korábban az Adriai tengeren töltötte a nyarakat, a „Balatoni rege” írásának idején is, előbb saját, „Hajnal” névre hallgató vitorlás hajóján, a háború után pedig az olasz tengerparti üdülőhelyeken, vagy vendégként az „Alfieri” gőzösön. (8)

A badacsonyi telekvásárláson kívül az író Balatonhoz való kötődésének apró megnyilvánulása, hogy az 1943-ban írt „Fecske és denevér” című négyszereplős színdarabjának színhelyéül is egy közelebbről meg nem nevezett balatoni üdülőhelyet jelölt meg.

Rejtőzködésére jellemző a keszthelyi epizód. 1921. július 2-án ünnepelték a híres Helikoni Ünnepek századik évfordulóját. Az ünnepség irodalmi részét a Kisfaludy Társaság szervezte, ennek keretében Festetics Tasziló herceg megbízásából Herczeget kérték fel, hogy írjon egyfelvonásos komédiát az alkalomra. Ekkor készült „A holicsi Cupidó” bájos háromszereplős vígjáték, amit az ottani Uránia moziban adtak elő, átalakítva színházzá a helyiséget. Az illusztris darabot Bajor Gizi, Aczél Ilona és Ódry Árpád játszották. Az ünnepségen a kormányzó és felesége, Ella grófnő, György gróf, Beöthy Zsolt, Rákosi Jenő, Szász Károly is részt vettek, ők és a szerző a hercegi kastélyban lettek elszállásolva. Itt történt a vacsora után, hogy György gróf Herczeg kezébe adta a könyvtár becses kincsét, a Festetics-kódexet, benne Magyar Benignának, Kinizsi Pál feleségének imádságos könyve, amelyet pálos barátok írtak és rajzoltak a 15. században.  A hűvösvölgyi emlékiratokban Herczeg ugyan odaírja, hogy „hallottam és olvastam róla” (9), de egy szóval sem említi, hogy húsz évvel azelőtt vígjátékot írt – a Balatoni regét –, amelyben e két híres személy szerelembe esését és rögtöni házasságkötését örökíti meg.

Tény, hogy a Vígszínház a kézirat kézhezvétele után rögtön műsorra tűzte, és 1902. február 1-jén be is mutatta a Balatoni regét. A bemutató részét képezte a Vígszínház akkori nagy vállalkozásának, az ún. „magyar ciklusnak”, arra vállalkozván, hogy száz estén keresztül kizárólag magyar szerzőtől játszik a színház színdarabot. A vígjátékot Pécsy Kálmán rendezte, zenéjét Kun László szerezte, aki abban az időben a Vígszínház házi zeneszerzője, karmestere volt. De hát miről is szól a mesejáték?

A helyszín a gyönyörűséges badacsonyi koporsó alakú hegy vízparthoz közel eső lankája, fölötte Magyar Benigna asszony várkastélya, előtte tisztás, ahol éppen Hunyadi Mátyás, az ifjú király táborozik kíséretével. A történet időpontja ismeretlen, feltehetően még Mátyásnak Beatrix hercegnővel kötött házassága előtt játszódik, nem csoda, ha középpontjában egy szerelmi kaland áll, ami azonban balul sül el az ifjú király számára.

A szerelmi furfang azonban nem magától alakul ki, szükség van a Balaton szellemeire, akiket megidéz a vígjáték. A tó vízi királya rendesen egy aranylábú trónszéken ül a tó mélyén, és körülötte sellők állnak szolgálatára, mint Lesence, Gyöngyös, Habos, Békaporonty és Sió, a tó „tündérei”, akiknek semmi keresnivalójuk a parton. Ám Siót üldözi a király fékevesztett huncutságáért, ugyanis elfűrészelte a trónszék lábát egy kagylóval, és nevetségessé tette az agg királyt, aki hanyatt esett székéből. A bősz uralkodó hiába ül föl egy termetes harcsára Siót üldözendő, a komisz sellő kiszökik a partra, és képes összegubancolni bizonyos szálakat. Mindjárt ellopja Stóziusz mester varázserejű csizmáját, amit az a nádasba rejtett, s ettől egy kamasz fiú alakját ölti magára. Később a szép Molnárné kakasát lopja el, végül a király ujjáról kézcsókolás közben a gyűrűt. Cserfes és szemtelen, magáról azt terjeszti, hogy csak félig-meddig tündér, anyja igaz ugyan, hogy Tomajka volt, a legszebb sellő, de apja földi ember, mégpedig a szép Benigna édesapja, a délceg horvát bán! Persze ezt a vízi lények erősen vitatják, szerintük legfeljebb Munci lehet Sió apja, a keszthelyi cigányprímás. Hisz a lopást és a hegedülést is tőle örökölhette a komisz félvér!

Azon persze, hogy Mátyás eredetileg vadászni jött Badacsonyba hű kíséretével (Drágfi, Palóczi, Stóziusz mester, Pipacs jokulátor), majd légyottra hívja a szép özvegy Benignát, senki sem csodálkozhat, még akkor sem, ha előtte azon töpreng a király, hogy fizettessen adót az asszony várkastélya, birtoka után, vagy sem. Mátyásnak jár a légyott a fiatal özveggyel. De nem számol azzal, hogy vetélytársa akad a vitéz molnárlegény, Kinizsi Pál személyében. Ez csakis úgy történhet meg, hogy Mátyás úri passzióból az erdélyi vajda helyett Kinizsinek ajándékozza a temesi bánságot. Temesi bánként a paraszt Kinizsi főúrrá lőn, s méltó párja lehet egy nemes asszonynak. Benigna, aki már előbb is szemet vetett a vitéz molnárra – csak a rangja hiányzott –, nem sokat gondolkodik, kedvére való a fiatal, erős legény, elhunyt férje öreg is volt – egy heti házasság után meghalt –, most itt az alkalom, hogy mindent bepótoljon. Kinizsinek meg sem kell kérni a kezét, Sió elrendezte ezt is, ahogy a többi csínyt is kigondolta, Mátyás gyűrűjével odahozatta a tihanyi apátot, aki így a király parancsára adja össze a nemes párt.

Bájos epizód a nagy móka közepette, hogy amikor Kinizsi még egyszerű molnárlegény volt, a szép Molnárnénak próbált udvarolni, aki kinevette, hisz magasabbra vágyott. Temesi bánként már kellene neki Kinizsi, ám ekkor már a frissen főúrrá lett molnár vágyik feljebb az asszonyok „létráján”, s elutasítja a szép özvegy próbálkozását, aki gyorsan hozzámegy a várnagyhoz.

A jelmezes játék sem maradhat el az esketés mellől, mivel a „mókamester” is járt Shakespeare iskolájába, ismeri a Szent Iván éji tréfát. Mátyás épp akkor érkezik vissza valahonnan, amikor a „bábszínház” kezdődik. A játékban a rókaképű király letérdel a lúdfejű hölgy előtt, aki csókot vetve kulcsot ad neki, de távozáskor fityiszt (illetve hosszú orrot) mutat utána. Majd egy ökörfejű vitéz szerelmet vall a lúdnak, tetszésre talál, az új párt összeesketi a bagolyfejű pap. Jön ám a róka lámpással, kulccsal, de hoppon marad. Mátyás, az ifjú szerelmes király, látván a sanyarú valóságot, érzékelvén a rajta esett sérelmet – hisz a bábjátékban saját maga kigúnyolását fedezte fel –, mérgében elveszi Benignától a várát, s Kinizsit éjszakára visszaküldi a malomba. Másnapra azonban megenyhül, jó arcot vág a történtekhez, a Benignától elvett várat a hozzá tartozó falvakkal Kinizsinek ajándékozza, aki kellő módon tud majd rá vigyázni, ahogy a temesi bánság vagyonára is. A király dereglyére száll, s elvonul Somogyba „ügyeket intézni”.

A Vígszínház kitett magáért, pompás díszletet tervezett a vígjátékhoz. Az első felvonásban két hatalmas sátor (királyi és a kíséreté), kör alakú kőülés és háttérben Benigna vára volt látható, a másodikban egy óriás fatörzs töltötte be a teret, amelynek előterében Mátyás aludt leterített köpönyegén, amikor felment a függöny. Háttérben a tó partja, a felhőbe vesző víztükör szolgált díszletként. A terebélyes fa alá pedig becammogott egy barna medvebocs jelmezbe öltözött 5–8 éves kisfiú, a fa mellett megállt jobb felől. A felvonás második jelenetében tülkölés, rigó éneke hallatszott, majd a medvebocs elcammogott a színfalak mögé. (10)

A vígszínházi előadásnak parádés szereposztása volt. Mátyás királyt Fenyvesi Emil, a fiatal sztárszínész játszotta, Benignát Csillag Teréz, aki a Nemzetiből szerződött – átmenetileg – a Vígbe. Kinizsi Pált Pethes Imre és Góth Sándor játszották felváltva, Pipacsot Szerémy Zoltán, Siót Varsányi Irén, a szép Molnárnét Haraszthy Hedvig, Stóziusz mestert Vendrei Ferenc alakították, vagyis az akkori Vígszínház színe-java. A látványos mesejáték összesen 17 alkalommal került színre.

A Nemzeti Színház 1923. november 24-én újította fel a vígjátékot Hevesi Sándor igazgatása idején és rendezésében, a színpadi kísérőzenét ezúttal Lavotta Rezső szerezte, aki ez idő tájt a Nemzeti Színház karnagyaként működött.

Erre az alkalomra Herczeg írt néhány mondatot a műsorfüzetbe, amely elárul valamit a Balatoni rege keletkezéséről:

„Sok esztendővel ezelőtt szüreti mulatságon voltam a Badacsonyon […] és ott a tó partján, egy valószínűtlenül és szívfájdítóan szép holdvilágos estén, megszületett a »Balatoni rege« ötlete.

A darab tulajdonképpeni hősei: az édes és mohó őszi verőfény, a berkek fölött ülő harmonikus csend, a haldokló erdő színpompája, a hullámok szeszélyes játéka, az erjedő must izgató szaga. A komédia központjában Mátyás deák áll, aki diadalmas magyar Dionysosként vonul keresztül a nép fantáziáján és akinek semmi, de semmi köze sincs a történelmi Mátyás királyhoz.”(11)

A nemzeti színházi felújítás is parádés szereposztást produkált. Mátyás királyt az akkor nemrég (Bárdos Artúr által) felfedezett Petheő Attila játszotta, Benignát Cs. Aczél Ilona, Kinizsit Kiss Ferenc, a várnagyot Bartos Gyula, Pipacsot Náday Béla, Siót Bajor Gizi, Gundát Vándori Margit, Palóczit Mihályfi Béla alakította, 16-szor adták elő.

A vígjátékot még az 1926-ban megrendezett nemzeti színházi „Herczeg-ciklus” alkalmával is eljátszották (január 29-én), valamint 1933-ban, a szerző hetvenedik születésnapjára rendezett felújítások részeként ismét előadták (nov. 24-én). (12) Ez utóbbinál új szereposztást írtak ki, benne Szabó Sándor (Mátyás), Lukács Margit (Benigna), Lehotay Árpád (Kinizsi), Ungvári László (Pipacs), Balázs Samu (Palóczi), Eőry Kató (a szép Molnárné), Apáthy Imre (Stóziusz). Siót ezúttal is Bajor Gizi alakította.

A Balatoni rege meséje, fordulatai, humora és szépsége alapján versenghetne Vörösmarty „Csongor és Tündé”-jével vagy Heltai „A néma levente” bűbájos reneszánsz utánérzésű meséjével. Csakhogy valami miatt nem népszerű, modern kori rendezőink sem kapkodnak utána, de a 20. század első harmadában összesen sem érte el a negyven előadási számot. Pedig nem a vígjátékban van a hiba, mert az minden szempontból megfelel mindenféle kényes ízlésnek.

Már a mű keletkezésének idején – és később is a Herczegről írt tanulmányokban – fanyalogtak kissé, és okot a fanyalgásra mindig lehet találni. Keszler József (13) a mű eredetiségét kérdőjelezte meg, Szigligetinek tulajdonítva minden érdemet, Zsigmond Ferenc a visszafogott „hangfogós” humorról, hidegségről panaszkodik, kifogásolja, hogy a Balaton mitológiája nem eleven hagyomány. (14) Azért jó pontokat is adnak a darabnak, így elismeréssel adóznak a legendás király alakjának megformálásáról, amelyet nem ér kegyeletsértés a lovagias kudarc kapcsán. Kornis Gyula monográfiájában egyenesen a felfelé törekvő osztályöntudat megjelenését látja Kinizsi Pál figurájának megteremtésében. Valóban szédítő karriert fut be egyetlen nap alatt. Az első felvonásban mufurc, esetlen molnárlegényként ismerjük meg, de a király bizalma, amellyel megteszi temesi bánná, illetve a szép Benigna látható vonzalma őhozzá, megnöveli önbizalmát, szemünk előtt nő fel a feladathoz. (15)

Szabó József tanulmánya elismeréssel adózik a valóság és fantasztikum szerencsés keveredéséért, a történelmi anekdota mintaszerű feldolgozásáért. (16) Abban is megegyeztek az elemzők, hogy a vígjáték Mátyás király ábrázolása nem sérti a kényes ízlést, nem kegyeletsértő, mint ahogy annak tekinthető többek szerint a vele szinte egy időben keletkezett „Királyidillek”, Bródy Sándor három egyfelvonásosa.

A szerző ebben a művében is elrejt néhány meglepő fordulatot, amely joviális voltánál fogva oly jellemző rá. A nagyurak altruista vonása megtalálható Benignánál, amikor nagylelkűen meghívja jobbágyait a készülő lakodalmi mulatságra, s bőven osztogatja nekik javait. De ennek fogható fel Mátyás király hirtelen döntése, amikor az erdélyi vajdát javasolják emberei temesi bánnak, ám ő azért is az ott lévő Kinizsit nevezi ki e fontos posztra. Mindezt egy próba előzi meg, amelyben egy tőrrel kell megszúrnia Kinizsinek Drágfi uramat, hogy a rajta lévő páncél életmentő voltát bizonyíthassa vele, másrészt a dicsekvő, elbizakodott Drágfit megszégyeníthesse, harmadszor Kinizsi feltétlen engedelmességéről meggyőződjön. Jellemző Herczegre az a kegyúri javaslat, amikor Mátyás lámpásokkal akarja kirakni a Balaton partját Benigna kedvéért.

Mindenesetre a dicsérő szavak sem tudták népszerűvé tenni a vígjátékot, igazán fájó, hogy a tó mitológiája, tündéries elemei tényleg nem váltak élő hagyománnyá, és egy nem létező hagyományt nehéz megteremteni.

A vígjáték kétségkívül legszellemesebb szereplője, intrikusa Sió tündérfigurája – nagyon is emberi vonásokkal – monológjából álljon itt néhány mondat. A pimasz feleselés szólhat apának, uralkodónak, a víznek, itt a Balaton királyának szól:

„Mit nekem a király? Megúntam már a hínárszagú pocsolyáját! Bömbölhetsz, koronás bivaly: nem szeppen meg Sió! Igenis pocsolya! Holmi széllel bélelt versfaragók tengernek neveznek, magyar tengernek, de azért pocsolya vagy. Görgeted a habjaidat reggeltől estig és a habjaid mindig egyformán unalmasak; csillogtatod a színeidet, mint páva a farkát és a csillogásod ásításra készt! S miféle társaság lakik a  tóban?  Ízléstelen halcsudák, nagyképű vízi emberek és banális sellők […] Eh, nem állom tovább! Nyakamba veszem a világot és emberek közé megyek.”  (I. felv.)

Ugyanez a Sió a harmadik felvonás végén egy igazán költői, egyenesen shakespeare-i kis monológgal búcsúzik a közönségtől:

„Királyi sárkány hasítja bíborszárnyaival az aranypárát – s mint káka-kéve a szélben, meghajlik minden szellem, meghajlik Sió is. Ha léha volt a játék, mit veled űztünk: tudom, nem neheztel érte fölényes szellemed. Mert az elme, mely felölel egy világot: egyaránt tud gyönyörködni az oroszlánok viadalában és tud mosolyogni a vízibogarak szeszélyes táncán.”(III. felv. Utolsó megszólalás) (17)

Így ér véget a Balatoni rege, amelynek tündérvilága ugyan tényleg nem honos sem a magyar irodalomban, sem a tó környékén, ám gyümölcsöző lehetne a nyári szezon szabadtéri színpaddal rendelkező üdülőhelyein megteremteni valamely – a Balatonhoz kapcsolódó – hagyományt alkalmi társulatok, esetleg amatőr színjátszók segítségével. Ennek az utólagos hagyományteremtésnek lehetne egyik kiinduló eleme Herczeg Ferenc vígjátéka. Megérdemelné.

 Jegyzetek

 1. A „Kék róká”-n kívül bemutatásra került „A híd” című drámája az Evangélium Színházban Udvaros Béla rendezésében (Bemutató: 1999. nov. 21.). 1995-ben. Mihályfi Imre rendezett tv-játékot „A harmadik testőr” címmel „A három testőr” c. Herczeg bohózatból.

2. Herczeg Ferenc emlékiratainak második kötete, „A gótikus ház”számol be az Új Idők alapításáról. Wolfner József a Singer és Wolfner kiadói rt. igazgatója volt 1932-ig, a lapalapítás az ő nevéhez és kiadójához fűződik. Bp. Szépirodalmi, 1985, 286–289.p.

3. „A dolovai nábob lányá”-ról lsd. a 2. sz. jegyzetet. 259-265. p.

4. Faludi Gábor az 1896-ban megnyílt Vígszínház igazgatója volt. Egy darabig a Nemzeti Színház riválisaként is működött. A magántőkéből létrejött és fenntartott színház vezetője legtöbbször egyszemélyi döntést hozott az intézményhez benyújtott színművek tekintetében.

5. A „Bizánc”-ról lsd. a 2. sz. jegyzetet. 427–430. p.

6. SZABÓ József: Herczeg Ferenc a drámaíró. Debrecen, 1937. Református Kollégium K. (Magyar irodalmi dolgozatok)

7. SZIGLIGETI Ede: Kinizsi. Vígjáték három felvonásban. Kiad a Magyar Tudós Társaság. Pest, Eggenberger, 1844, 92 p.

8. A badacsonyi telekvásárlásról a „Hűvösvölgy” emlékkötetben olvashatunk (155–162. pp.) A Hajnal c. vitorlás hajóról Herczeg Ferenc emlékezései. A gótikus ház. Bp. Szépirodalmi, 1985, 369–378. p. Az 1920-as években tett itáliai kirándulásáról az Alfieri gőzösön, szintén a Hűvösvölgy c. emlékkötetben olvashatunk. Bp., Szépirodalmi, 1993, 114–126. pp.

9. Herczeg Ferenc emlékezései. Hűvösvölgy. Bp., Szépirodalmi, 1993, 105–107.pp.

10. A Balatoni rege vígszínházi rendezőpéldánya. Kézirat. 1902. OSZK. Színháztörténeti Tár. A kézirat ceruzás rajzokat és ceruzás megjegyzéseket közöl.

11. Herczeg-ciklus a Nemzeti Színházban 1926. január 29 – február 9. A „Magyar színpad” Ingyen melléklete. 15. p.

12. A Nemzeti Színház 150 éve. A N.Sz. műsora 1933/34. színházi évad. 288. p.

13. Keszler József írása a Magyar Nemzetben jelent meg, az 1902. 51. számban.

14. ZSIGMOND Ferenc: Herczeg Ferenc. Kiad. A Debreceni Csokonai Kör 1928. 95. p.

15. KORNIS Gyula: Herczeg Ferenc. Bp. Singer és Wolfner Rt. 1944. 45-46. p.

16. SZABÓ József: Herczeg Ferenc a drámaíró. Debrecen, Ref. Kollégium K. 1937. 29-30.p.

17. Az idézetek forrása Herczeg Ferenc gyűjteményes díszkiadásának XXVIII. Kötete. Bp., Singer és Wolfner Rt. K., 1925.

 

 

Budapest, 2012. február 14.

 

MEGJELENT a TEMPEVÖLGY c. folyóirat 2012 szeptemberi számában


♣    ♣    ♣

 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©