Lehet 100 percben
elmondani-eljátszani A
Karamazov testvéreket? Hét szereplővel bemutatni Dosztojevszkij bonyolult, erkölcsi-etikai
kérdésekkel, filozófiai tartalmakkal
is zsúfolt világát, az ikonikus regényt?
És lehet mindezt megvalósítani a
József Attila Színház viszonylag kicsinek
számító Stúdiójában? A
kérdések
nyilvánvalóan költőiek, hiszen mi már, akik
láttuk az előadást Hargitai Iván
rendezésében, aki
színpadra is alkalmazta, tudjuk jól, hogy lehet.
Érdekesen, mozgalmasan,
érdekfeszítően.(Dramaturg: Szokolai
Brigitta.)
Igaz, nem magát a
regényt követhetjük végig –
természetesen –, hanem az annak
alapján sajátos szempontok szerint készült
darabot, amely felmutatja a lényeges
jeleneteket, történéseket, ha nem is könnyen
emészthetően. A könnyedséget
persze nem is várhatjuk el; ha könnyed játék
lenne, biztosan nem Dosztojevszkij lenne.
Látszólag a
fő
kérdés az, ki ölte meg a morózus,
gyűlölt apát, az idős
Karamazovot. (Az előadásban az ő alakja nem jelenik meg.) Előre
kell bocsátani,
hogy nem igazán derül ki a „gyilkos”
személye; azt tudjuk, kik nem tették, és
azt is tudjuk, hogy végül ki lett öngyilkos – a
házasságon kívül született
negyedik fiú, Szmergyakov (Horváth
Sebestyén Sándor, aki egyben az Ügyész
is), itt inasként beszélnek róla.
Feltételezhető, hogy Szmergyakov volt a tényleges tettes,
de jórészt Iván
befolyásolta, bár mindegyik fiú
kívánta gyűlölt apjuk halálát.
Minden más
szál
bonyolítja, zavarossá teszi a történet
egészét, minden csak
félig ismerhető meg, növelve a történet
rejtélyességét. Az erkölcsi és
részben
a filozófiai kételyek, témák az
előadásban is helyet kapnak. Lelkiismeret,
Isten és Istenfélelem, és persze a bűn
tematikája. De jelen van a szerelem és
féltékenység, pénz, ital,
dorbézolás, (szerelmi) megcsalás és
egyéb csalások.
Aljosa, a kolostorból, szerzetesi életből korábban
kilépett legkisebb fiú (Fekete Gábor,
ő egyben Grúsa lengyel
szeretője) békíteni próbál, de
testvérei nem hallgatnak rá. (Dimitrij – Lukács Dániel, Iván – Lábodi Ádám, utóbbi az
Ördög is).
Dimitrij magára
vállalja a gyilkosságot, holott ezt csak
menyasszonyának,
Kátyának (Kulcsár Viktória,
ő játssza
a merőben más habitusú Grúsát is!)
küldött egyetlen régebbi levél
támaszthatja
alá. Nem győz meg bennünket
bűnösségéről, a bíróságot
azonban igen. Dimitrij
vezekelni akar egy álmában látott éhező
kisfiúért, de azt nem tűrné el, hogy őt
mások alázzák meg, jelesül az őrök.
Utolsó jelenetében a börtönben
Kátyával
van, nem Grúsával, holott Grúsával tervezi
a szökést.
Iván attól
fél, hogy megőrül, holott saját
megőrülésükről nem jellemző, hogy
tudnának az érintettek... De bizonyára beteg,
indulatai, ereje kirívóak –
például csaknem megfojtja egy párnával
Szmergyakovot a kórházi ágyon.
Valahol beteg Aljosa is,
egyik
„rohamának” mi is tanúi lehetünk.
Külön szál
és eléggé megrendítő a gyermek Kolja (Maszlag Bálint) bosszúja Iljusával,
barátjával (Molnár André
Lukács) szemben, majd
Iljusa halála. Koljában már gyerekként
felmerül Isten létezésének
kérdése,
Aljosa természetesen erre csak igennel felelhet. Fontos
kitétel, hogy Kolját
lebeszéli a világ egészéért
való vezeklési tervéről; elég, ha
saját magát
váltja meg…
Iván kifejezetten
tagadja
Isten – és ezzel a
lelkiismeret, bármiféle erkölcs –
létét, kételyeire azonban nem talál
választ.
Egészen
mellbevágó Grúsa teljes
lerészegedése, előbb a lengyel szerelmével,
majd Dimitrijjel a vad mulatozása, vagy inkább szinte
dorbézolása, amikor
teljesen kivetkőznek magukból.
Azt hihetnénk, hogy
a fő
kérdés a gyilkosság és a
pénz-lopás, de nem – a
leglényeg az egyes emberek lelkületének
megmutatása, egymáshoz való viszonyuk
folytonos változása, mégis a testvérek
mély összetartozása, amelyből a
balkézről született Szmergyakov némileg
kilóg, ha nem is teljesen.
Grúsa és
Kátya jelleme, magatartása két külön
világ, ezért nehéz elképzelni,
hogy Dimitrij mindkettőt szerette; ha igen, akkor feltehetően
másképpen.
Egyedinek gondolhatjuk a
rendezésben a kevés, de fontos énekszámot
közben is, a
legvégén is. Bele tudtak „komponálni”
még egy ismert mozgalmi lelkesítő
kórusdalt is, amit a szereplők teljes beleéléssel
énekelnek el.
Kiemelném még
Dimitrij jövő-elképzelését: Amerikába
mennének Grúsával (nem
tudni, Grúsa tud-e erről), dolgozni fognak, majd más
néven visszatérnek
Oroszországba, itt is dolgoznak majd, és azt akarja, hogy
feltétlenül itt,
hazájában temessék el...
Külön
érdemes a
díszleten végigtekinteni. A stúdió
színpada most a
stúdió-teremnek az egyik végében van,
tehát viszonylag keskeny. A háttérben
lévő óriási üvegablak uralja, aminek
felénk akkora párkánya van, hogy
éppen ráülhetnek. Az üvegablakon túli
terület lehet kihallgató helyiség,
börtöncella
vagy kórházi terem részlete is ággyal.
Két oldalt, a
teljesen
fehér falon kisebb és még kisebb kvázi
szekrényajtók vannak,
egy részük mögött fiókok rejtőznek,
amikből vagy amikbe egyes kellékeket
vesznek elő-tesznek el, más részük mögött
képet látunk – kutyát, vagy
Szmergyakov felakasztott holttestének egy részét.
Elöl hosszú,
lehajtható fedelű láda áll, rá lehet persze
ülni-állni is, de
lehet koporsó is; olykor „reszketni” képes,
természetesen a rajta fekvő
emberrel együtt. Igazi vagy akár színlelt
epilepszia-roham megvalósulásához is
megfelelő. Különlegesnek vehetjük Iván
„mását”, akivel vitatkozik. A színpad
csaknem egészét, asztalt, lócát is
fehér lepelbe takarják több jeleneten át.
(Díszlettervező: Magyarósi Éva.)
A nők
ruházatát a
különféle bundák jellemzik a leginkább,
bár Grúsa hosszú,
fekete, fényes csizmája, rövid, szintén
fekete fényes bőr szoknyája is feltűnő.
Aljosa öltözéke természetesen fekete,
hasonlatosan a szerzetesekéhez, Dimitrijé
is fekete, de „macsó” stílusban.
Iváné meghatározhatatlan a hosszú
kardigánjával. (Jelmeztervező: Papp
Janó.)
Élő zenét
pianínón szolgáltatnak számunkra (zenei
vezető: Kéménczy Antal), de más,
nem élő zenét is hallunk.
Az előadás
egésze
igen mozgalmas, esések, verekedések,
ölelkezések egyaránt
előfordulnak az előadásban, a különleges és
olykor erős hang- és fényhatásokkal együtt.
Változó
az előadás dinamikája is, a nagyon mozgalmas és
hangos jeleneteket a teljes
intimitás, csend, kitartott pillanatok váltják
fel. Az előadás végig nagy
figyelmet követel, így sem könnyű az emberi viszonyok
változásait pontosan
követni, mint ahogy az életben sem.
Koreográfus: Horváth
Ádám.
Rendezőasszisztens: Czipó Gabriella.
Bemutató:
2023. február 24.
Megtekintett
előadás: 2023. február 22.
Budapest, 2023.
február 23.
Megjelent a Kláris
23/5. számában.
Györgypál
Katalin
♣
♣
♣
