Különös
a cím, még nézőhívogatónak is
tekinthetnénk: vajon mit keresnek a Kamrában, mit
keres a szerző (Nick Payne)
és a rendező a színészekkel együtt?
Végignézve a
darabot, válogathatunk. Talán a boldogságot
keresik? Nem valószínű, az túl
általános. Talán a bölcsességet? Sem a
szereplők, sem a szituáció nem ad
alkalmat arra, hogy megjelenjen a bölcsen viselkedő ember –
ebben a körben nem
bolyonganak bölcs emberek. Ez nem negatív jellemzés,
csak egyszerűen nem lenne
darab, hogy ha bölcs emberek élnének ebben a
családban.
Tehát
egy családról van szó, apa, anya,
kamaszlány és a nagybácsi. A tizenöt
éves
Anna (a kamaszlány, Mayer Szonja) és
szülei között nem megfelelő a viszony, ez a darab első
perceiben kiderül. Annát
az iskolában az osztálytársak
csúfolják a nem éppen karcsú alakja
és különös
szülei miatt. Anna behúz az egyik
csúfolódónak és kialakul a
verekedés, két
hétre kitiltják az iskolából. Ahogy
hazaérnek, a vérző orrú Anna és
mamája
között veszekedés tör ki, és mi
nézők, a teljes nézőtér, rögtön Anna
mellé
állunk. Miért? Néhány mondatból
kiderül ugyanis, hogy Anna mamája (Fiona, Fullajtár
Andrea) semmit sem sejt abból,
ami Annát körülveszi az iskolában, pedig ott
dolgozik. Apuka (George, Kocsis Gergely) nincs otthon
esténként,
rendszeresen későn éjjel érkezik biciklis
„kosztűmben”, világító mellény,
a
nadrágszárát összefogó kapocs,
bukósisak. Nagyon fáradt, kérdései
és mondatai
sablonosak, de azért észreveszi, hogy a felesége
megvárta. Egyetemen tanít, és
egy könyvet ír a kutatásairól, a Földet
fenyegető jövőről, minden olyan
tevékenységről, amely szennyezi a környezetet. Elvei
vannak az egyes ember
felelősségéről, ezért jár biciklivel,
legalább ő ne szennyezze a levegőt a
kipufogógázokkal. Anyukának is nagy napja volt,
bemutatták a musicaljét, és
elég sikeresnek tűnt. Ilyen komoly feladatok között
egyiküknek sem jut ideje
arra, hogy a lányukkal foglalkozzon, elvégre
„érthető”, hiszen az emberiség
érdeke és egy bemutató túlmutat a
mindennapi problémákon.
Ekkor
érkezik, váratlanul, a család
feketebáránya, apuka öccse (Terry, Mészáros
Béla), akinek megvan a maga
baja, elhagyta a szerelme, mert kiszámíthatatlan, iszik,
nem dolgozik,
drogozik, és amit mi is rögtön
észreveszünk: egyfolytában káromkodik.
Megváltozni nem akar és nem is tud, de észreveszi
a bajt, és eldönti, hogy majd
ő beszél Anna osztálytársnőivel, akik őt is
megverik, vérző orral kerül vissza
Annáékhoz. Anna helyzetén még egy
barát segíthetne, egy fiú. Meg is jelenik,
Annát randira hívja, Terry aggódik, Anna bizakodik
és csalódik. A szülők Terryt
hibáztatják az újabb családi
tragédia miatt, Terry elköltözik. Annát
tojással
dobálják meg a lányok és Terryhez
menekül, aki nem teljesítheti a kamasz
ötletét, hogy hozzáköltözik. Anna
kétségbeesésében öngyilkos akar lenni,
felvágja az ereit.
A
következő kép nagyon fontos abból a
szempontból, hogy mit is keresnek a szerző
a szereplőkkel együtt. Itt van a válasz is, keresik a
harmóniát a saját
életükben, az együttes életükben. Ezt
kellene megtalálni, ez talán fontosabb,
mint a Föld jövője, mert ettől függ, hogy képesek
vagyunk-e okosan foglalkozni
a Föld problémáival. A legfontosabb kép: Anna
a kórteremben, éppen megmentik az
életét. Apuka, anyuka a folyosón várnak
és beszélgetnek, apuka a megjelenő
könyvéről zengedezik, anyuka felteszi a
kérdést a férjének: mit gondolsz,
maradjak otthon? Apuka: dehogy is! Erre a kérdésre nem
lehet mást válaszolni.
Ha anyuka ezt magában nem tudja eldönteni, akkor a
kutatásaiba belemerült
férjtől miért és milyen választ vár?
Anna
hazakerül a kórházból, anyuka
próbálkozik a kommunikáció
javításával és
felajánlja, hogy társasjátékozzanak.
Ennél semmitmondóbb ötlete nem lehetett
volna. Mégis valami pici lépés
történik a harmónia felé. Apuka és
Anna együtt
meglátogatják Terryt a tengerparton, ahová Terry
költözött egy új élet
reményében, ami persze nem jött össze. Apuka
családi nyaralást tervez, megveszi
a repülőjegyet a feleségének és a
lányának Floridába, de ő nem képes
felszállni
egy repülőre, ami szennyezi a levegőt, ő majd hajóval megy
(ami viszont a vizet
szennyezi – nincs tökéletes megoldás!)
Apuka
már kocsival jár, így több ideje lesz a
családjára - talán. Kiadják apuka
könyvét, Anna elolvassa, tetszik neki –
legalább azt tudja, hogy őt azért hanyagolja
az apja, mert harcol az emberiségért.
Reméljük,
hogy a későbbiekben még nagyobb lépések
történnek a családi és egyéni
harmónia
kialakításában, de a darab végén
még nincsenek nagy változások, azok az
aprók
is leginkább ígéretek, és az eddigi
tapasztalatok szerint könnyebb a Földdel és
a művészettel foglalkozni, mert nem változik,
örök, nem beszél vissza, és a
cselekvés élményét nyújtja.
Mi
ez tulajdonképpen? Vígjáték? Lehet annak
tekinteni, mert minden néző remekül
érezte magát, hatalmasokat lehetett nevetni Terry
remekül elhelyezett
káromkodásain, Anna naiv elképzelésein.
Nagy baj nem történt, Annát
megmentették, és felhívta magára a
figyelmet. Volt egy pillanat a folyosón,
amikor anyuka arra gondolt, hogy majd otthon lesz a
lányával – ez is eredménynek
tekinthető. Nem haragudtunk meg rá, hogy ezt az
ötletét hamar elengedte, úgyis
csak társasjátékozni tudott volna a
lányával, és ez mindennél rosszabb lett
volna. A lányok az iskolában nem bántották
többet Annát, hiszen ők csak
szórakoztak, nagy bajt nem akartak/akarnak.
Én
nem éppen vidám hangulatban hagytam el a
színházat. Tudom, hogy igaza van a
szerzőnek, amikor minden lehetőséget megragadott, hogy
érzékeltesse velünk,
hogy semmi sem fog változni, kisebb-nagyobb bajokkal
kisérve, de minden megy
tovább. Terry nem keres, és persze nem is fog
találni biztos állást, Anna
továbbra is magányos marad, és a szülők
minden problémájuk elől a munkájukba
fognak menekülni. Ennél is nagyobb baj, hogy nem egy
kissé reménytelen család
van, hanem sok, és ez még a Föld jövője
szempontjából sem egy vidám történet.
Felnőttek
alakítása hibátlan, szeretik a darabot –
talán ismerik a problémát, és sokat
hallott vagy átélt helyzeteket kellett
„megjátszani”. Tudós apukából,
vagyis
Kocsis Gergelyből csak úgy árad az
emberiségért érzett felelősség, úgy
ahogy
kell egy elkötelezett tudós esetében, halkan, de
magabiztosan. Anyuka,
Fullajtár Andrea, esetlensége példamutató.
A közönség kedvence Terry. Imádjuk a
káromkodásait. Olyan primitívek, szokásosak
a család problémái, hogy úgy
érezzük,
ezek megérdemelnek néhány odavetett
káromkodást. Terrynek magának is
kilátástalan a helyzete, mert ő
kilátástalanná tette – őrá is
ráfér néhány
kemény kifejezés. Kiváló
alakítást nyújt Mayer Szonja mint Anna. Lehet,
hogy
egy idősebb, 25 év körüli színésznő is
jól játszotta volna a szerepet, de Mayer
viszonya a családhoz, a bizonytalan kapaszkodása az
egyetlen érdeklődőhöz,
Terryhez őszinte és eredeti volt, hiszen ő élőben is
kamasz, 17 éves. Ebből az
alakításból sokat lehetett megtudni a mai
kamaszokról.
A
szerzőnk angol és fiatal, minden évben ír 1-2
darabot, amelyek bemutatásra
kerülnek és sikeresek, sőt különböző
díjakat nyernek. Egyelőre úgy tűnik, hogy
a Hát, ha van is… az első
színpadi
napjától mindenütt, ahol bemutatták,
megnyerte a közönséget. Az egész világon
olyan sok szétesett család van, akiknek tagjai
megnyugvással gondoltak
„társaikra” a darabot nézve?
Remek
a látvány, a hozzátartozó zene és a
fények. A falakon végigmenő fényhatással
választják el egymástól a színeket
és adják meg a következő, vagy éppen
futó jelenet
hangulatát. Jól sikerült ez a modernnek nevezhető
technikai összhatás. Kálmán
Eszter, Lohár Antal, Friedenthál
Zoltán és Török Marcell
felelős mindazért, amit a színészeken
kívül látunk a
színpadon. A tanulságos és elgondolkoztató,
ugyanakkor sok vidámságot jelentő
összhatásért Máté
Gábor mint rendező
felel. Az ő és minden színész, munkatárs
remek munkáját hosszú vastapssal
köszönték meg a nézők.
2022. június 6.
Megjelent
a Kláris
23/1. számában.
Tóth Attiláné