Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

FELTÁMADÁS MAKUCSKÁN

Újszínház

Szabó Dezső azonos című regényét színpadra alkalmazta: Fazekas István. Az előadás – Feltámadás Makucskán, műfaját tekintve szatirikus komédia – karácsonykor kezdődik, amikor gyerekek betlehemezni mennek, majd a falu népe is bejön népi énekekkel, néptánccal. Az előadást végigkíséri mind az autentikus ének, mind a néptánc. (Zene: Rossa Levente, koreográfus: Gyenes Ildikó.)

A falu éli az életét húsvétig borhamisítás szervezésével, misével, megcsalás előkészítésével. Az első rész jóval hosszabb, mint a második, a Halál alakja (Viczián Ottó) már ekkor is hangsúlyos, megjelenése időről időre törvényszerű. Van, akit valóban „elvisz” a szekrény-koporsójában, van, akit nem. Tanúi lehetünk családi életnek, emitt a beteg anya fiatalabb, három kislányuk van – ők aztán félárván is maradnak. (Csóka, harangozó – Incze József, Ilon, a felesége Timkó Eszter, a harangozó három kislánya – Dani Heidi / Podhorszky Csenge / Jarabik Zorka / Vágó Léna.) Amott idősebb az anya, visszasírná elhunyt férjét, felnőtt fia azonban felidézi, milyen agresszív alak is volt az apja. (Lottymány – Vass György, Bognárné, Lottymány anyja – Szabó Zsuzsa.)

Külön szál Miklósé, a költőé (Farkas Miklós költő – Bánföldi Szilárd), aki amúgy ügyvédként keveredik pereskedésbe az ottani hatalmaskodókkal, elsősorban Kupeczkyvel (Nagy Lóránt). A fő téma a helyi lőréből készíteni tokaji bort, amivel „nagyot kaszálhatnak”. Szerintük. Az eredeti novella nem annyira hosszú, hogy csak ebből kerekedhetett volna 3 órányi előadás (egy szünettel), és az írót, Szabó Dezsőt is jobban meg akarták mutatni, ezért más műveiből is beleszerkesztettek részeket (ilyen a költő alakja is). Az előadás összességében kerek egész lett, a második rész pedig kihozza a novella lényegét: az első részben megismert falubeli alakok – Ilon, aztán az uzsorásnő (Terka mama – Esztergályos Cecília), Kátay tiszteletes (Jászai László) és mások – húsvétkor szó szerint feltámadnak, előjönnek a temetőből. Más mozzanatok is morbid jellegűek, ez itt nagyon az. Ez a feltámadás pedig többféle okból sem tetszik az élőknek, a makucskai feltámadás problémája még az országházat, annak mindkét házát is megjárja, és nagy az egyetértés még ott is abban, hogy a halottaknak nem lehetnek jogaik. Makucskán is sok vita adódik, a holtak is érvelnek a maguk igaza mellett, végül a falu fellázad. Ezt látva a holtak maguktól visszasétálnak a temetőbe, most már örök nyugovóra.

Mivel ez szatíra, az egyes történéseket nehéz lenne logikus rendben felfűzni-elmesélni, inkább élőben hallani kell, követni, amennyire például a sok vita követhető. Mindez tánccal-énekkel, sőt élő hangszeres népzenével kísérve leköti a figyelmünket (bár egy kicsit így is hosszúnak tűnik).

Sokszereplős darab, mindnyájukat nem is tudjuk itt felsorolni. Mindenképpen meglepő, hogy igazából a Halál a főszereplő, már megjelenésével is nagy figyelmet keltve. Számos szereplő játéka kellően hangsúlyos, még a néma szereplő is kedves (Néma Jankó – Kazári András), különösen, hogy feltámadása után meg is szólal, még mindig Boris (Orosz Csenge) után epedve.

Jelmez terén az abszolút népies öltözék és elegáns városi egyaránt helyet kap, nem beszélve a városi hölgyek ruhájáról, ami inkább nagyvilági. Jelmez: Kiss Beatrix. A színpadképek egyszerűek, a színváltozásokat hol egy kanapé, hol egy asztal székekkel, hol egy vetett ágy hozza elénk. Díszlet: Rózsa István.

Mennyire mutatja meg az előadás Szabó Dezsőt? – nem könnyű erre a kérdésre válaszolni. Éppen ebben van az előadásnak az egyik nagy értéke: rávilágít arra, hogy jobban kellene ismernünk, nagyon is érdemes lenne. Még a sírkövén is olvasható: „Minden magyar felelős minden magyarért” – hangsúlyos az előadásban e gondolat is. Összefüggő tanokat ne keressünk, a két világháború közötti eszmei zűrzavarban ilyet felállítani nem is volt lehetséges. Az előadás sem értékel, csak megmutat. A falu életében nincs befejezés, folyik tovább nyilván – immár a feltámadt halottak nélkül. A végszót is a Halál mondja ki, miután mások is állást foglaltak számos kérdésben életről, jogokról – pontosan követnünk azonban nehéz. Egy bizonyos: a halál valamennyiünket elér. Az életben pedig van tisztesség, amit Miklós szeretne kivívni, van uzsora, amiből Terka mama élt, és van borhamisítás, ami vagy sikerül, vagy nem, ez már nem derül ki…

Hegedüs Gézát idézném itt, aki A magyar irodalom arcképcsarnokában ezt írta Szabóról: Ő volt a magyar fasizmus legnagyobb hatású szószólója, és ő volt a fasizmus legdübörgőbb ellensége – méghozzá egyszerre. […] A Horthy-korszak leghatásosabb előkészítője, és legerőteljesebb szavú elmarasztalója.”

Szabó „sehova se tartozása”, mindent átható kritikája végigkísérte életét (MMA kétnapos konferenciája Szabó Dezsőről 2019-ben) – talán ezt támasztja alá leginkább az előadás is, ezért nem tudunk egyetlen „eszmei” dolgot kiemelni. A falu élete – ahogyan Szabó elképzelte a három félárván maradt kislánnyal, a gazdag Kupeczkynéval (Gregor Bernadett), falusi bírótól (Kömény András, bíró – Háda János) az államtitkárig (Almási Sándor) elevenedik meg előttünk sokrétűen, szerteágazón. Az „Elsodort faluból” emelték be az Adyt megszemélyesítő Farkas Miklóst, más novellákból is belevettek részeket.

További szereplők: Laura: Nemes Wanda, Öreg: Tóth Tamás, Jegyző: Szanitter Dávid, Sárosi tiszteletes: Szarvas Balázs, Bleyer Jakab, irredenta költő: Jánosi Dávid, Doktor: Báhner Péter, Kisfiú: Csíkos Krisztián / Balog Ákos.

Rendezőasszisztens: Szelőczey Dóra.

Rendezte: Nagy Viktor.

Bemutató és megtekintett előadás: 2022. május 20.

Budapest, 2022. május 22.

.                            
                  Györgypál Katalin

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©