Kell valami kapcsolat, állandó szellemi-gondolati jelenlét az olvasóval, az olvasni vágyókkal. Ezt lapokkal, kiadványokkal, könyvekkel lehet a leghatásosabban, folyamatosan megteremteni. Évszázadok óta kísérleteznek ez élménytadó törekvéssel, ahol a szerzők premier planban jelennek meg, ezt vállalják is. Olvasni kell, olvasásra kell ösztönözni az embereket, elhitetni velük, hogy a betű, a gondolat pátosza értük van, értünk van, ízlésünket, vágyott művelődési gazdagságunkat képes szolgálni az embertársaink fejében megérett gondolatokkal, légyen az irodalom, tudomány, biológia, hittudomány, politika, társadalomlét, életmód, szexuális kérdések köre. Különösen akkor van (vagy volt?!) ennek vonzása, amikor az emberek művészetet vágytak, akartak (akarnak?). Ma már az olvasó igénye komplex, kiterjed a világban lejátszódó eseményekre, sőt a VILÁGEGYETEMBEN történő kérdés-köreire, ismeretszomjára.
Ez így van jól, helyesen. Ezért lettünk többen, közülünk a biológia csodájaként azért kerül ki minél több alkotó, hogy a sok-sok millió társat szórakoztassa, olvasói élményekkel gazdagítsa.
Maradjunk a lapok mellett, illetve az iránt elkötelezettek felelősségénél. Azt írtam, HIVATÁS-CSELEKVÉS a KÖZÍZLÉSÉRT! Nem véletlen. E szavaknak súlya, hatalma, felelőssége van, a lapokat kiadók esetében a főszerkesztőknek, szerkesztőknek, a lapban írni szándékozóknak egyaránt. Ez esetben a felelősség sokkal több, mint az „átlagember" mindennapi felelős tevékenysége, azt sem lebecsülve. A lapok írásai, tematikájuktól függetlenül a SZELLEMERŐ, a GONDOLATGAZDAGSÁG kincseit, felsőbbrendűségének termékét közlik, kiszűrve az általánosok közül a LÉNYEGESEN FONTOSAKAT, azokat, mely írásoknak tanító jellege érzelemre, életmódra, gondolkodásra, világnézeti formálásra, az egyetemesség megismerésére nagy hatással lehetnek. Ezt a fontossági kategóriát megérteni, eldönteni, közreadni stb. – igen nagy felelősség, egyben EMBEREKÉRT történő köztiszteletbeli cselekvés is.
Az emberi elmének, annak kiemelkedő alkotói vízióit az olvasókkal meg kellett, meg kell ismertetni. Ez már természetes igény volt akkor is, amikor kőben, faháncsra, textilre, fémre, bőrre írta, különböző jelrendszereket alkalmazott vizuális képeket alkotva.
Tehát a gondolat, az alkotói szenvedély kényszerítette művészetet az elme másoknak írta, alkotta, ezért kényszerítette az anyagot arra, hogy az ő szellemét képjelekkel másokkal megismertesse. Persze, az igazi nagy csoda akkor lett, amikor papirusz, majd papír lett a szolgája gondolatának, ismerethalmazának közlésére a nyomda létrejöttével. Ettől a pillanattól a szellem-gondolat-érzelem szabadsága tombolt, a műveltség igénye fellobbant, az olvasás, írás elterjedésével a nyomda-szülte lapok, írások átvették a Biblia uralta tudatot befolyásoló szerepét, a világiakra nyitottak.
Hát ilyen kellemes szellemi töprengéseim közben jutottam el oda, hogy a több évtizede olvasott hazai, külföldi lapok, folyóiratok olvasatán elgondolkodjam azon, milyen, mekkora felelőssége van a helyi, tájjellegű, regionális, megyei, országos stb. lapok megjelenésének, kiadóiknak, légyenek állami, magán, közösségi stb. kiadók.
SZÓLOTTAM, hogy alaphangnememet, gondolatfuttatásomat a KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat indította.
Mint a lap immáron hat éve rendszeres olvasója ismertem meg célját, törekvését. Minden lap egy-egy
megszállott, lelkesedés határát nem ismerő főszerkesztő, szerkesztő társak munkája, eredményeként válik
ismertté. Jelen esetben a KLÁRIS főszerkesztőjét kell e téren elismernünk a szellem-kultúra szabadságának
zászlóvivőjeként, így dr. Györgypál Katalin főszerkesztőt, alkotót. Áldozatos munkavégzésének, végzésüknek
erkölcsi támasza a sok száz alkotó, akik hozzájuk bizalommal fordulnak. Megfogadta a főszerkesztő a
munkatársaival, hogy ennek a lapnak élnie kell, évről évre meg kell újulnia. Közeledve a tizedik évfordulóhoz,
bizonyítani, érdemes volt, érdemes fenntartani, kiadni. Dicséretes tett e munka felvállalása a KÖZÖSSÉGI
MŰVÉSZETI ÉLETÉRT, az alkotók játék-, alkotókedvük megtartásáért, a sokaság művészeti neveléséért, a
közízlésért, a tehetség gondozásáért, felszínre hozásáért, de azokért is, akik a maguk kisközösségéből
kilépve nyernek hitet ahhoz, hogy érdemes tollat forgatniuk, gondolataikat hatványozni ilyen vagy olyan
alkotói szinten. A KLÁRIS megjelentetése évente 6 alkalommal, lapterjedelme 50–60 A/4-es oldalon szolgáltat
szellem-termékeket. Kulturális-művészeti életünkben jelentős esemény. Ma már a nagy közösség számára igény.
Elmaradása nagy veszteség lenne sok ezer olvasónak, sok száz alkotónak. Sikerét annak is köszönheti, hogy
kiadása kapcsolatban van az URÁNUSZ Könyvkiadóval, mely lehetőség a lap rendszeres olvasóinak számát is
növeli.
Döntő, hogy a napi-politikai, ideológiai befolyástól távol tartja magát. A társadalmi lét, gondolkodás fejlődését, a szellemi élet forrongását vállalja!
Jelen lap, ismeretem szerint, esetenként 550 példányban jelenik meg, évente tehát 3300 példány, ami évente több mint tíz-tizenkétezer olvasót jelent. Technikailag, gazdaságilag, etikailag megingott társadalmunkban ez nem kis eredmény, nem lebecsülendő. Jogosan mondhatjuk, létezése a szellem-tisztaságát, a cselekvés szabadságát, a lélekgazdagságát, a mindennapok életmódjának tisztaságát, az egyetemes világszemléletet, a hitvilág tisztábblátását, a művészetek sokféleségét, azok értékmilyenségét gazdag szerepváltással szolgálja a gondolat értéséért-összeütköztetéséért.
Sok gondolatot írtam arról, hogy mekkora felelősség lapot kiadni, szerkeszteni, ugyanakkor mily nemes
szolgálatot lát el az emberek érzelmi, értelmi, lélek-szerető életében. Példaként hadd soroljak fel néhány
nagynevű lapot, szerkesztőik nevét is jelezve, azokból, melyek a XX. században, nálunk az
ezerkilencszázhatvanas évekig jelentek meg: NYUGAT – Fenyő Miksa, Osváth Ernő, A TETT – Kassák Lajos,
BUDAPESTI NAPLÓ – Ady Endre, INTERNATIONALE – Komját Aladár, Lengyel József, Hevesi Gyula, Lukács Gy.,
AURÓRA – Babits M., Benedek M., Germanus Gy., Tóth Á., Szabó D., DOKUMENTUM – Déry T., Illyés Gy., Kassák
L., Német A., KORUNK – Dienes László, Gaál Gábor, Tamási Á., Veres P., Kodolányi, Vas I., KELET NÉPE – Szabó
Pál, Barsi Dénes, Féja Géza, Sinka István, Móricz Zs., SZÉP SZÓ – Ignótus Pál, József A., MAGYAR CSILLAG –
Illyés Gy., Schöpflin Aladár, MAGYAROK – Juhász Géza, Kéry László, Grandpierre Emil, FÓRUM – Darvas J.,
Lukács Gy., Ortutay Gy., KORTÁRS – Kassák L., Darvas J., Király I., Simon I., TISZATÁJ – Madácsy László,
ALFÖLD – Koczogó Ákos, Mocsári Gábor, Kovács Kálmán, VALÓSÁG – Kőrösi József, Ortutay Gyula, KRITIKA –
Diószegi András, Pándi Pál.
E lapokat a majdnem száz megjelenő lap közül választottam ki. Tettem azért, hogy érzékeltessem, a lapok mindig a társadalom szellem szomjaként, az alkotói szabadság kitöréséért, a művészetek prófétáinak megszólaltatásáért jöttek, jönnek létre olyan neves személyiségekkel, akik e szolgáltatásokért már sokat tettek, az olvasók szemében felkent művész-apostolokká lettek. A korunkban megjelenő lapok többsége is e célokat szolgálja más-más szinten, kivitelezési-formai módokkal. De a cél azonos, minden az alkotóért és az olvasóért történik.
A Kláris IX. évfolyama 00/4. számát tartva kezemben, nem szórakozásból, olyat tettem, amit még nem. Nos, íme, a lapban találkoztam 63 költő 71 versével, 1177 sorral, az alkotók között 28 nő, 35 férfi alkotó.
PRÓZAI írások esetében 17 alkotó tizenhét írásával, 1279 sorral – nyolc nő és 9 férfi íróval.
Elemző írások (szociológia, kritika, könyvelemzés, képző- és filmművészet, színházkritika stb.) 31 szerzőtől 21 A/4 oldalon 1197 sorral, 9 nő, 22 férfi alkotóval.
Illusztrációként 16 alkotással, köztük 8 nő munkája.
E lapban 126 alkotó szólalhatott meg, ebből 54 nő, 72 férfi. Az írások számsora összesen 3653, ez megfelel egy 110 oldalas kisregény terjedelmének A/5 formátummal, éves szinten a hat esetben egy családi regény terjedelmének.
Az írásművek száma egy számban 111 plusz 16 illusztráció.
Tisztelt olvasó! Elgondolkodtál már azon, amikor a TE alkotásodat küldöd közlési vággyal, hogy a főszerkesztőnek milyen felelőssége van, munkatársaival együtt? NEM! Nem teheted, csak akkor, ha magad is hasonlót cselekednél. Nos, nem kell! Neked az a dolgod, hogy írj minél többet művészi igénnyel, küldd ide-oda, hogy olvassák. A főszerkesztőnek a dolga, hogy érted tegyen, téged kiszolgáljon, alkotó-ingered termékét másokkal megismertesse, téged kiterítsen mások előtt, mert ezt TE IS AKARTAD!
Jelen esetben a KLÁRIS újság, gondolom én, a főszerkesztőjének és munkatársainak egy-egy lap létrejöttéhez
kb. 5-600 írást kell elolvasnia, hogy egy lapszám összeálljon. Félelmetes munka! Megdöbbentő felelősség,
erkölcsi elkötelezettség! Dönteni a lelkiismeret szabadságát is jelenti. Ugyanakkor a szükségszerűség, az
igény, az ízlés, a korszellemének gazdagsága, befogadása is felelősséget ébreszt. Mindezt teszik az alkotók
közül kiemelten azok, akik a művek létrejötténél többek lettek, lesznek. Kimondva, ki nem mondva a
szerkesztés, a művek válogatása KRITIKA, BÍRÁLAT, MINŐSÉGI-ÉRTÉKÍTÉLET – a lap szellemiségének vágyához.
Hát igen! A KLÁRIS művészeti, kulturális folyóirat az országban megjelenő MAGÁN-kiadó, társaságok által
megjelentetett lapok közül egyike a legigényesebb lapoknak. Igényes már maga a megjelenési formátuma, a
kézhezvételének simulékonysága. Emlékeztet a már említett századelő lapok többségére. Igényes a lap a
szerkesztés, a tördelés, a nyomdatechnikai kivitelezésben is. A versek, a prózai művek egységesítése a
maguk-mellettiségében (bár a széleken vannak többségében a versek), belső-létteret a próza uralja, de
azért a líra nem szorul perifériára, itt a helykihasználás a cél.
KOMPLEX tartalmi adatbázisa, sokfélesége szintén a korábbi évtizedek klasszikus lapjainak hagyományát folytatja, amikor az olvasó érdeklődését ébrentartja a művészetek sokfélesége iránt, kedvcsinálóként kéri, látogasson színházat, kiállító termet, filmszínházat, olvassa kortársainak írásait, ismerkedjen klasszikusaink nagyjaival.
A TEHETSÉGGONDOZÁSBAN is élenjár. Egész országot behálózza, az ország minden zugával kapcsolatot tart alkotások közlésével, csoportok munkájának ismertetésével, antológiák, könyvek bemutatásával. A KLÁRIS szerkesztősége a kultúra, a művészet nemesítő PÓKHÁLÓZATA, magához vonzza az értelmet, az alkotói vágyat, az alkotó-szabadságot, az értelem-, a szellemnemzését azért, hogy számról-számra nemesebb, értékesebb lehessen.
Ezek a gondolatok jutottak eszembe. Bocsánat, ha tévedtem, de az én hitem ez. Érdemes folytatni, kell, szükség van e lapra. Alkotóknak érdekük a megtartás, az elismertetés. Még nagyobb hatékonysággal, napról napra értékesebb, újszerű, modern stílusban, tartalommal újabb és újabb alkotásokkal gazdagítsák a lap hasábjait. Kéri azt is, hogy egymás műveit is olvassák a szerzők, keressék a lap hasábjain. Intés, kérés, vágy azért, hogy a szerzőknek legyen merszük maguk között a véleményformálásra is.
Okányi Kiss Ferenc (népművelő, közíró)
(Megjelent a Kláris 2000/5. számában)
♣ ♣ ♣
