Egyre-másra
tapasztaljuk, hogy Ibsen
drámái, benne tizenkilencedik század végi
tragikus konfliktusokkal, keletkezésükkor
(Hedda Gabler 1890-ben) szinte
forradalmiak voltak, majd mintha kifutott volna alóluk a talaj.
Ám a közelmúlt
újból felfedezte őket, mert kis
átalakítással, megunt kellékek
(kalapból
blézer, zongorából lemezjátszó lett)
és mellékszereplők elhagyásával a
saját,
21. századi esendőségeinket láthatjuk
drámáiban (dramaturg: Szabó-Székely
Ármin).
Székely
Kriszta
rendezése elment egészen a falig, ennél
többet már nem lehetett
kifacsarni ebből az ibseni történetből.
Lecsupaszított díszlet fogadja a nézőt,
üres falak, egy kanapé, lemezjátszó
(díszlet: Balázs Juli). Minden szereplő
a színen van, ha nincs jelenése, a
fal mellett várakozik. Az abszolút főszereplő Hedda (Jordán Adél) minden jelenetet ural.
Öltözéke is extravagáns, fekete
nadrágszoknya, piros kombinépántos top, eleinte
mezítláb, később fekete
tűsarkúban szántja keresztül-kasul a
színpadot (jelmez: Pattantyús Dóra). A rendezésnek
a szereplők időnkénti vonagló mozgása is szerves
része.
Az
elidegenítésnek ezek az
effektusai szándékosak. A darab szerint Hedda egy
tábornok lánya, kemény
természetét, lőgyakorlatait az apa határozta meg,
ebben a rendezésben ennek
láthatólag nincs jelentősége, ki is marad az apa
hátsó szobában függő portréja,
és a hozzá való gyermeki hűség.
Székely Kriszta rendezésében Heddát nem az
apa,
hanem a saját szexuális vonzóerejébe vetett
hit vezérli, irányítja. Ő nemcsak
emancipált, hanem csúcsragadozó is, aki uralkodik
mindenkin, aki körülveszi. Az
egyéniségét, a benne lévő gonosz
indulatokat éli ki férjén, Jörgenen, akit
nevetségesnek tart, lenéz (Bányai
Kelemen
Barna), Julle nagynénin (Kiss Eszter),
akit megaláz, Thián, akivel iskolatársak voltak (Mentes Júlia), és akitől elveszi Ejlert
Lövborgot (Mészáros Béla),
saját régi nagy
szerelmét.
De mintha
még ez is kevés lenne. Nem
elég visszaszerezni a lezüllött, ám
felemelkedni készülő Lövborgot, Heddának az
általa elképzelt tökéletes
beteljesülés kell, a „szép”
halál, az, amit ő tart
annak. Látjuk, hogy egy ideig minden úgy alakul, ahogy ő
szeretné. Gonosz
tetteinek kezdetben nincs következménye, férje
naivsága, alapvető jósága
mindent megért, és elfogad tőle, pedig egyértelmű
az asszony hidegsége a férj
irányában, a leendő gyermek elutasítása, a
folytonos költekezés, a nagynéni
kicsúfolása, Lövborg kéziratának
ledarálása. Hedda álma nem úgy
teljesül be,
ahogy szeretné. Saját pisztolyát ugyan
Lövborg kezébe adja, hogy a férfi
végezzen magával, és meg is teszi, de nem
Heddára gondolva, hanem egy kurtizán
ágyában, és nem fejbe lövi magát,
hanem az ágyékába lő. Mily csalódás
mindez!
A végső
csapást Brack bíró (Takátsy
Péter) méri Hedda
„szépségideáljára”. Az a Brack
bíró, aki mindig jelen van, mindenbe
belekontárkodik, mert szeretné az asszonyt megszerezni
magának, na, nem
feleségnek, talán nem is szerelmes, csak vonzza a
botrány felé vágtató szexis
nő. Ő tudja, hogy Hedda adta a pisztolyt Lövborgnak, tehát
vallomásával
börtönbe is tudná juttatni. Kivéve, ha Hedda
enged a férfi vágyainak. Heddát
éri más csalódás is, mikor látja,
hogy Thia és Jörgen újraalkotják a
nagyreményű Lövborg-kéziratot a jegyzetek
alapján. Az uralkodásnak e két
eseménnyel vége is, neki marad a „szép
halál” apja pisztolyával, és kecses
földre zuhanásával a dörrenés
pillanatában.
A Katona
színházi Hedda Gabler korunk
látlelete. Főhőse
korlátok nélkül élheti ki szabadság
iránti vágyát, nem állítja meg
senki. A
látszat megmaradhatna továbbra is
házasságában, de már ez sem elég.
Ekkor nincs
más hátra, csak a személyiség önmaga
ellen való fordulása. A jók nem tudnak
felülkerekedni azon, aki tönkretesz mindent maga
körül. Ők naivak, unalmasak,
együgyűek, sőt nevetséges figurák annak a
szemében, aki áthág minden törvényt,
és leigáz mindenkit saját önzése
érdekében. Kétszer is sor kerül egy-egy
vallásos, hálaadó énekre, amelyet azonban
csak Julle néni és Jörgen énekel,
Hedda tétova mosollyal hallgatja, nem vesz benne részt.
Ehelyett időnként túl
hangos és zaklatott zenedarabokat hallgat
kikapcsolódásként fülhallgatóval,
ám
mi nézők szintén ezt halljuk. És minden
bántó mozdulatát, erőszakos
megnyilvánulását konstatáljuk.
Környezete nem. Intő jel mindez.
Jordán
Adél kitűnő femme fatale,
lubickol e végzetes figura hiteles
megformálásában. Kötött
kardigános férjét
Bányai Kelemen Barna hozza elfogulatlan
szelídséggel. Annyira csak a tudományos
előrejutása érdekli, hogy felesége
ármánykodását nem érzékeli.
De vetélytársa,
Lövborg sikere nem teszi iriggyé, a kézirat
nála biztonságban lenne. Mészáros
Béla ugyan fel tud nőni a szívtipró férfiig
és a züllött tudósig, talán a
vagányság hiányzik belőle. Takátsy
Péter külsejében is tud ellenszenves lenni a
zsaroló bíró szerepében, Hedda felé
való nyomulása siklószerű mozgásában
is
érzékelhető. Mentes Júlia (Thia) pontosan Hedda
ellenpólusát alakítja. Az ő
menekülését férjétől teljes
mértékben el tudjuk fogadni, mert ez számunkra is
életszerű. Ő gyógyította ki Lövborgot az
alkoholizmusából, ők ketten láthatóan
egymásra találtak volna, ha Hedda nem lép
közbe. Kiss Eszter egy szerethető
nagynénit játszik, célja a másokon
való segítés minden időben. A nagyszerű
előadás lélegzetvisszafojtva nézhető 1 óra
35 percig tartó szünet nélküli
játékidőben.
Zene: Matisz Flóra Lili, fény: Bárány
Bence, rendezőasszisztens: Tiwald
György. Az előadás Kúnos
László
fordítása alapján jött létre.
Bemutató
előadás: 2022. október 15.
Megtekintett
előadás: 2022. november 14.
Budapest,
2022. november 16.
Földesdy Gabriella
