Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

HÁT, HA VAN IS, ÉN MÉG NEM TALÁLTAM MEG

Katona József Színház – Kamra

Különös a cím, még nézőhívogatónak is tekinthetnénk: vajon mit keresnek a Kamrában, mit keres a szerző (Nick Payne) és a rendező a színészekkel együtt? Végignézve a darabot, válogathatunk. Talán a boldogságot keresik? Nem valószínű, az túl általános. Talán a bölcsességet? Sem a szereplők, sem a szituáció nem ad alkalmat arra, hogy megjelenjen a bölcsen viselkedő ember – ebben a körben nem bolyonganak bölcs emberek. Ez nem negatív jellemzés, csak egyszerűen nem lenne darab, hogy ha bölcs emberek élnének ebben a családban.

Tehát egy családról van szó, apa, anya, kamaszlány és a nagybácsi. A tizenöt éves Anna (a kamaszlány, Mayer Szonja) és szülei között nem megfelelő a viszony, ez a darab első perceiben kiderül. Annát az iskolában az osztálytársak csúfolják a nem éppen karcsú alakja és különös szülei miatt. Anna behúz az egyik csúfolódónak és kialakul a verekedés, két hétre kitiltják az iskolából. Ahogy hazaérnek, a vérző orrú Anna és mamája között veszekedés tör ki, és mi nézők, a teljes nézőtér, rögtön Anna mellé állunk. Miért? Néhány mondatból kiderül ugyanis, hogy Anna mamája (Fiona, Fullajtár Andrea) semmit sem sejt abból, ami Annát körülveszi az iskolában, pedig ott dolgozik. Apuka (George, Kocsis Gergely) nincs otthon esténként, rendszeresen későn éjjel érkezik biciklis „kosztűmben”, világító mellény, a nadrágszárát összefogó kapocs, bukósisak. Nagyon fáradt, kérdései és mondatai sablonosak, de azért észreveszi, hogy a felesége megvárta. Egyetemen tanít, és egy könyvet ír a kutatásairól, a Földet fenyegető jövőről, minden olyan tevékenységről, amely szennyezi a környezetet. Elvei vannak az egyes ember felelősségéről, ezért jár biciklivel, legalább ő ne szennyezze a levegőt a kipufogógázokkal. Anyukának is nagy napja volt, bemutatták a musicaljét, és elég sikeresnek tűnt. Ilyen komoly feladatok között egyiküknek sem jut ideje arra, hogy a lányukkal foglalkozzon, elvégre „érthető”, hiszen az emberiség érdeke és egy bemutató túlmutat a mindennapi problémákon.

Ekkor érkezik, váratlanul, a család feketebáránya, apuka öccse (Terry, Mészáros Béla), akinek megvan a maga baja, elhagyta a szerelme, mert kiszámíthatatlan, iszik, nem dolgozik, drogozik, és amit mi is rögtön észreveszünk: egyfolytában káromkodik. Megváltozni nem akar és nem is tud, de észreveszi a bajt, és eldönti, hogy majd ő beszél Anna osztálytársnőivel, akik őt is megverik, vérző orral kerül vissza Annáékhoz. Anna helyzetén még egy barát segíthetne, egy fiú. Meg is jelenik, Annát randira hívja, Terry aggódik, Anna bizakodik és csalódik. A szülők Terryt hibáztatják az újabb családi tragédia miatt, Terry elköltözik. Annát tojással dobálják meg a lányok és Terryhez menekül, aki nem teljesítheti a kamasz ötletét, hogy hozzáköltözik. Anna kétségbeesésében öngyilkos akar lenni, felvágja az ereit.

A következő kép nagyon fontos abból a szempontból, hogy mit is keresnek a szerző a szereplőkkel együtt. Itt van a válasz is, keresik a harmóniát a saját életükben, az együttes életükben. Ezt kellene megtalálni, ez talán fontosabb, mint a Föld jövője, mert ettől függ, hogy képesek vagyunk-e okosan foglalkozni a Föld problémáival. A legfontosabb kép: Anna a kórteremben, éppen megmentik az életét. Apuka, anyuka a folyosón várnak és beszélgetnek, apuka a megjelenő könyvéről zengedezik, anyuka felteszi a kérdést a férjének: mit gondolsz, maradjak otthon? Apuka: dehogy is! Erre a kérdésre nem lehet mást válaszolni. Ha anyuka ezt magában nem tudja eldönteni, akkor a kutatásaiba belemerült férjtől miért és milyen választ vár?

Anna hazakerül a kórházból, anyuka próbálkozik a kommunikáció javításával és felajánlja, hogy társasjátékozzanak. Ennél semmitmondóbb ötlete nem lehetett volna. Mégis valami pici lépés történik a harmónia felé. Apuka és Anna együtt meglátogatják Terryt a tengerparton, ahová Terry költözött egy új élet reményében, ami persze nem jött össze. Apuka családi nyaralást tervez, megveszi a repülőjegyet a feleségének és a lányának Floridába, de ő nem képes felszállni egy repülőre, ami szennyezi a levegőt, ő majd hajóval megy (ami viszont a vizet szennyezi – nincs tökéletes megoldás!)

Apuka már kocsival jár, így több ideje lesz a családjára - talán. Kiadják apuka könyvét, Anna elolvassa, tetszik neki – legalább azt tudja, hogy őt azért hanyagolja az apja, mert harcol az emberiségért.

Reméljük, hogy a későbbiekben még nagyobb lépések történnek a családi és egyéni harmónia kialakításában, de a darab végén még nincsenek nagy változások, azok az aprók is leginkább ígéretek, és az eddigi tapasztalatok szerint könnyebb a Földdel és a művészettel foglalkozni, mert nem változik, örök, nem beszél vissza, és a cselekvés élményét nyújtja.

Mi ez tulajdonképpen? Vígjáték? Lehet annak tekinteni, mert minden néző remekül érezte magát, hatalmasokat lehetett nevetni Terry remekül elhelyezett káromkodásain, Anna naiv elképzelésein. Nagy baj nem történt, Annát megmentették, és felhívta magára a figyelmet. Volt egy pillanat a folyosón, amikor anyuka arra gondolt, hogy majd otthon lesz a lányával – ez is eredménynek tekinthető. Nem haragudtunk meg rá, hogy ezt az ötletét hamar elengedte, úgyis csak társasjátékozni tudott volna a lányával, és ez mindennél rosszabb lett volna. A lányok az iskolában nem bántották többet Annát, hiszen ők csak szórakoztak, nagy bajt nem akartak/akarnak.

Én nem éppen vidám hangulatban hagytam el a színházat. Tudom, hogy igaza van a szerzőnek, amikor minden lehetőséget megragadott, hogy érzékeltesse velünk, hogy semmi sem fog változni, kisebb-nagyobb bajokkal kisérve, de minden megy tovább. Terry nem keres, és persze nem is fog találni biztos állást, Anna továbbra is magányos marad, és a szülők minden problémájuk elől a munkájukba fognak menekülni. Ennél is nagyobb baj, hogy nem egy kissé reménytelen család van, hanem sok, és ez még a Föld jövője szempontjából sem egy vidám történet.

Felnőttek alakítása hibátlan, szeretik a darabot – talán ismerik a problémát, és sokat hallott vagy átélt helyzeteket kellett „megjátszani”. Tudós apukából, vagyis Kocsis Gergelyből csak úgy árad az emberiségért érzett felelősség, úgy ahogy kell egy elkötelezett tudós esetében, halkan, de magabiztosan. Anyuka, Fullajtár Andrea, esetlensége példamutató. A közönség kedvence Terry. Imádjuk a káromkodásait. Olyan primitívek, szokásosak a család problémái, hogy úgy érezzük, ezek megérdemelnek néhány odavetett káromkodást. Terrynek magának is kilátástalan a helyzete, mert ő kilátástalanná tette – őrá is ráfér néhány kemény kifejezés. Kiváló alakítást nyújt Mayer Szonja mint Anna. Lehet, hogy egy idősebb, 25 év körüli színésznő is jól játszotta volna a szerepet, de Mayer viszonya a családhoz, a bizonytalan kapaszkodása az egyetlen érdeklődőhöz, Terryhez őszinte és eredeti volt, hiszen ő élőben is kamasz, 17 éves. Ebből az alakításból sokat lehetett megtudni a mai kamaszokról.

A szerzőnk angol és fiatal, minden évben ír 1-2 darabot, amelyek bemutatásra kerülnek és sikeresek, sőt különböző díjakat nyernek. Egyelőre úgy tűnik, hogy a Hát, ha van is… az első színpadi napjától mindenütt, ahol bemutatták, megnyerte a közönséget. Az egész világon olyan sok szétesett család van, akiknek tagjai megnyugvással gondoltak „társaikra” a darabot nézve?

Remek a látvány, a hozzátartozó zene és a fények. A falakon végigmenő fényhatással választják el egymástól a színeket és adják meg a következő, vagy éppen futó jelenet hangulatát. Jól sikerült ez a modernnek nevezhető technikai összhatás. Kálmán Eszter, Lohár Antal, Friedenthál Zoltán és Török Marcell felelős mindazért, amit a színészeken kívül látunk a színpadon. A tanulságos és elgondolkoztató, ugyanakkor sok vidámságot jelentő összhatásért Máté Gábor mint rendező felel. Az ő és minden színész, munkatárs remek munkáját hosszú vastapssal köszönték meg a nézők.

2022. június 6.

Megjelent a Kláris 23/1. számában.


Tóth Attiláné

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©